Az öngyilkosság egy krízisre, stresszel teli élethelyzetre adott válasz, amiben az a szomorú, hogy ez a cselekedet megelőzhető lehetett volna, ha valaki felismerte volna, hogy a személy veszélyes, nehéz helyzetben van.

Gödörben érzi magát

Az öngyilkossági krízis a köztudattal ellentétben nem egy pillanatnyi elmezavar, hanem vannak figyelmeztető előjelei, vészjelzők, segélykiáltások, amik jelzik a hozzátartozók, szakemberek felé, hogy „Baj van! Segítségre lenne szükségem!”

Az öngyilkosságot elkövető egy olyan szintű problémával, akadállyal találkozott, melyet sem megoldani, sem elkerülni, megváltoztatni nem képes.

Elérkezett egy olyan élethelyzetbe, amikor azok az eszközök, gondolkodásmódok, elvek, amik szerint eddig élt, eddig hitt nem elegendőek, nem működnek, nem képesek a problémát megoldani, a kialakult helyzeten átsegíteni.

Érthetetlenül áll, keresi a válaszokat, de azt érezi, hogy mindenütt falba ütközik. Úgy érzi, hogy a sötétség rátelepszik, amitől nem látja a kiutat.

Egy gödörben van benne, aminek a szélei túl magasak és úgy érezi, hogy bármerre kapaszkodik, visszaesik. Csőlátás alakul ki, melyből az egyetlen kiút az, hogy az életét eldobja magától.

Kimászni a gödörből

Nem meghalni akar igazán, de nem tud így élni. Nem a halált akarja, hanem valamilyen elviselhetetlen állapot megszüntetésére törekszik pl. szenvedés, fájdalom, szégyen, önértékelési zavar, veszteség egyedül maradás, veszély vagy kikerülhetetlen fenyegetés.  Ebben kell segítenünk neki, hogy meglássa, hogy van remény, van élet a gödrön túl is.

Életeket lehet menteni, ha észrevesszük a figyelmeztető jeleket, segélykiáltásokat. E figyelmeztető előjelek nem mindig nyilvánvalóak, sokszor rejtett, kódolt formában jelennek meg. Ez személyiségfüggőek.

Egyesek világosan kinyilvánítják szándékaikat, míg mások titkolják, hogy az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja őket. Nehéz felismerni őket, de van egy pár jel, ami arra utal, hogy baj van!

Öngyilkosságra, öngyilkos gondolatokra utaló előjelek:

• Az öngyilkosságról való beszélgetés vagy bármiféle utalás a kísérletre. Mindenféle célzásra oda kell figyelni, még arra is amelyiket zsarolás céljából teszik.

• Öngyilkosság elkövetésére alkalmas eszközök beszerzése.

• Menekülés a fantáziavilágba.

• Elfordulás a társasági kapcsolatoktól, magányba menekülés, elmagányosodás.

• Hirtelen hangulatváltozások.

• Beszűkülés, csőlátás – mindig a problémájáról beszél, nincs benne remény, hogy meg tud oldódni.

• Nincs jövőképe, bizonytalan, reményvesztett.

• Túlságosan is foglalkoztatják a halál, a haldoklás.

• Mind gyakrabban nyúl az alkoholhoz vagy drogokhoz.

• Megváltoznak a mindennapi szokásai, ideértve az étkezési vagy alvási szokásokat is.

• Kockázatos vagy önpusztító dolgokat művel, például sokat iszik, drogozik vagy vakmerően vezet.

• Úgy köszön el másoktól, mintha örökre búcsúzna.

• Látványosan megváltozik a személyisége: például roppant társaságkedvelővé válik, holott előtte visszahúzódó volt.

Ezekben a helyzetekben nagyon fontos a támogató környezet, család, rokonok, barátok, azok akik megértik a reakcióikat és akik segítenek, hogy a megélt érzések, felmerülő gondolatok a helyükre kerüljenek és egy magasabb szinten működjenek tovább.

Mit tehet a hozzátartozó?

A fenti jeleket nagyon sok hozzátartozó észleli, érzi, csak nem tudja, hogy kihez forduljon, kitől kérjen segítséget, mit mondjon, hogyan viselkedjen.

Az egyik legfontosabb dolog, amit tehetnek, hogy megbizonyosodnak szándékáról.

Lényeges, hogy rákérdezzünk szándékára, mert neki nehéz azt kimondania, ezért jó, és sokat segít, ha más mondja ki helyette. A kérdést minél konkrétabb formában fogalmazzuk meg, hogy konkrét választ kapjunk rá. Ha a válasz igen, akkor tovább kell lépni és ajánlott segítséget kérni egy szakembertől.

Semmi esetre sem szabad az alábbi dolgokkal kezdeni:

• sürgetni „szedje össze magát", „tegye túl magát rajta"

• okos tanácsokat adni

• kétségbe vonni érzéseit, élményeit, fájdalmát, akár a téveszméit is

• kecsegtetni azzal, hogy helyrejön hamar, mielőtt elindult volna a megértés és a gyógyulás útján

• biztatni „hogy te ezt meg tudod oldani", „ez nem is nagy probléma"

• nem venni komolyan „amelyik kutya ugat, nem harap" alapon. Minden öngyilkossági közlést komolyan kell venni.

Mi a jó segítség a hozzátartozó részéről?

Ha észleli a fenti vészjeleket, akkor azonnal segítséget kell kérni. Ha vészhelyzet van, akkor a személyt orvoshoz, lelki szakemberhez (terapeuta, pszichológus, mentálhigiénés szakember) kell jutatni, akivel a lelki okokat is feldolgozzák és a személynek a problémával való megküzdését elősegíti.

A hozzátartozó ezekben a helyzetekben legyen empatikus, értse meg, ne adjon „okos” tanácsokat („Ne ossza az észt!”), ne ítélkezzen, engedje meg, hogy sírjon, kiadja érzéseit, ne szakítsa félbe, hallgassa meg figyelmesen, legyen türelmes! Hagyja, hogy kibeszélje magát! Fogadja el az állapotát, érzéseit!

Nem hasznos ebben az esetben, ha a saját sztorinkat kezdjük el mesélni, hogy nekünk is milyen nehéz.

Lényeges lépés a kockázatok felmérése, tudnunk kell, hogy milyen terve volt, hogy azokat az eszközöket, melyek veszélyesek lehetnek számára, eltávolítsuk a környezetéből. Ezután próbáljunk minél biztonságosabb környezetet teremteni neki, melyben rövidtávon esélyt adhat magának.

A segélykérő szándék felismerése utat nyithat a megelőzés számára. Csaknem mindenki, 10 ember közül 8 egyértelműen közli környezetével szándékát, felkeres előtte pár fontos személyt, akik vagy megakadályozzák (sokszor tudtukon kívül) az öngyilkosságát, vagy megerősítik az elkövető tettét, megadják a végső lökést.

Ha úgy érezzük, hozzátartozóként vagy barátként meghalad minket az eset, akkor a legfontosabb, amit tehetünk, hogy szakember segítségét kérjük.

Sorozatunk korábbi cikkei

Mentálhigiéné, avagy a lélek fertőtlenítése

Öngyilkosság: a lélek csúszdája

Udvarhelyszéki Életvédők Társasága
eletvedok@yahoo.com
0744214584