Kutyatartókat és állatorvosokat kérdeztünk arról, hogy Udvarhelyen és környékén vannak-e divatosnak számító kutyafajták, és hogy miért, milyen állapotban veszik ezeket az itteni leendő gazdik.

Min tudjuk, korábban is több fajta házi kedvenc volt jellemző városunkra, és itt nem azokra a kutyákra gondolunk, akiknek a napi boldogságot az egy tál odavetett étel jelenti, és egész nap egy láncon csengőként funkcionálnak, néha pedig „meg-megjárják magukat", hanem azokra, amelyeket valóban „kutyafunkcióra" vásárolnak és tartanak gazdáik.

Kedvencek Hollywoodból

A német juhászok a kilencvenes években nagy számban voltak jelen, ez a fajta még mindig tartja magát, azt is mondhatnánk, hogy örök kedvencnek számít.

Volt egy dalmata-időszak is, napjainkban pedig ide is „betörtek" az ölebnek számító csivavák, yorkshire terrierrek. Ezek a cukorfalatok a Hollywood-i csajok öléből indultak világhódító útjukra.

Az „izomagynak izomkutya"-hullám, tehát az agresszív gazda által agresszívnek nevelt őrző-védő kutyák időszaka is lecsengőben van. Azt gyorsan fűzzük hozzá, hogy a kutya saját természeténél fogva soha nem agresszív, csak akkor, hogyha olyannak nevelik és rossz körülmények között tartják. Sok doberman és rottweiler is volt egy időben Udvarhelyen, de az utóbbi időben nincs annyi belőlük.

Mostanában megfigyelhető, hogy a kertes házak mellé, főleg oda, ahol már kisgyerek is van inkább golden retriever és labrador kerül. A tömbházakba pedig beagle és bishon – és ezzel meg is érkeztünk napjaink elsőszámú udvarhelyi divatkutyájához, mivel ez az a két kutyafajta, ami az utóbbi években lett divatos.

Olcsó kutya = sintértelep

„A kutya divatossá tétele olyan, mint egy udvarhelyszéki faluban mikor látják, hogy a szomszédnak "púpos" Passatja van, akkor nekem is kell, rögtön kettő, ha pedig a szomszéd háza barackfagyi színű, akkor az enyém még hivalkodóbb lesz. Sajnos az ilyen divatkutyázásnak az a vége, hogy a kutyák az utcán, majd a sintértelepen végzik, jó esetben új befogadó gazdinál" – vallja Haáz Sándor kutyatartó, aki évek óra törzskönyvezett vizslákat tart, illetve versenyre is jár velük.

Ami a nem fajtatiszta kutyákat illeti, Sándor szerint a keverék kutyák ugyanúgy tudnak szeretni, és hálásnak lenni, mint a fajkutyák. A törzskönyv nélküli fajkutya viszont olcsóbb és általában nem tenyészetből származik. Ennek az a veszélye, hogy fedeztetésnél rokon lehet a szintén törzskönyv nélküli egyed. Ilyen sok van és ezzel is magyarázható, hogy sok az örökletes betegséget hordozó kutya.

Tőkés Lóránt évek óta erdélyi kopókat tenyészt Kissolymoson és fajtamentéssel is foglakozik. Ő azokat tartja csak komoly tenyésztőnek, aki "törzskönyvvel, megfelelő oltásokkal, egészségügyi könyvecskével, egészségügyileg szűrt, munka- és/esetleg szépségversenyen eredményes szülőpártól hoznak le almot."

Lóránt szerint a divatos kutyák még most is a hollywoodi filmekből ismert fajták, tehát a labrador, a német juhász, esetleg az őrző-védő fajták, mint a rottweiler, dobermann, vagy a frusztráltságot is kifejező bullterrierek.

Neveld meg az ebedet

Mind Sándor, mind pedig Lóránt szerint különbséget kell tenni a tenyésztő és a szaporító között. Lóránt azt mondja, hogy a szaporító még abban a korban eladja a kiskutyát, amikor nem kell külön eledelt vásárolni az állatnak (kb. 5 hetesen, amikor az anyától leválasztja), mindössze egy oltás és egy féregtelenítés árát költi rá. Ebben az esetben mindössze 200-300 lejért kínálja a kölyköket.

A szülőket minden tüzeléskor párosítja, hogy minél több utód legyen. Ezt például a kopótenyésztő állatkínzásnak tartja.

Sándor is azt vallja, hogy egy szukát egy évben csak egyszer szabad fedeztetni, aki minden tüzelésnél fedeztet, az szaporító és csak a pénzért csinálja.

„Ilyenre is nagyon sok példa van: a szukát olcsó táppal etetik, csontsovány a szoptatás miatt, de a szaporítót ez nem érdekli. Amikor teljesen kizsigerelte már a szukát, akkor lazán altatja el, mert már nem hoz a konyhára" – teszi hozzá a Haáz.

Állatorvosi rendelőkből tudtuk meg, hogy sok a neveletlen, illetve nem jól nevelt kutya, ami egy egyszerű vizsgálatnál, kozmetikában a nyírásnál derül ki. Hallottunk olyan történetet is, hogy egy bishon összekeményedett szőrzetét úgy kellett eltávolítani, mint a gipszet. Ezt sok esetben az is okozza, hogy a szaporítók össze-vissza pároztatják a törzskönyv nélküli kutyákat.

Az említett bishonokból is nagyon sok beteg egyed van a városban, mert egyrészt genetikai hiba is van bennük, másrészt pedig nem sétáltatják, és nem foglalkoznak velük eleget a gazdák.

Nagyon sok energiát (és sok esetben pénzt) rá kell fordítani egy kutyára, így sajnos vannak olyanok, akik a kezdeti lelkesedés után elhanyagolják az egyébként szeretetre vágyó állatot. Ezekből, a divatból, vagy a „gyerekek mellé" megvett és megunt egyedekből lesznek a gyakran elcsatangoló, elkóborló, később a kidobott vagy rosszabb körülmények közé elajándékozott kutyák.