Második óránk ott folytatódott, ahol az elsőt abbahagytuk, igaz most nem az esőcseppektől nedves a homlokunk, hanem a nagy melegben verejtékezünk, de azt rendesen. A helyszín továbbra is a Kaufland mögötti tér.

Az elmúlt alkalommal inkább elméleti felkészítés, illetve néhány prezentált mozdulatsort hallhatott, láthatott Előd. Nem bírom eleget hangsúlyozni mennyire fontos, hogy még mielőtt bárminek is nekifekszik hősünk, fejben tisztán tudja, hogy mit akar, mit kell csinálni, és mi fog történni.

Ugyancsak a múltkori alkalommal, Előd szeretett volna egy kicsit gurulni a bringával, amit megoldottunk egy kis ügyeskedős taszítással. Bár ez neki siker volt, bennem újfent megerősödött, amit eddig is sejtettem:

Előd köszönőviszonyban sincs az egyensúllyal.

Adta magát a második óra anyaga, az egyensúly mézes-mázas madzagát kell elhúzni Előd orra előtt. Kisebb feladatokra bontottuk az egyensúly „megszerzésének" minden mozdulatát. Először a bicikli mellett állva, a bicikli közelebbi pedáljára támaszkodva végzett rollerező mozdulatokat. Nem volt túl bizalomkeltő, de amikor már bátrabban ment neki, átléptünk a biciklin. Maradt a rollerezés, de már úgy, hogy a bicikli a lába között volt, jobb oldali láb a pedálon, miközben bal lábával hajtotta magát.

Bekövetkezett a fordulat

Nem mondhatom, hogy túl jól ment a rollerezés, de váratlanul a gyakorlat közben ösztönösen a nyeregbe pattant. Mivel nem egy tervezett mozdulatsor eredménye volt, mondanom sem kell, a rögtönözött mutatvány majdnem zakóval ért véget. De Elődből sikerült előcsalni az ősi biciklis ösztönt, így itt volt az ideje, hogy újabb szintre lépjünk.

De előtte kényszerpihenő,

ugyanis a szomszédos gyárakból most ment haza a reggeli váltás, amitől Elődből újból előjött a „szégyellek mások előtt a biciklin töketlenkedni" szindróma. Mivel újabb szintre léptünk, már mi is szükségét láttuk, újabb biztonsági lépéseknek – ahogy azt egyik olvasónk is jelezte – bukósisak, könyökvédő, kesztyű és térdvédő került Elődke végtagjaira. Hogy érzékeltessük mennyire fontos a biztonság és mi ezt mennyire aprópénzre vesszük, kicsit túl is biztosítottuk a tanoncot, ugyanis egy igazi hokis felszerelés részét képező könyök és térdvédőt szereztünk neki.

Következhetett egy újabb groteszk apa-fia jelenet, amikor az eddig gyakorolt rolleres indulással, a biciklit tartva szaladok Előd mellett, közben meg sűrűn tanácsokkal látom el.

Kitört a pánik

A harmadik ilyen nekifutásnál tartottunk, amikor egyszer csak elengedtem, anélkül hogy erről szóltam volna neki. Nagyjából öt métert ment önállóan, majd újból megtartottam. A következő körben ugyanezt megismételtük, csak most úgy szaladtam mellette, hogy ő is észrevegye, nem fogom. Ez kisebb pánikhangulatot okozott, ami a kormány ide-odakapkodásában mutatkozott meg, miközben Előd hevesen ennyit ismételgetett „Baszki, te tényleg nem fogsz?"

Miután lenyugodtak a kedélyek és Előd kezdte elhinni, hogy ő is képes megtanulni biciklizni még gyakoroltuk egy kicsit az egyensúly keresését, megtartását és már-már valami biciklizésre hasonlító dolgot műveltünk, amikor a tanpályánkra egy ugyancsak tanulni szándékozó autós érkezett. Mivel az ott manőverező sofőrtanonc gyengébben produkálta az autóvezetést, mint Előd a kerékpározást, ez nagyban befolyásolt bennünket, és sikeresen nyugtázva az eddigi teljesítményt néhány napra magunk mögött hagytuk a placcot.

Nézzük, esés lesz-e a vége.

Bár megelégedtünk mindketten Előd teljesítményével, azért abban megállapodtunk, van még, amit tanulni, ugyanis az indulás hadilábon áll, a kanyarodást még nem Előd irányítja, a megállás meg kész katasztrófa.

Hamarosan újabb résszel jelentkezünk, ahol tovább lehet szurkolni Elődnek, aki reményeink szerint a strandszezon végére már biciklivel fog a strandra járni.