Amióta ilyen hideg van, muszáj sapkát hordani. A fagy nemre és fejformára való tekintet nélkül csíp, ezért valamilyen textíliával védeni kell a szép fejünket a mínuszoktól.

Egy nő kétszer van igazán bajban

ha funkcionális öltözködésről van szó: nagy melegben és nagy hidegben. Vagyis a fürdőruhavásárlás után a megfelelő téli sapka kiválasztása a legnehezebb feladat.

Óvodásként azok közé a rossz gyerekek közé tartoztam, akik azonnal levették a sapkát, amit anyu feladott, amint kiléptek az ajtón. Valahogy úgy éreztem, én sokkal hülyébben nézek ki sapkában, mint mások, így

a sapka nem fért bele az imidzsembe.

Azóta ez változott persze, inkább egy csúnya sapka, mint egy megfázás. De hogy mégis kihozzuk a maximumot esztétikailag ebből a télből, Edit kolleganőmmel elindultunk, hogy megtaláljuk az ideális fejfedőt a hideg napokra.

Neki ezúton is köszönöm a kitartást és az önfeláldozást, amit a keresgélés és a fotózás közben tanúsított.

Székelyudvarhelyen 5 üzletben és a teljesség kedvéért egy turkálóban kerestük az igazit. Összesen 32 sapkát, 6 próbafülkét, és

két idegrendszert tettünk próbára.

Editnek rövid haja van, ezért még nagyobb kihívás volt, hogy olyan darabot találjunk, amiben nem tűnik sem kisfiúnak, sem nagymamának. Lássuk hát az eredményt.

Először a Romarta üzletbe tértünk be, ahol rögtön zavarba jöttünk a nagy kínálattól. Elsőként az olcsóbbik, sepci.ro-s kollekcióból ezt az őszi színekben pompázó, érdekes anyagból készült kötöttet szúrtuk ki, de gyorsan kiderült, a sapkakeresésünk nem lesz sem egyszerű, sem gyorsan elvégezhető feladat.

Az első probléma, amivel szembesültünk, hogy a próbafülkében nehéz két embernek egyszerre elférni, pózolni és fényképet készíteni. Izzasztó élmény volt, de legalább megtudtuk, melyik fejfedő melegít a legjobban.

A kötött után egy klasszikus beret következett, de ez sem nyerte el a tetszésünket igazán. Vannak emberek, akiknek kifejezetten jól áll ez a stílus, de a rövid barna hajúak a fotó tanúsága szerint nem tartoznak közéjük.

Itt jöttünk rá, hogy jó, ha a haj kilátszik a sapka alól, mert teljesen megváltoztatja az összhatást.

Ez a pirosas-barnás már sokkal fiatalosabb és szelídebb, mint az előző fekete, Edit elő is vette az őzikés nézését.

A két pompom azonban elbizonytalanított, ezért tovább keresgéltünk.

A próbálgatás közben igyekeztem úgy fotózni, hogy minél inkább látszodjon a sapka és Edit fejének viszonya. Ebben a pillanatban bizonyára sokkal viccesebben néztem ki a koncentrálásban, mint ő a sapkában, legalábbis ez látszik az arcán.

A lényeg, hogy ezt a példányt sem tartottuk meg, pedig a mintája nem volt rossz.

Még mindig a Romartában vagyunk, de már a sportos részlegen. Ez a sapi nagyon puha volt belül, kívül pedig nagyon drága.

Edit itt kezdett pánikba esni, hogy nem fogunk semmi neki valót találni, látszik is a kiábrándultság az arcán, ha már ez a síszemüveges sem áll jól, akkor mi fog???

Hát a következő! Ez az ugyancsak drága (75 lejes) háromszínű megnyugtatott minket annyira, hogy ne adjuk fel, van még remény.

Hasonlót egyébként a Merkúrban is találtunk 15 lejért, igaz kicsit vékonyabb fonalból készült és más volt a színe.

Következő állomásunk a Bolero volt. Ahogy reméltük, itt elegánsabb darabokat is találtunk, mint például ezt a piros kalapot. Több színben is lehet kapni, és az ára is elfogadható, 45 lej.

Mielőtt elindultunk volna a nagy sapkakeresésre, elolvastuk az internet szakirodalmát arról, hogy milyen szempontokat érdemes figyelembe venni a fejfedő kiválasztásakor.

Kiderült például, hogy a hölgyeknek nem ajánlott szélesebb karimájú kalapot viselni, mint a válluk, mert attól úgy fognak kinézni, mint egy kalapos gomba. Vagy a molett nők ne hordjanak túl kicsi kalapot, mert az hangsúlyozza a fej és a test közötti aránytalanságot.

Bár mindkettőnknek bejött ez az elegáns darab, azért nem vettük meg, mert arra gondoltunk: nem lehet egy ilyen kalapban minden nap a gyerek után rohanni az iskolába, s a buszon sem túl praktikus.

Miután a Boleroban majdnem megtaláltuk az igazit, a TXM-be mentünk nagy reményekkel. Én itt győződtem meg igazán arról, hogy a ruha teszi az embert, a választék ugyanis inkább tinédzsereknek szólt.

Ennek hatására Edit – bizonyára nem tudatosan – úgy pózolt a próbafülkében, ahogy a ballagási fotókon szoktak a kétezres évek elejének a végén.

A neonzöld sapkától kicsit mérges lett azt hiszem, pedig nem kényszerítettem arra, hogy felpróbálja, de a kék csillagos szerencsére megmentett a haragjától.

A TXM-es sapkák egyébként nagyon olcsók, 20-30 lej között mozog az áruk és a kínálat is elég széles, de mivel nem akartunk leragadni egy már túlnőtt életszakaszban, a Takko-ban folytattuk a vadászatot, nem kevés derűvel.

Mivel az üzletet nemrég átrendezték, a gyerekruhák előtérbe kerültek, nálunk is. Nem lehetett ellenállni ezeknek a pehelycukor-szerű cukiságoknak, amiket nem mellesleg most féláron, 19 lejért lehet kapni!

A Takko-ban ezen kívül nem találtunk semmi említésre méltó darabot, itt is többnyire a sima kötött vagy a bojtos sapka a menő, de egyik sem győzött meg arról, hogy vigyük magunkkal.

Utolért Edit bosszúja.

Az üzletek után úgy gondoltuk, a turkálókat sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hiszen sokszor itt lehet a legkülönlegesebb dolgokat találni. Nem csalódtunk.

Edit kedvence lett ez a csíkos nyuszi-sapka, bár azt mondta, csak otthon hordaná. Igazán kár, mert figyelemre méltó darab.

A szilveszteri bulihoz is megtaláltuk a mutatós és praktikus kiegészítőt, ezt a flitteres sapkát, csak arra nem jöttünk rá, hogy kell feltenni, hogy jól álljon és ne szúrjon.

Amikor az Exoticban nézelődtünk, már kezdtünk rutinosak lenni, könnyebben kiválasztottuk, hogy melyik fazonoknak érdemes esélyt adni.

A klasszikus kötöttek közül többet is megpróbáltunk, de amint a fotókon is látszik, nem ragyogott fel Edit arca a gyönyörtől. Itt éppen bohócnak érezte magát.

Itt pedig nagymamának kicsit megkopott művészi hajlamokkal.

Én már kezdtem belenyugodni, hogy a sapka csak egy szükséges rossz lehet, nincs mit tenni, el kell fogadni, hogy az ember lánya nem lehet mindig szép, és évente pár hetet ki kell bírni úgy is, hogy valami izé van a fejünkön.

De mégis megkegyelmezett nekünk a divattervezők múzsája, és a kezünkbe, majd onnan gyorsan Edit fejére került ez:

A színe és a formája pont megfelelő, kellően semleges ahhoz, hogy könnyű legyen hozzáöltözni, lehet benne bevásárolni, dolgozni, gyerekért menni, és ami még nagyon fontos: nem kell hosszú percekig igazgatni, beállítani az egyetlen szöget, amiben jól néz ki.

Gyorsan ki is fizettük a fáradozásainknak értelmet adó fejfedőt. Azóta színben hozzá illő sálat is találtunk, és bátran kijelenthetem: sokkal könnyebb így az élet, hogy az ember nem kell fogja a fejét a hideg miatt.