Húshagyó kedden már reggel 10 óra előtt kezdtek szállingózni a nénik egy-egy szatyorral a kezükben a Kolping ház irányába. Itt, a Papkertben tartották ugyanis a Caritas Nappali Foglalkoztató Központjába járó idősek farsangját.

A terem hamar megtelt a csaknem ötven maskarással. Mindenki ismer mindenkit, de ezúttal nem biztos, hogy felismerték egymást. Na nem a szenilitás, hanem a jelmezek miatt.

Ezért, még mielőtt előkerült volna a szatyrokból a farsangi fánk és egyéb finomságok, a nyugdíjas közösség tagjai egyenként, vagy kisebb csoportokban mutatkoztak be egymás előtt.

A székelyudvarhelyi Nappali Foglalkoztató Központ jelenleg 58 idős személynek biztosít heti rendszerességgel programot Bálint Zsófia gyógypedagógus vezetésével.

 

A központban nyújtott szolgáltatások két fő tevékenység köré szerveződnek. Az egyik a Kinaesthetics mozgáson alapul, amely a mozgáskompetencia fejlesztését segíti, csoportos és egyéni formában. A második olyan komplex tevékenységeket foglal magába, amelyek segítenek megelőzni a mentális leépülést.

 

Mindemellett különböző előadásokon, és fejlesztő jellegű foglalkozásokon vehetnek részt a nyugdíjasok. Lehetőségük van kézműves tevékenységekre, illetve különböző pszichológiai témák átbeszélésére, feldolgozására, melyek segítenek a betegek lelkiállapotán.

Elsőként a kedd délelőtti foglalkozásra járók vonultak a képzeletbeli színpadra.

A cowgirl fegyverrel, de békés szándékkal érkezett, a vérszomjas vámpír már kevésbé volt barátságos: „A vámpírok örökké élnek, éppen ezért semmitől se félnek. Hangodat elfojtod, ha hozzád lépek, kiéhezve könnyes szemedbe nézek, meleg csókom sarkából az életed lassan a végéhez ér, kiszívom véred" – fenyegette főleg az első sorban ülőket.

Valami vigasság nekünk is jár

– mondta Bálint Ilona néni. Bálba már nem igazán mennek a nyugdíjasok, de ennek is megvan a maga öröme, csak észre kell venni. Például mennyivel jobb egy kényelmesen kinyúlt, puha otthonka, mint a szorosra fűzött kényes selyemruha. Nem kellett reggel órákat ülni a fodrásznál, kozmetikusnál sem. És milyen megnyugtató, hogy a rádióból szóló muzsikára nem kell táncolni. A kényelmes kanapén csokoládét is lehet enni, és senkit nem zavar, ha elbóbiskolunk közben, hiszen nem kell hajnalig kibírni – sorolta az öregkor boldogító érveit.

Ezután a kedd délutáni népes csoport adta elő a szomorkodó vénleány balladáját, aki ebben a farsangban sem kellett egy legénynek sem.

„Farsang, farsang mennyi elrepüle, mégis egyszer a sor reám nem kerüle. Bárcsak én is azt hallanám, valahol legényeső lenne, kifeküdnék az út közepére, hogy surcomra egy pár csepp csöppenne. Milyen kár nekem szalagot viselni, egyedül az ágyba feküdni és kelni. Már ennyire megvénültem, senkitől se melegültem, a kínjaim nagyok, de még leány vagyok. Máris a harmincat kétszer meghaladtam, mégis egy átkozott leánynak maradtam. Ha hátamat hasogatnák, bocskorszíjnak szabogatnák, úgyis férjhez mennék, csak leány ne lennék."

A szerdai csoport is közös produkcióval készült. A humorérzéket ők sem tették félre, egyforma zokniban és álarcban adták elő a százlábú lesántulását. Azért választottuk ezt a műsorszámot, mert mind le vagyunk sántulva – mondták.

A csütörtökiek a közönséget is megénekeltették – így megy ez, nyolcvan után, ha az ember nem emlékszik a szövegre. Tiszteletét tette a My fair lady, a bátor szívű tengerész, a néma szakács és a törzsfőnök nagyszájú anyósa is.

Végül a négy évszakot mutatta be a pénteki társaság, és utolsóként közösen énekelték az Én, a pásztorok királya című dalt János bácsi vezetésével.

Az igazi mulatozás pedig csak ezután kezdődött, előkerült a sok sütemény, fánk és gyümölcslé, na meg a fehérbornak álcázott tea. Aki megkóstolja, nehogy elárulja, milyen szőlőből készült! – hangzott az utasítás. A cseppet sem régimódi nagyik meg is örökítették a farsangi külsejüket. De nehogy feltöltsd a Facebookra!