Ha új változat érkezik az általunk használt operációs rendszerből, az óhatatlanul változásokat hoz magával, amikre nem árt időben felkészülni. Erre a Microsoft is rájött, és a csúfosan megbukott Vista óta előszeretettel bocsát ki előzeteseket, hogy a felhasználók megismerhessék, kipróbálhassák a soron következő operációs rendszert, mielőtt végleg áttérnek az új változatra.

A Windows 7 esetében ez a váltás igencsak könnyen ment, hiszen a Vista nem örvendett túlzott népszerűségnek, az öregedő XP-t pedig sokan szívesen vagy akár szükségszerűségből váltották le.

Most küszöbön a nyolcas, és egyre inkább kérdés, hogy a legújabb ablakos operációs rendszer óriásit bukik, vagy éppen forradalmian tarolni fog. Kipróbáltuk a második, felhasználóknak is ajánlott tesztverziót.

Rakjuk be az ablaküveget

A telepítés pofonegyszerű: legkézenfekvőbb az erre a célra kialakított program, ami letölti, majd egy DVD-re vagy pendrive-ra pakolja fel a telepítőt. Az alkalmazás ellenőrzi a rendszerünket, és szól, ha olyan szoftvert vagy hardvert észlel, ami összeakadhat a Windows 8-al.

Maga a telepítő szinte teljes egészében megegyezik az előző Windowséval: kevés beállítanivaló akad, egyszerű az egész. Ha a jelenlegi operációs rendszer frissítése helyett a mellé szeretnénk installálni (ami egyébként nagyon ajánlott, hiszen tesztverzióról van szó), helyben létrehozhatjuk a szükséges partíciót is. Ha nem tudjuk, hogyan kell, jobb szakemberhez fordulni, néhány kattintással minden adatunkat törölhetjük.

Ezután a nyolcas szépen beépül számítógépünkre: indításkor részben betöltődik a rendszer, csak ezután választhatjuk ki, hogy a Windows 8-at vagy a másik, korábbi rendszerünket szeretnénk indítani. Nem túl kedves dolog ez, hiszen ha a régit választjuk, újraindul a gép, és még egyszer végig kell várni az indítási folyamatot.

Ám ha a nyolcasra bökünk, pillanatok alatt elénk is tárul a bejelentkező képernyő. Amin durva mobilos behatásokat érezni: félre kell rántani a fedőképet, hogy beírhassuk jelszavunkat, akárcsak az okostelefonok többségén. Ez egy érintőkijelzőn teljesen rendjén van, ám egérrel kissé erőltetett.

Benne vannak az alapok

A rendszer és a munkaterület alapvető felépítéséről már esett szó, így most inkább a mindennapi használatra térnénk ki. Kompatibilitás szempontjából nem áll rosszul a 8: gond nélkül felment a Firefox meg egy képnéző, így aki alternatívákra vágyik, egyből válthat. Megjegyzendő, hogy böngészéshez nem rossz választás a beépített, Metro-kinézetű Internet Explorer sem, amin alig van kezelőgomb, és egyébként is szinte mindig teljes képernyős nézetben böngészhetünk.

Szintén kellemes meglepetés, hogy a beépített WordPad szövegszerkesztő megbirkózik a 2007-2010-es Office által előállított .docx formátummal, így máris rávethetjük magunkat dokumentumainkra. Kissé ironikus, hogy a régebbi, .doc formátumot már nem eszi meg a szövegszerkesztő.

Mobilok mindenhol

Benéztünk a beállítások közé is, ahol egy képet szerettünk volna társítani felhasználói fiókunkkal. Mellbevágott a Metro stílusú képkereső, ami valóban mobilos élményt nyújt, de használhatóságban leginkább a béka ülepét nézegeti – alulról. Egy könyvtárba belépve egymás után sorakoznak az alkönyvtárak, majd az egyes képek, ez utóbbiak név, vagy bármilyen egyéb címke nélkül, így eléggé nehéz keresni közöttük.

Minden bizonnyal az okostelefonokra és táblagépekre jellemező felhasználói élményt próbálták átmenteni a redmondi tervezők, de laptopon vagy asztali számítógépen ez bőven hagy kívánnivalót maga után. Nem testhezálló a kezelés, nagy mennyiségű kép vagy bármilyen állomány keresésekor problémák akadhatnak. Főleg, hogy a név begépelése sem segít, görgetni kell.

Ugyanez a hangulat jellemzi a teljes Metrós felületet: a múltkori cikkünk írásakor érezhető lelkesültség kissé lecsillapodott, és kezdtek megjelenni az általános használatra jellemző problémák. Gyakran elveszünk a sok csempe között, nehéz követni, hogy mi van nyitva, mit, hogyan érünk el, és egyáltalán, mit is csinálunk éppen.

Vissza a gyökerekhez

Visszaválthatunk a klasszikus nézetre, amire szükség is lesz, hiszen a legtöbb programnak egyelőre nincs Metro kinézetű változata (bár a Google és a Mozilla is készíti az újgenerációs böngészőit). Ebben az esetben nem sok újdonságot tapasztalunk, a legszembetűnőbb az, hogy odalett a több évtizede létező Start menü.

Az ablakos logóval felvértezett gomb helyett, ha a képernyő bal alsó sarkába visszük az egeret, egy kattintással visszatérünk a Metro dizájnban pompázó Start panelre, ahol a Windows 8-ra jellemző csempéket tapogatva indíthatjuk az alkalmazásainkat. A Start menü kiirtásával a klasszikus felületen az asztal és az alsó gyorsindító sáv marad a két eszköz, ahova kirakhatjuk programjainkat.

Persze máris van megoldás a problémára, többek között a Stardock is készített egy programot, ami visszavarázsolja a Start gombot, és az sem kizárt, hogy az operációs rendszer végleges változatában ott lesz a jól megszokott elem.

Bőrülés van, kormány nincs

A Windows 8 minden egyes új előzetes kiadásával közelebb kerül a mindent elborító Metro felülethez és az okostelefonokat és tableteket idéző felhasználói élményhez. Mindez nagyon pofás, az animációk folytonosak, szépen és látványosan kezelhetjük a rendszert, ami nagyon modern és letisztult dizájnnal jelentkezik.

A radikális változás minden bizonnyal hasonlóan erős reakciókat vált ki a felhasználókból. Az elemzők szerint a Microsoft legújabb operációs rendszere vagy legalább akkora bukás lesz, mint a Vista volt (ha nem nagyobb), vagy újabb sikerterméket dobnak piacra. Egyesek szerint az sem kizárt, hogy a redmondiak is bukással kalkulálnak, és Windows 8-al szerzett tapasztalatokat használják fel a következő nagyágyúban.

Tudva, hogy a táblagépek még nem mindenhol terjedtek el (főleg nem a mi vidékünkön), inkább a bukásra tippelnénk. Egyébként az új Windows olyan, mint a babzsák: szép és nagyon kényelmes, de ha dolgozni szeretnél, jobb, ha felállsz, és tovább mész.