Székelyudvarhely játszóterei az utóbbi években egyértelműen javultak és biztosnságosabbak lettek. Fokozatosan tűnnek el a nagyon régi fém- és kőelemek, felváltják őket az új, főleg fából és kötélből készült játékok, ám még mindig vannak olyan dolgok, amik zavarók és veszélyesek lehetnek a gyerekek számára.

Általában tavasszal több játékszer eltörik, megrongálódik, ezeket évente, április-májusban kijavíttatja a polgármesteri hivatal, de vannak olyan dolgok, amit a fenntartó sem tud megváltoztatni.

Kezdjük a szeméttel, mert az is veszélyes lehet – példa erre a Kós Károly utcai játszótér, aminek egyik fele most is tele van szeméttel. Habár az elmúlt években itt is volt előrelépés, a szemét egyelőre maradt. Az sem mellékes, hogy a parkoló autók kivédése miatt vascölöpöket helyeztek a földbe: ez sem a legjobb megoldás, de még mindig job, mintha autókat kellene kerülgetniük a gyerekeknek.

A kiálló gázcsövek szintén veszélyesek lehetnek – például a Béke utcai (Tábor-lakótelep) játszótéren több is van ezekből. A futkározó kisgyerek nem mindig a legfigyelmesebb és nagyon könnyen nekifuthat egy ilyen vascsőnek. Eltávolítani ezeket sajnos nem lehet, megvan a funkciójuk a gázvezeték-rendszerben, de esetlegesen kaphatnának egy szivacsborítást, ami már kevésbé okoz sérülést a gyereknek.

A fajátékok sokszor úgy rongálódnak meg, hogy a faanyagból darabok törnek ki, éles, szúrós felületeket hozva létre – ezek esetében a minél hamarabbi javítás a megoldás, aminek szükségességéről a szülők is informálhatnák a polgármesteri hivatalt.

Egy, játszóterek készítésével foglalkozó csíkszeredai cég vezetőjét, Mandel Zoltánt kérdeztük ezekről a biztonsági előírásokról – a szakember elmondta, hogy Európában az EN1176-os számú szabvány tartalmazza ezeket, Románia 2008 óta ezt SREN1176-os számmal alkalmazta.

Az előírások próbálnak kevésbé korlátozni, nem szabványosítják a játszótereket, teret engednek a fantáziának és a különböző
tehnikai megoldásoknak, csak általánosságban mondják el az előírásokat, amikben a gyártók „lavírozhatnak”, de a konkrét szabályokat szigorúan kell venni, mert súlyos balesetek kerülhetőek el ilyen formán. A leszabályozásban sem szabad túlzásokba esni, mert ha túlságosan biztonságos és lebutított játékszerek vannak, a gyerekek számára már nem lesz kihívás és más, veszélyesebb dolgokat keresnek majd, ami sokkal veszélyesebb lehet (pl. egy építkezési terület, elhagyott üzem, stb).

A szabvány a „józan paraszti logikát" veszi alapul, s ezért megengedő is – pl. Európa nyugatibb felén nagyon elterjedtek a kötélből készült játékszerek, míg nálunk ez nem annyira gyakori, s a kommunizmus idején vascsövekből, műkőből készített játékszerek még mindig a helyükön vannak. A veszélyesebb dolgokat a szülő vagy a gyerek ránézésre megtalálja, de az odafigyelés is nagyon fontos.

A játszótéri játékok közül az egyik legveszélyesebb a hinta – a szabvány előírja, hogy egy 2,5 méter magasra felfüggesztett hinta előtt és mögött négy méternyi szabad helynek kell lennie Mandel Zoltán információi szerint két éve Târgoviște-n történt egy tragédia, mert egy hinta nem volt megfelelően bebetonozva, eldőlt és egy gyerek életét veszítette, de az is hozzátartozik, hogy nem megfelelően használták.

Habár játszótereink jók-rosszak, a régi és az új rendszer gyártmányai keverednek bennük, a józan ész mindig nagyon fontos a baj megelőzésében. Ha a játékok mellé odetesszük az odafigyelést és a megfelelő használatot, akkor minden bizonnyal nem kell romló játszóterekről és majdani balesetekről beszámolnunk.