A két éves unokaöcsémtől hallottam róla, hogy egy különleges játszóteret látott a napokban, amelyen körhinta és működő szélmalom is volt. Azt hittem, az új városvezetés tevékenykedik, gondoltam, útnak indulok és felkutatom ezt a misztikus kiskertet.

Na, itt a kert!

A Cipészek utcájának egyik tömbháza mellett meg is találtam a helyet, amelyet kinézete szempontjából a legrosszabb időszakban látogattam meg, de felcsigázott eléggé ahhoz, hogy visszajöjjek majd tavasszal is.

A környékbeliektől kérdezősködve megtudtam, hogy az utca 11-es tömbházának egyik lakója készítette és gondozza a kertet, amely most virágok nélkül, az olvadás után elég latyakosan, nem éppen a fénykorát éli. Az eső is szemerkélt szinte minden nap, így kisgyerek helyett az ilyen időjárási tényezőkhöz hozzászokott plüssnyulat, Bélát vittük ki, hogy tesztelje az elemeket.

Az utánajárásnak köszönhetően Kiss Istvánt, a kert atyját is megtaláltuk, aki mint kiderült 2015-ben meg is nyerte a polgármesteri hivatal által meghirdetett Virágos Székelyudvarhely vetélkedőt kiskertjével. Elmondta, most egy vasműhelyben dolgozik, de lakatos is volt már korábban és szakmáját tekintve traktorista, de alig várja, hogy délutánonként hazaérkezzen és foglalkozzon kicsit a kerttel.

Már tizenhét éve létrehozta a játszótér egyes elemeit, azóta folyamatosan bővíti a kiskertet, ami most zsúfolásig telt, ezért elgondolkozott rajta, hogy a nemrégiben elkészített mosógépmotorral működő ringlispilt el fogja adni.

Egyébként sem kapott engedélyt a működtetésére, így csak ritkán indította el, amikor ő is jelen volt, sőt egy ideje le is állította. Most vasláncok akadályozzák az elindulásban, az utolsó időszakbanvirágokat helyezett az ülőkékre.

Játékokat készített a kacatokból

Örömmel mesélte, hogy előszeretettel használják a gyermekek a játszóteret, s ha most ebben az időszakban nincs is annyira keletje, tavasszal és nyáron mindig van ott valaki, és ő egyébként is nyitottnak szánta, szeretné, hogy mindenki betérjen, aki hangulatosnak találja. Tavasszal a most hibernáló két teknősbékája is előbújik a pincéjéből és még szívmelengetőbbé teszik a kert élményét.

Kiss István a kertet kacatokból építette fel: használt gumiabroncsokból, műanyag palackokból, valamint a család régi játékaiból. A szélmalom például palackokból áll és egy biciklitengelyen forog, ezen szeretne javítani, ha nem mással, egy nagyobb csapággyal, hogy még gördülékenyebben forogjon a malomkerék.

Elmondta, rengeteg ötlete van még, csak a városé a terület és ezért nem igazán tudja kivitelezni őket. Tizenhét évvel ezelőtt azt elégelte meg, hogy örökké beszórták a szemetet a terasza alá, és ezért elkertelte azt, igaz közel sem ekkora részt, mint amekkora most a játszótér.

Mivel akkor olyan helyen dolgozott, hogy egy hinta felépítéséhez való faanyaghoz hozzá tudott jutni, gondolta, hogy egyefene, megépíti a hintát a kerten belül. Kérdezték tőle a gyermekek, hogy „bácsi megengedi, hogy hintázzunk?" és ez jelentette a motivációt, hogy további elemekkel gazdagítsa a kertet, amit most unokái is előszeretettel használnak.

A hinta után jött a szélmalom, a homokozó, majd a gumiabroncsból és gumicsizmákból készült virágtartók, a kerti törpék, és szépen-lassan oázissá alakult a lépcsőház melletti zöldövezet.

Tavasszal a régi fényében tündököl majd

Sajnos Bélát nem tudtuk felültetni a hintára, hiszen a hintaszékek most nejlonok alatt pihennek, de amint jobb idő lesz, újra régi szolgálatukba állnak. A kisgyerekek miatt sok tervéről le is mond Kiss István, aki egy szökőkutat is megálmodott ide, de mivel villannyal működik a pumpa, ezért ezt nem fogja kivitelezni.

A villanyt egyébként már kivezette, így éjszaka is látogatható a kiskert, sőt több helyre fotocellás lámpák vannak felszerelve. A fenti villanyégő mellett kamera ágaskodik ki a falból és figyeli a kiskertet.

Elmondása szerint a szomszédok is nagyon hálásak, van egy Németországba költözött, ünnepekor hazajáró ismerőse, aki minden hazalátogatásnál kimegy a kertbe, lefotózza és elmondja, hogy ő is vágyakozik egy ilyen hely után.

Minden reggel munka előtt, hajnali öt óra körül megöntözi a virágokat esővízzel, hiszen annak begyűjtésére is kialakított egy rendszert, így hatalmas műanyaghordókból szolgáltja vissza a földnek, ami az övé. Munkából hazaérkezve is az első dolga tevékenykedni a kertben, bár mostanában az időjárás neki is megnehezítette a dolgát, de ígéri, tavasszal a régi pompájában fog tündökölni a lakótelepi oázis.