Egy percben van 60 másodperc, egy órában 3 600, egy napban 86 400. Azaz szinte minden másodpercben el kell, hogy menjen ott valaki, vagy két másodpercenként egy autó. Elmegy kétmásodpercenként egy autó az udvarhelyi bekötőúton, a nap minden órájában? Nem. Még a csúcsforgalomban sem. S akkor ki lehet hozni valahonnan ezt a számot? Igen. Ha majd minden autóban 258-an fognak ülni, és a Coats-nál 34 985-en fognak dolgozni, akkor majd igen, ki lehet hozni ezt a számot.

Hónapok óta látom ezeket a számos táblácskákat, s nem értem, hogy miért nem írnak egy hihető számot, hogy a kliens szemében hitelesnek tűnjenek, vagy ha pedig a nagy számok elve alapján csak úgy odahalandzsáznak egy nagy számot, akkor miért nem írnak egy tényleg nagy számot? Például 3 589 574. Sokkal tökösebb lenne, mint a 71 826.

Ami még izgat a képen látható reklámon, az a „fogyasztó" szó. Az oknyomozó újságírói tanfolyamon tanították nekünk azt, hogy sohasem szabad egy forrásnak (valaki, aki információt szolgáltat) azt mondani, hogy ő egy forrás. Persze, attól még ő az, de nem szól szépen, ha így hívjuk. Kábé ez a helyzet a fogyasztóval is. Nem szép a fogyasztónak azt mondani, hogy fogyasztó. Lehet kliens, ügyfél, kedves vásárló, bármi, de nem fogyasztó. Én most hónapokon keresztül olvasom a villanyoszlopon, hogy „naponta X fogyasztót látok szembe jönni", s majd mikor megjelenik egy reklám ott, akkor mi az első reakcióm? Milyen cég is az? Igen, kicsikebarátom, én csak egy fogyasztó vagyok nektek?

Lehet, hogy picit frusztráltnak tűnök (frusztrált fogyasztónak), de bevallom, alig várom, hogy eljöjjön az az idő, mikor az udvarhelyi bekötőúton azt írja a táblán, hogy „naponta 15 324 287 mozgó pénztárcát látok szembe jönni.