Május 25-én írtunk a városháza sajtóosztályának, hogy nem találjuk a PUG-ot a weblapon, átküldik-e nekünk a linket, vagy ha nincs fent az oldalon, akkor küldjék el magát a PUG-ot. Azóta sem kaptunk levelünkre választ.

Normális körülmények között az általános városrendezési terv, azaz a PUG egy nyilvános dokumentum. Közpénzből készül, és azért nyilvános, hogy e terv alapján rendet lehessen tartani a városban urbanisztikai szempontból, mindenki lássa, milyen irányba fejlődik a város. Van valahol egy telkem, amire szeretnék építkezni, megnézem a városháza weblapján a PUG-ot, és azonnal tudom, hogy oda mit szabad építenem, illetve mire van még szükségem, ahhoz, hogy építhessek. Ez működik Kolozsváron, Vásárhelyen, Csíkszeredában vagy akár Zetelakán. Udvarhelyen csak álom.

E-mailünkre nem kapván választ, pár napon belül, május 28-án leadtunk egy hivatalos kérést, amelyet 19800-as számmal iktattak. Azt kérjük benne, hogy e-mailcímünkre küldjék át a PUG-ot. Erre hivatalosan kellene válaszolniuk. De csak kellene, mert:

Június elsején kaptunk egy levelet Farkas Domokos magán emailcíméről. A levélnek se eleje, se vége, mondanivalója két mondatból áll. Idézzük:

„Sajnos a régi Általános Rendezési Terv amit a 85/1999-es Helyi Tanácshatározattal fogadtak el, nem készült digitális formátumban, mert akkor az előírások nem kérték ezt. Ha valmilyen informáciora van szüksége forduljon személyesen az urbanisztikai osztályhoz, ahol állunk rendelkezésére."

Ez vicc. 2015-ben egy ekkora városnak nincs meg digitális változatban a PUG-ja. Hiszi a piszi. 1999-ben már nekünk is rég saját számítógépünk volt, nem hisszük, hogy egy tervezőcég tussal rajzolta papírra a PUG-ot. S ha mégis igen, nem hisszük el, hogy 15 év alatt nem voltak képesek beszkennelni azt. Mindegy na, ez van, a világvégén élünk. Vagy csak szeretne a főépítész személyesen találkozni velünk.

Besétálunk a polgármesteri hivatal urbanisztikai osztályára, ahol a hölgyek nagyon kedvesek, rendkívül segítőkészek, de senki nem tudja megmutatni a PUG-ot. Az csak Farkas Domokosnak van meg, ő pedig nincs itt. Hiába mondjuk, hogy ő mondta, hogy jöjjünk az urbanisztikai osztályra, húzzák a vállukat, s mondják, hogy „nála van", csak ő tudja megmutatni. Adnak egy telefonszámot, hogy hívjuk fel a főépítészt.

Felhívjuk. Mondjuk neki, hogy azt írta, hogy jöjjünk be az urbanisztikai osztályra, de itt nem tudja senki megmutatni a PUG-ot. Válasza: „Azt mondtam, hogy engem keressen! Én most terepen vagyok. Én most terepen vagyok, jó?!" Pedig nem azt írta, hogy őt keressük, hanem azt, hogy az urbanisztikai osztályon állnak rendelkezésünkre. Azt mondja, jöjjünk vissza 4 óra múlva. Mivel nem tudunk 4 óra múlva visszajönni, megegyezünk, hogy amikor még erre járunk, hívjuk telefonon, s ha bent van, beugrunk.

Eltelik néhány nap, ismét próbálkozunk. Nem tud most éppen fogadni, mert a sürgősségin van, rosszul lett. Elnézést kérünk, s mondjuk, hogy akkor majd keressük pár nap múlva.

Ismét eltelik néhány nap. Ismét felhívjuk. Szegény épp a kórházban van, be van fektetve. Ha kiengedik, elmegy betegszabadságra, s majd csak egy hét múlva jön dolgozni, akkor is csak 3-4 napot, utána megint nem lesz. Kérdezzük, hogy nem lehetne, hogy a kollégái megmutassák nekünk a PUG-ot. „Nem. Jobb, ha én mutatom meg." Mondjuk, hogy nekünk mindegy, ki mutatja meg, de ő hajthatatlan: „Jobb, ha én mutatom meg!"

A beszélgetés végén megkérdezzük, semmi esély arra, hogy ha bemegyünk a hivatalba, akkor valaki más megmutassa? Válasza egyértelmű:

semmi esély.

Június 15-én leadunk egy újabb hivatalos kérést, 22073-as számmal iktatják. Abban kérjük, hogy fénymásolt formában adják ki a PUG-ot, s a fénymásolás költségeit fedezzük, ha szükséges. Hivatalos választ erre sem kapunk, hanem jön egy email a varoshazaurbanisztika@yahoo.com címről, melyből idézünk: „Ezennel tudomására hozzuk, hogy Farkas Domokos főépítész úr június 22-én, hétfőn 10:00-órától rendelkezésére áll egy beszélgetés erejéig, melyre kéretik személyesen és pontosan megjelenni."

Na, itt szakad el a cérna: nem beszélgetni akarunk, a PUG-ot akarjuk! Elegünk van abból, hogy egy ekkora város PUG-ja a Farkas Domokos magántulajdona, és csak akkor mutatja meg, ha épp kedve van hozzá. A PUG közpénzből készült, nem a Farkas úr zsebpénzéből, célja pedig az, hogy a városban urbanisztikai szempontból rend legyen, nem pedig az, hogy Farkas Domokos fontosnak érezze magát. Sajnáljuk, hogy Farkas úr beteg, de elfogadhatatlan számunkra az, hogy egy hónap alatt nem sikerül megkapnunk a PUG-ot, mert ő a farzsebében hordja, s most épp a kórházban van. Attól, hogy egy ember kórházba kerül, még nem kellene, hogy a város meghaljon.

Továbbra is várjuk a hivatalos választ a kérésünkre, s közben két kérdés foglalkoztat:

1. Ha találkozunk Farkas Domokossal, s végre-valahára megmutatja a PUG-ot, akkor illik neki valamit adni? Mennyit rakjunk a borítékba? Vagy elég egy üveg szilvapálinka?

2. Ha Farkas Domokos eltűnik, például elviszik az ufók, akkor mi történik, PUG nélkül marad a város?