Video kill the radio star - a hetvenes évek végi slágernek végül is nem lett igaza, a rádiósok ma is élnek és virulnak, ám a videokazetta nyugdíjba megy. A legújabb hírek szerint többet nem gyártják a kisebb könyv nagyságú, műanyagból és mágnesszalagból álló hordozót, ami évekig meghatározta a filmnézést, a televíziózást, illetve a tévés munkát.

Az audiokazettához némiképp hasonló szerkezet főleg a nyolcvanas években számított nagy dolognak Ceaușescu Romániájában, hiszen az alig kétórásra redukált televízióadás azt hozta ki az emberekből, hogy megjelentek az akkoriban törvénytelennek tartott parabolaantennák, illetve a VHS-lejátszók és a műsoros kazetták. Igazi hőskor volt ez, az akciófilmektől az egy-két hete lejárt focimeccsekig sok mindent meg lehetett nézni, egy-egy kazetta valóságos kincs volt, még akkor is, ha adott esetben ronggyá néztük, szalagja becsípődött, s ez zavaró, a képernyőn ezüstszínű csíkokban, remegő képekben mutatkozott meg.

Az akkor még színész Arnold Schwerzenegger, a halhatatlan Charles Bronson vagy az azóta mémmé változott Chuck Norris hőstetteit bámultuk szájtátva, a pornó-vonalon Cicciolina és Teresa Orlowski volt a menő, szigorúan elsötétített szobákban.

Egy rekorderrel olyan „csodákat" is lehetett tenni a kilencvenes években, hogy a televízióból vettük fel a filmeket, majd később néztük meg azokat. Bármilyen hihetetlen, de vannak olyan magyar filmek is a 2000-es évekből, amelyek nem jelentek meg később dvd-n és manapság a youtube-ra feltöltött verzió is VHS-ről származik.

A „videós világnak" azt is köszönhetjük, hogy országszerte (a Székelyföldön meg különösen!) dívott az ún. lakótelepi videorendszerek kiépítése a nyolcvanas években (egy videolejátszó műsorát adott esetben több tömbház lakói is egyszerre nézhették) oda vezetett, hogy a rendszerváltás után az ilyenekből lettek az első kábeltévék. Eleinte rögös volt az út, de a székely életrevalóság ezt is megoldotta – a bulgárantenna is hasonló sztori volt, a mai streamelés elődje. A hatalom szolgálatában álló milicisták és szekusok, akik abban az időben tönkrevághatták volna a történetet a videók elkobzásával és a tulajdonosok megalázásával, felpofozásával, valószínűleg szintén kedvelték mind a pornót, mind pedig a szörnyű narrátorhangokkal érhetővé tett akció- vagy zsarufilmeket.

A kilencvenes évek egyik legnagyobb bizniszének bizonyult egy darabig a videotéka, vagyis a kazetta-kölcsönző. Székelyudvarhelyen nem is egy működött, és hiába zárt be a város egyetlen mozija pontosan tíz évvel ezelőtt, az internet térhódítása és a dvd-formátum kiszorította a piacról a videót. Talán a mai generáció el sem tudja képzelni a mai letöltős világban, hogy milyen érezés (és milyen hangja van!) „vitetni" egy kazettát, milyen munka kiszedni a becsípődött szalagot, vagy megszerezni egy aránylag ritka filmet. Nem is baj, hogy nem tudják, hiszen a technika fejlődése természetes, a mobiltelefonok is okosak, „bölcsek" lettek. Így van ez rendjén.

Az idősebb generáció marad a nosztalgiával, esetleg a szekrény aljába csúsztatott lejátszóval és a kazetta-gyűjteménnyel – olyan lesz ez, mint dédszüleink gramofonja. A vinyl-lemez azért kivétel, mert arra most is megvan a piac, nagyon sok zenerajongó autentikus körülmények között hallgat zenét a csilligó, fekete (vagy ma már más színben is pompázó) lemezekről.

A nagy kérdés most már csak az, hogy mi lesz azokkal a dvd-ken tárolt filmekkel vagy más dolgokkal, amit a lejátszó nem olvas be és egy számítógépnek is nehezére esik.

Előhúzzuk a lejátszót és betoljuk a videókazettát..?