A székely furfangos és leleményes – ezt (is) tartja róla majd' mindenki, s ezt ékesen bizonyította a nyolcvanas évek második felében. Az ok: szereti a focit. Nem ő találta fel az ún. bulgárantennát, de a találmányt sikeresen alkalmazta a blokktetőn vagy valamelyik környékbeli magaslaton.

Niku, nuku, Telezsurnál

A bulgárantenna egy nem szokványos, alumíniumból vagy vasból készült szerkezet, aminek az (volt) a lényege, hogy be lehetett fogni vele a szomszédos Bulgária egyik közszolgálati adóját – innen a név. Az ok meg onnan jött, hogy a román labdarúgó válogatott 1985 őszén elbukta az észak-írek elleni vb selejtezőt, így nem lehetett ott az 1986-os mexikói világbajnokságon. Kicsinyes bosszúból meg anyagi megfontolásból a korszak Romániájának fejesei úgy döntöttek, hogy a Román Televízió nem fogja közvetíteni a vb meccseit.

Mérgelődtek az emberek, Székelyföldön hatványozottabban, ugyanis Magyarország kijutott, sőt a világ egyik legjobb csapatának tartották akkoriban – más kérdés, hogy csúnyán leégtek Mexikóban (nem a nap miatt), de ezt a vb előtt még nem lehetett tudni. Ugyanez a dolog érvényes volt az 1988-as Európa-bajnokságra is, annyi különbséggel, hogy oda már a magyarok sem jutottak ki, a románok szinte, aztán mégsem. "Közvetítés nuku, Niku!" – beszélhették újfent a Ceaușescu-családban.

Ha belenézünk a korabeli sajtóba, szembesülhetünk azzal, hogy vb helyett mit kínált az akkori román tévé. Amíg 1986 június 22-én a világ Maradona "isteni" kezesgólja felett tudott vitatkozni, addig Románia lakosságának a Megéneklünk, Románia című kultúrműsorban kellett gyönyörködnie. Vagy amikor a magyar csapat 6–0-ra elvérzett az irapuatói stadionban, amíg szegény Détáriék, Esterházy Marciék ízzadtak, mint Geréb a tutajon, addig Ceaușescu televíziójában A Ceaușescu-korszak – a nagy forradalmi megvalósítások kora című műsor volt a menő.

Az Argentína–NSZK vb-döntő alatt pedig az Éjszakai őrjárat című játékfilm, illetve Telejurnal futott... De ha az ember nagyon akarta és volt olyan ismerőse, akkor nem kellett a rádió mellett gubbasztania, és Rudi Völler egyenlítő góljánál a szocializmus újabb megvalósításaira sandítania fél szemmel, hanem baráti körben örvendezhetett a tévében látott gólnak. Pláne, ha a németeknek drukkolt.

Hogy előreugorjunk az időben: az 1988. június 25-én Münchenben lezajlott Eb-döntő (Hollandia–Szovjetunió 2–0) napján, szombaton délután a Heti politikai szemlét közvetítették, majd műsorszünet volt...

Szomszédok és barátok közt

Székelyudvarhely igazi focirajongói tehát ismerték az alternatívát 1986 és 1988 júniusában: jó előre bejelentkeztek annál a szomszédnál, akinek volt „bulgárantennája", illetve eltervezték, hogy az Égei-tetőre, a Bekecsre vagy a Szarkakő mellé fognak-e menni meccset nézni. Bármilyen hihetetlen a mai generációk számára, sajnos huszonhat évvel ezelőtt nem úgy ment a meccsnézés, hogy az ember hátravágta magát a fotelben, és kedvére válogathatott a mérkőzések között.

Novotny Zoltán: "Góóóóóól!!!"

"Jókicsi" Sporttévé ("tranzisztoros"), rádió, Trabant vagy Lada, kempingszék plusz antenna (plusz sör, ha lehetett kapni, 6 akkori lej volt egyébként, akárcsak a mozijegy), és már ott volt a szemcsés képernyőn a meccs. A természet lágy ölén, fű, pléd, ismerősök, barátok, szomszédok.

Mindig volt egy „szaki", aki a készüléken bekereste, behangolta valamelyik külföldi tévéadót, mellette pedig általában a Petőfi Rádióból szólt az élő közvetítés – mindenesetre megvolt a hangulata a dolognak, s ha a kép néha gyenge volt vagy elment, Novotny Zoltán rádióriporter olyan szenzációsan közvetített, hogy magad előtt láttad, ahogy Maradona hülyét csinál az angol védelemből.

Általában harminc-negyven vagy még több ember is összegyűlt egy-egy ilyen alkalomkor, ez szabadtéren nem is volt annyira gond. Az inkább akkor volt, amikor egy panellakás kisszobájában ennyien néztek egyetlen sporttévét ("sok jó ember kicsi helyen is elfér"), mert ha a Szarkakőn berepült egy galamb, nem számított, de ha húsz négyzetméteren negyven ember között engedték el, az már – enyhén fogalmazva – nem volt kellemes.

Megfelelő antennával a tömbházakban is meg lehett oldani a külföldi tévé behangolását, ilyenkor lényeges szempont volt, hogy a román tévé adása járjon le, mert akkor a bolgár adó képe kevésbé volt szemcsés, így

Brehme szabadrúgása alatt nem papolt már Ceaușescu.

A legnépszerűbb „bulgárantennás", szabadtéri meccsnéző helyek a következők voltak a környéken: a Csalóka-tető, a Szarkakő és környéke, az Égei-tető, a Bekecs, a Siklód feletti tető, a Korond melletti Firtos-tető (a csordaitató mellett). Ezeken a helyeken lehetett figyelemmel kísérni a Vb-n és Eb-n kívül az akkori legfontosabb BEK-, KEK- és UEFA Kupa-mérkőzéseket is.

Például emlékezetes volt a Székesfehérvári Videoton 1984–85-ös UEFA Kupa-menetelése, amikor a fiatal ELTE-jogászhallgató Orbán Viktor kedvenc csapatát csak a Real Madrid tudta megállítani a döntőben. Addigra idehaza a bukaresti, heti másfélórányi magyar adást is megszüntette Ceaușescu.

A rendszerváltás után már nem volt baj, Iliescuék szabadnak nevezett Román Televíziója már elejétől végéig közvetítette az olaszországi világbajnokságot (Hagiék is ott voltak), csak az Argentína-Szovjetunió meccsel volt baj, mert 1-0-nál a bányászok szétverték a tévé épületét. Nem a meccs miatt, a „mineriáda" egy más történet.

Az egykor aranyat érő bulgárantennák (mennyi időbe és energiába kerülhetett azoknak "megmaszekolása" és működőképesé tétele!) pedig még évekig "díszítették'' egyik-másik régi tömbház tetejét. Némelyiket csak a tetőszigetelés folyamata vetette oda az enyészetnek vagy a vasdáknak nevezett ócskavastelepnek.