Közel ötszázan adták aláírásukat, vállalták a nevükkel véleményüket a játszóterekért egy olyan városban, ahol az emberek többsége inkább lenyeli a békát, és agyvérzést kap, mint hogy álláspontjával a nyilvánosság elé álljon.

Kilyén Médiszdea kezdeményezését sokan felpártolták. Egyrészt azért, mert az édesanya olyan témát érintett, amely a legtöbb szülőnek évek óta nyomja a begyét. Másrészt azért, mert nem támadta meg a polgármesteri hivatalt, hanem konkrét javaslatokkal, empátiával, proaktívan fordult az ott dolgozók felé. Együttműködést kért, nem alamizsnát.

Kezdeményezett, nem kritizált.

A harmadik trimeszterben járó kismama meglátogatta a város legtöbb játszóterét, hogy megnézze, hol mit kell javítani, kicserélni, hol vannak veszélyes játékelemek. Ahová nem jutott el, onnan információkat kért a levelezőlistákon, Facebook-csoportokban.

A 39 oldalas javaslatcsomagját hétfőn iktatta a hivatalban. Vállalta a nyilvánossággal járó konfliktusokat. Az az érzésem, nálunk tényleg kellemesebb tehetetlen dühödben egy enyhe szélütést elviselni, mint a közösségedért bármit is kezdeményezni, ne adj isten, végre is hajtani.

A polgármester szokatlanul gyorsan reagált,

már szerdán megérkezett a közlemény, hogy elöljárónk terepszemlét tartott a játszótereken. Felújították a Bethlen Gábor Általános Iskolát, fel a Kós Károlyt, épül a Kipikopi napközi és az Orbán Balázs tornaterme is sorra fog kerülni 3-4 éven belül – folytatódik a közlemény.

Csak a Haberstumpf villa, az Ucecom megvétele, na meg a kultúra várba költöztetésének ötlete, amit a csúnya-csúnya ellenzék megakadályozott, maradt le a megvalósításokból. A villanytelepi bölcsi átjátszása rémálom, felejtsük el. Pedig az is a gyerekekről szólt, és megvalósult.

Hogy hogy jönnek ezek a játszótérhez?

Nem tudjuk. Vagyis igen. Nézzük azt, ami van, és ne azt, ami nincs – gondolja bölcsen a városvezető. Van az a régi dakota közmondás, hogy szúrjuk ki a székely szemét, magyar változata, kovácsoljunk erényt a gyengeségből.

Ne nézd, hogy a kiálló gázcsőtől hasra esel, s rongyosra foszlott a mászókán a kötélháló, vagy két éve hiányzik egy deszka a csúszdára vezető mászókáról.

Ne nézd, hogy egy vagon évek óta kisiklott a kisvonatból, a hinta pedig életveszélyesen döcög, bármikor kifordulhat a vasállvány a talajból.

Ne foglalkozz ilyen apróságokkal, amikor sokkal nagyobb dolgok történnek a városban. Épületeket adnak-vesznek, aszfaltoznak, felújítanak. Megvalósítanak.

Ha a gyerek leesik valahonnan, és sír, hogy fáj, vezesd el a Bethlen Gábor iskolához, és mutasd meg neki, milyen szép.

A figyelemelterelés a gyerekek hisztijének a legjobb eszköze. Próbáld ki felnőtteken is. Mondd nekik, hogy Jenő. Esetleg Attila.

Csakhogy

a szülők emlékezete kicsit hosszabb távú, mint a kisgyereké. Egyik kampánytól a másikig, Bukaresttől Budapestig, nem felejtik el, hogy csak azért, mert egy bizonyos hónapban kellett átadni, éveken át bűnrossz volt a játszótér.

Nem felejtik el, hogy a polgármester az előre mutatás, a lendületadás, a biztatás és a lelkesítés hiányában a múlt megvalósításaival takarózik.

Jó lenne, ha Bunta Levente még a kampányhajrá és a nyugdíjas kártya kijátszása előtt rájönne, ez egy nagyon átjátszó trükk. Mert a végén nem lesz kivel és mit játszani.