Amióta demokratikus választásokat tartanak Székelyudvarhelyen, eddig minden jelölt arcát, nevét vállalva állt ki a választók elé. Buta Levente rejtőzködő polgármester-aspiránsunknak hála először adódott lehetőségünk arra, hogy fantáziánkat bevetve olyan jelöltet eszkábáljunk magunknak, akire szívesen nyomnánk (legalább) egy pecsétet.

A láthatatlan jelölt, meg kell hagyni, mindeddig igen diszkrét, jelentkezéséről is csak utólag értesültek az udvarhelyiek. Nem nyomult, nem kampányolt, nem ígért semmit, sőt, még csak be sem mutatkozott a választópolgároknak.

A rejtélyes tornacipős

Mindeddig kísérteties hasonlóságot mutat a Pesta nevű polgármesterrel, aki az Open Stage produkciójában nyert választást: "Ha én leszek a polgármester, semmit se fogok csinálni, de legalább nem hazudok". Buta Levente megjelenése ugyanis többeket optimizmusra késztet, akik eddig a sok kétes jelölt miatt bizonytalanságban várták a választás napját: minél rejtélyesebb egy alak, annál részletesebben elképzelhetik olyannak, amilyennek szeretnék, hogy legyen.

Az ötödik jelöltről mindössze annyit tudunk, hogy negyvenes férfi, aki farmert és tornacipőt viselt a szavazatok leadásakor, illetve, hogy volt néhány zűrös ügye politikai pártokkal és a pénzüggyel. A romániai gyakorlat szerint azonban ezek nem kizáró tényezők a polgármesteri szék megszerzéséhez. Sőt, az okosok szerint a választópolgárok nagy része szimpátia alapján szavaz, úgyhogy némelyeknek az előélet mindegy is.

Legyenek jó cuccai

Ha viszont így van, akkor az új jelölt lóhosszal vezetné a rokonszenvlistát, ha jóképű, jó kiállású férfi lenne. Ha Buta Levente dekoratív lenne, eredményesebben tárgyalhatna női befektetőkkel, az eddiginél több hölgy járna a városházi rendezvényekre, sőt, egy ismert női sorozat gondolatmenetén haladva egy önbizalommal teli politikustól eredményesebb vezetést is lehetne várni. Az idevágó idézet, "Vegyük Nixont: senki sem akarta hazavágni, hát hazavágott mindenkit".

S ha már látszat és szimpátia: nem ártana, ha ízlésesen öltözködne, hiszen politikusoknál is egyre nagyobb divat a hagyományos öltöny-zakó kombó felturbózása. A ruházkodás is a személyiségjegyek közé tartozik: illúzióromboló, ha egy vezető hivatalos eseményen pufidzsekiben áll ki az emberek elé, hiszen nyegleséget sugároz. Nem mellesleg az öltözködésbe fektetett kreativitás az élet más területén is találékonyságra engedne következtetni.

Újabb jó pontot jelentene, ha jó beszédkészséggel megáldott egyént sodorna a népakarat abba a bizonyos székbe: ha már mellébeszél a számonkérésnél, legalább tegye azt helyesen, makogás nélkül. Rádiósok, tévések, videósok dolgát nehezíti, ha minden szaván kozmetikázni kell utólag.

Fülig Jimmy, Rejtő Jenő népszerű álkirályának mintájára néha-néha vegyülhetne a népével publikus helyen, például a csehóban pertut ihatna velük. Ezzel egyaránt sugallná, hogy nem fentről tekint választóira, nem tekinti különbnek magát náluk, és felvállalná, hogy az italt sem veti meg, akárcsak a székelyek úgy általában. Sőt, ha néhányszor nyíltan is fizetne a népnek, egy sörre esküszünk, hogy megvásárolná magának a második mandátumot is.

Azt nem tudjuk, hogy szülővárosában, Marosvásárhelyen vagy Magyarországon, ahol állítólag sokat tartózkodik, van-e hol laknia, de Székelyudvarhelyen, mint kiderült, immár négy éve befogadta egy család. Ha lenne saját lakása, mindjárt következtetni lehetne arra, hogy az illető valóban, s nem csak papíron független, ráadásul a választók megnyugodnának, hogy vezetőjük nem épp lakásra gyűjt. Akár a város kasszájából spórolva.

Minek nekünk polgármester? Isteneket akarunk!

Legyen szexi, okos és sármos. Legyen isten, de minimum isteni.

Mivel, mi udvarhelyiek mind ilyenek vagyunk, az lenne a legjobb, ha felváltva, önkéntes alapon bejárnánk a hivatalba, és ott ellátnánk a szükséges teendőket. Ki-ki tehetsége szerint. De ha már muszáj, hogy egyvalaki álljon a gáton, és neve meg személyi száma alapján férfi, akkor legyen széles vállú, negyvenes, aki izmos karjaival nem egy, hanem a város összes nőjét át tudná ölelni.

De ő hűséges típus. És ettől még ellenállhatatlanabb. Olyan, mint az ifjú Harrison Ford, Richard Gere, Pierce Brosnan és Colin Firth egybegyúrva. Karizmája még a karja izmánál is erősebb, de néha védelemre szorul, és akkor anyáskodhatunk, legalább képzeletben, fölötte.

S bár nem Udvarhelyről, hanem mint tudjuk, csak Marosvásárhelyről származik, értelmi és érzelmi képességekkel gazdagon megáldotta őt a sors. Gyöngybetűit helyesen írja le, és nincs oly mondat, mely értelem nélkül hagyná el gyöngy ajakát. Buzog benne a hit és a tettvágy, és eme érzéseit át is tudja adni az udvarhelyieknek. Titokzatos, de ha megszólal, odapisilsz a röhögéstől vagy az ámulattól.

Fogjuk meg és vigyétek a jelmondata, és valóban megfogja azt, amihez kell az ő keze nyoma.

Mindenhez is ért, de nem dicsekszik vele, mindenkit hagy érvényesülni, a nyitottság az ő vegyjele. Nem beszélünk többé rímben, mert ez butaság, Okos Tóni kéne ide, nem Buta...

Dobjatok meg egy kisemberrel

Ne legyen oligarcha, ne legyen politikus, ne a hatalom legyen számára a fontos. Igaz, hogy a kelet-európai trend ma az, hogy üzletemberekből, nagyon gazdag emberekből lesznek azért politikusok, hogy még több hatalmat és vagyont felhalmozzanak, de Székelyudvarhelynek egy kisemberre van szüksége.

Olyanra, amilyenek vannak Svájcban, Ausztriában, Hollandiában vagy Norvégiában egy ekkora kisvárosban. Nem függnek párttól, hanem csak a közösségtől – sajnos ilyen ember egy sem volt soha Székelyudvarhelyen, aki jelentkezett volna a város vezetésére, vagy ha volt is hasonló, nagyon hamar, még a kampány elején kiderült róla, hogy öntelt pancser, aki azt híreszteli magától, hogy mindenhez ért, s közben odahaza a gyerekkel sem képes bírni.

Az sem ártana, ha lenne a városnak végre egy művelt polgármestere, aki tud írni és beszélni, és nem azért jár kulturális, illetve sportrendezvényekre, "hogy lássák az emberek", hanem azért, mert tényleg érdekli.

Legyen képes elviselni a kritikát akkor is, ha az rossz és igazságtalan, ne jöjjön mindig azzal, hogy "az építő jellegű kritika kell", hanem vállalja azt is, hogy néha feltörlik a padlót vele, mert ez a szakma ezzel jár. De ő is töröljön fel padlót olyan emberekkel, akik megérdemlik, a konfliktusokat vállalja be, s ne csak a beosztottjai előtt merjen az asztalra csapni, hanem akkor is, amikor észreveszi, hogy át akarják verni vagy befolyásolni akarják. Nem kell mindig jó modorúnak lennie, mert amilyen világot élünk, néha erélyesen kell fellépni.

Hip-hop, polgi!

Olyan, aki bejön a Gébe, leül mellém egy sörre, és megkérdezi, milyen ötletekkel járulok hozzá a munkájához. És olyan, aki elhív egy rendes, minőségi hip-hop előadót, mert a Children of Distance-től nem pisikálok kukkra.

Hagyja a titkárnőt dolgozni

Az én polgármesterjelöltem becsületes, egyenes paraszt gondolkodású, mint a bethlenfalvi jelölt, de a diplomáciai érzékét és a szókincsét nem tőle örökölte. Magabiztossága és bátorsága vetekszik az örök-független vállalkozó-jelöltével, de szerénysége és valóság-érzéke többszörösen meghaladja az övét. Munkamániája, szorgalma és megálmodóképessége a női jelöltével vetekszik, de nem társul kicsinyességgel, frusztrációval, félelemmel és cselezésvággyal.

Mosolya olyan ártatlanul gyerekes, mint a fővadászé, ragaszkodása is oly nagy, mint egy gyereké, csak nem a bársonyszék, hanem mondjuk a munkaprogram betartásának irányába. Az én polgármesterjelöltem továbbra is hagyja, hogy a titkárnő vezesse a várost, csak segíti is őt a munkájában.

A fantomkép szubjektív, bátran kiegészítheted saját elképzeléseiddel, s kommentben meg is oszthatod velünk, te milyen polgármesterről álmodozol.