„Heló-heló! Azt bírom, hogy itt mind jófej tagok vannak körülöttünk, mindenkivel lehet beszélgetni. Akárhova ülök le, mind tele van jófejjel. Tök laza az egész. Igaz, hogy így délután már kezdenek bebaszni az emberek, de ez a hely meg ez a történet erről szól. Nem? Én így gondolom. Vagy nem érdekel.

Figyelj, csinálunk egy szelfit? Na. Na, várj. Így, né. Meg is van. Teszem is fel hamar, tudják lájkolni, ha akarják s be is jelentkezek, hogy lássák, hogy hol vagyunk. Mindenki itt van, aki eccer számitt. Mondgyák, hogy hányunk, meg kosz van, de kit érdekel a rinyálás, nem? Fő, hogy itt vagyunk és jól érezzük magunkat,

a többi le van szarva magasról.

Figyelj, én jófej vagyok, legalábbis úgy érzem. Múltkor iszunk otthon, kocsmázunk lazán, bejön egy arc, elmegy mellettünk, látom, nincs hova űjjön, mondom, gyere, haver, űjj le mellénk, ne nézd, hogy nincs hova. Mi? Mit mondassz? Várj, csörrent valaki. Háló-háló. Mongyad-mongyad. Igen-igen. Gyere-gyere. Itt-itt. Okézsoké. Na, szia-szia.

Jön a haver is ide, jófej tag ő is, nagyon. Összebalhézott az anyjával, három napja itt dekkol. Pénze nincs, de egy sörre meghívom. Hoppá, nálam sincs pénz. Baszki. Meghívod? Van nálad annyi? Oké, csak két sör. A pálesz már elfogyott, megittuk rég, el is felejtettük.

Apropó. Mindig ezekkel a vénekkel van a baj, baszki, mindenbe belekötnek, me frusztráltak, tököm tele van a nyelvtannácikkal amúgy. Baszakodnak azzal, hogy kapcsójjam bé a siftet meg a kepszlokot meg a faszomtuggyamit, hogy írjak hejjesen a neten. Anyám egyik barátnője is rám szól, hogy vágjam le a szakállamot, nem vaok én egy ősember, mire mondom, törőggyön a maga dógával, nem érdekel. Múltkor is feljön, benéz a szobámba, me neten valamit meg akart nézni, s kiviszi a kávéspoharamot, pedig még volt benne egy korty.

Nem tuggyák elfogadni, hogy okosabbak s jobbak vagyunk,

mind ők, hiába mongyuk nekik, hogy amit ők nyomnak, az már nem menő. Azt nem bírják, érted, hogy lazák vagyunk meg jófejek. Mondom anyámnak, tetkót fogok varratni, azt mondja, idióta vagyok, mondom, te voltál idióta, amikor elváltál aputól, me biza ki lehetett volna bírni, me jófej volt a fater. Vitt mindenhova, ahova kellett, kocsival, fasza volt minden. Hiába mondom anyámnak, hogy amikor bánt engem, akkor saját magát is báncsa. Na, mindegy.

Van egy cigid? Elfelejtettem venni. Köszi-köszi. Figyu, én jófej vagyok és mindenütt ott akarok lenni. Kéne valami meló, a másik haver kinn van Angliába, aszongya fasza, jófej emberek vannak, csak drága minden. Tanulja a nyelvet, még meló nincs, de lesz valahogy. Haza? Lófaszt fog hazajönni. Ide? Jó, nem mondom, vannak itt is jófejek, de azér Anglijába minden más.

Figyelj, jönnek a lájkok a szelfire már, eszméletlen, hogy de jó itt és mennyi jófej ember összegyűlt ide. Amúgy pókémon megvan, csinálod? Fasza, mi? Te nem játszol? Én első nap letőtöttem, nem bírtam vóna ki. Mondtam anyámnak, tőccse le ő is, csinájja, ne csak tévét nézzen. Én únom a tévét.

Jó, az Ebét azt néztem, mert azt nézni kell,

a döntő szar vót, de amúgy únom a tévét, semmi jó nincs benne, nem is halad a korral. Inkább jópofa videókat nézek és animációkat, én azokat bírom. Gondólkoztam, hogy fotófilmre mennyek-e vagy kommunikációra, de osztán egyik sem jött bé. Aszongyák, ott is vannak jófejek. Amúgy fotózok. 

Milyen koncertre? Te oda mész? Ja, akkor megyek én is, legyek ott, ha már eljöttem ide. Fú, két hete is kurvajó vót azon a másikon, azon is mindenki ott vót, aki számított. Balhé semmi, jófej, okos tagok voltak ott is, fasza buli vót az is, komoly szettek vótak, baszkiiii!!!

Csajok, minden, de odáig nem jutott a történet, hogy a számukat elkérjem, de az egyik visszajelölt fészbukon, lájkolta is a képeimet. Annyira ari vót! Instára is tettem, pink póló volt rajtam meg fehér partiszemcsi, erre valami köcsög lebuzizott. Ettől még fölveszem, mongyuk azt mongyák, hogy már nem annyira menő,

váltani kéne, me hamar kimennek a dógok.

A haver egy számszunggalakszit vett egy fél éve, most mondja, cseréli le, nem ér semmit, nem bírja az androidot, átáll ájfonra, sokkal faszább, aszongya, csak meg kel szokni. Mi?

Adsz még egy cigit? Csak egyet. Köszi-köszi.

Na, mindegy. De jól tettük, hogy eljöttünk, komolyan, annyi a jófej tag, csak éppen balhé ne legyen. Figyelj, a pénz nem számít, most éppen nem melózok, inkább abba gondókozok, hogy ki kéne menni ejisze Angliába, a haverral beszéltük jómútkór, hogy nem lenne rossz kiugorni. Mongyuk itt is jó, elvagyunk, s mindenhol ott vagyok, me ott kell lenni, érted, mindenhol, ahol ennyi jófej összegyűl, mert ha valahol nem lehetek ott, én abba belehalok."