Hallod-e bari?! Te ejsze szereted a karácsonyt? Esküdj meg! Ki nem állhatom. Egyenesen rühellem. Megmondom én neked, mi a szitu. Tiszta képmutatás az egész. Én inkább jegelem az ünnepi lázat, és elmegyek korcsolyázni. Tudod, milyen a Télapó. Azt mondja, jaj de szép csizma, s azzal besöpri a zsákjába.

Hányinger a köbön

Na vicceskedünk itt, de most komolyan. Anyum minden évben kikészíti magát a sok marhasággal. Mennymá! Süti a bejglit, takarítja a lakást, aztán mi van?! Azt mondja, nem értékeljük. Azt, hogy egy idegroncs lesz? Azt mondja nekem, csináljak rendet, s hajítsam el a fölösleges dolgaimat. Há de semmi nem fölösleges, ha az lenne, nem tartanám meg. S akkor áll neki ő a szekrénynek, s megint kell veszekedni, me dobál ki mindent.

Minek a nagy cécó? Évente egyszer eljátsszuk, hogy mekkora nagy a láv, pedig mindenki tiszta ideg a nagy shoppingorgiától, s a mindentől. Már azelőtt egy hónappal blekk frájdéjeznek s teszik ki a nagy fákat s a villogó izéket. Hányinger. Haggyadmá!

Kézi munkatábor

Én is mit csinálok?! Rohangálok egész decemberben, hogy mindenki legyen hepi, aztán szilveszterre már én nem leszek az, mert az összes pénzem ráment az idióta ajándékokra. Egész nap sorban állok, aztán unokaöcsém rezzenéstelen arccal kibontja a csomagját, ad egy puszit, oszt teszi félre a cuccot. Hát minek az a sok idő és pénz, amit befektettem? Úgyis az anyjától kapja a legfenszibb csomagot, s annak örül a legjobban.

Azt se tudom, kinek, mit vegyek. Csináljak én is képeslapot s rakjak rá havat iporkából? Olyan az egész, mint egy kézimunkatábor. Anyám az őrületbe kerget, a sok tűrögetett papírangyalkájával is. Mi abban a szép? Ilyeneket csinálnak az óvodában is, még én is csináltam annak idején, de nem vagyunk már ovisok. Akárhogy nézem, gáz na!

Má a Reszkessetek betörőktől is a szőr áll fel a hátamon. Izé, az a Macaluay Caulkin, vagy ki, már heroinfüggő, mi még mindig azt nézzük, hogyan csesz ki a betörőkkel. Kívülről fújom má az egészet.

A fával is mivan?! Vágod?

Megvesszük nagy drágán a normand fenyőt, aztán két hétre rá eresszük le a teraszról. Arról ne is beszéljek, hogy a fél nap rámegy, mire apámmal valahogy belefaragjuk a tövét a karácsonyfatartóba. S úgy kivan kötözve tátti, hogy nem lehet közlekedni a lakásban. Úgy manőverezünk a szobában, mintha egy múzeumba törnénk be. A tüskéket még januárban is szedegetjük a szőnyegről.

A szaloncukor is minek? Annyira unja mindenki a román zselés cukrot, hogy még februárban is belecsempésznek pár darabot a szülinapi csomagomba. Mi már három éve ugyanazt a szettet rakjuk fel. Kell a francnak. Már fel se csomózom őket, kettőt rakok egy madzagra s hajítom fel. Ki van tanulva hé. Há, most minek töltsem az időt?

A szenteste is miről szól?

Nem tudok elmenni egyet nyugodtan meginni valami konkrétat, me mindenki csinálja a lelkiismeretfurdalást, hogy család így, meg család úgy. Arról ne is beszéljünk, amikor feljön nagyapám a nyomtatott dalszövegekkel és úgy kell tennünk, mintha még mindig csattannánk ki az örömtől, hogy elénekelhetjük a Csendes éjt és a Mennyből az angyalt. Az egész család haptákba vágja magát, úgy csinálunk, mint valami kántálók.

A sok karácsonyi eszem-iszomtól is kikészít az ideg. Töltik egyfolytában, s úgy nyomják le a torkodon a bejglit s a töltött káposztát, hogy nem kapsz levegőt. Még szilveszterre is a megszáradt diós-mákost pakolja fel anyum. Ki eszi azt meg? Mondjuk na, azért azt csak lájkolom, hogy kerül egy kicsi csülök a töltött káposztába, me az csak ilyenkor kerül. A csülök a legjobb az egész karácsonyban.

Na panaszkodok, panaszkodok bari, de te csak haggybékitt, ti csak ünnepeljetek rendesen, túlélem valahogy én is, oszt koccintunk az újévre. Csírsz!