Volt egy beszélgetésem a szejkei fürdő üzemeltetőjével. Sajnos, nem tudom, hogy hívják, mert nem mutatkozott be, csak engem szólított fel, hogy mutatkozzam be. Azzal kezdte beszélgetésünket, hogy többször is utalt arra, hogy a Bunta embere vagyok, és azért írtam meg a fürdő állapotáról szóló anyagomat, hogy a jelenlegi városvezetést kicsináljam.

Na, ez a része még elég vicces volt, mert amióta megírtam Bunta házának a történetét, azóta ő az első ember, aki azzal vádol, hogy a FőNagyVadász embere vagyok. Jó, ezt nem vettem túl komolyan. De aztán a beszélgetés végére olyan cseleket vetett be, amiket csak egy csúcshuncut politikustól várnék el, mondjuk egy Szász Jenő kategóriától.

Azt kezdte el feszegetni, és folyton vissza-visszatért a gondolatra, hogy mi magyarok csináljuk ki saját magyar testvéreinket és magyar értékeinket, és hogy a románok alig várják, hogy ismét rúghassanak egyet belénk. Érezhettem, hogy nagyon szar magyar vagyok, mert miattam, és főleg Asztalos Ágnes hasonlóan magyarellenes újságíró miatt, aki állítólag megírta, hogy a strand milyen, be fogják zárni ezt az egész magyar komplexumot. Mosolyogva, akkora nyugalommal és kéjjel beszélt a bezárásról, mintha az lenne a célja, hogy bezárassa a helyet.

Ők mindent megtettek

Már ott mondtam neki, hogy nem értékelem a magyarkodását, és zsarolásnak érzem, amit művel, mert ahelyett, hogy az én magyar érzéseimet próbálná zsarolni, vagy a mi nyakunkba próbálná varrni a bezárás nagy terhét, ugyanakkora energiával intézkedhetne is, hogy azt a néhány kádlefolyót dugaszolják ki, a néhány napja hiányzó villanykörtét pótolják, vagy a folyton folyó hideg vizes csap tömítését megoldják.

Eltereli a szót, elmondja, hogy ők már mindent kicseréltek, saját pénzükből, és nekem egyébként is ki kellett volna szállnom a folyó hideg víz alól, ha nem tetszett, és át kellett volna kérnem magamat más fülkébe, mert ő úgy tette volna. Aztán pár mondat után megint visszatér a magyar nyesi a magyart gondolatra, és aztán ismét és ismét, mikor a beszélgetés ezt megengedi.

Eszembe jut róla Borboly Csaba, aki hű de hogy fel volt háborodva, hogy egy magyar ember jelentette fel őt a román hatóságoknak az útmeghuncutkodásos ügyben. Mert ugyebár nem illik, hogy magyar ember magyar embert feljelentsen a román hatóságoknak. Mikor ellenben engem jelentett fel a rendőrségen, hogy viccelek a felavatásaival, és a román rendőrség hónapokig vizsgálódott ellenem törvénytelenül a Borboly kedvéért, akkor nem állt fent a magyar ember ne jelentsen fel magyar embert szabály. Vagy ő már akkor tudta, hogy nem vagyok elég magyar, mert Bunta embere vagyok?

Ilyenkor az is eszembe jut, hogy mennyire büszkék vagyunk mi magyarok, hogy itt nálunk a román vidékekhez képest minden sokkal rendezettebb, minden sokkal szebb, minden sokkal jobban karban van tartva, és a korrupció is kisebb.

Mert bezzeg, mi magyarok.

Egy szó mint száz, hogy ne húzzuk sokáig a magyar taknyot: úgy érzem, nem csak akkor kell magyarkodni, mikor érdekünk, hogy magyar testvéreink elnézzék nekünk, hogy visszaélünk hatalmunkkal és elsinkófáljuk a közös magyar tőkét. Akkor is kellene magyarkodni, mikor hatalmon lévő magyar emberként megtehetnénk mindent azért, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk magyar testvéreink számára.

Nem csak akkor kell működjön a magyar szolidaritás, mikor egy magyar újságíró megírná, hogy mit csinál egy magyar politikus vagy egy magyar politikusbarát vállalkozó, hanem akkor is, mikor egy magyar politikus vagy egy magyar vállalkozó becsavartathatna egy román villanykörtét, vagy megjavíttathatna egy török csapot, hogy ne folyjon a hideg víz a magyar nyugdíjas nyakába fürdés közben, a nagy magyar sötétségben.