Néhány évvel ezelőtt a testvérem mesélte, hogy egyik, Kerekedő-Csalóka környéki futásuk alkalmával (amikor még nyugodtan lehetett arrafelé futni, mert nem egy utánad futó medve, vagy kutya jelentette a fő motivációt) egy idős pásztor mellett haladtak, el, aki annyival nyugtázta a jelenséget, hogy "inkább dolgoznának". Persze a bácsi kétszavas ítéletével alapjában véve semmi gond nincs, de ez a két szó nem is olyan régen még úgy tűnt, hogy meghatározza a közgondolkodást is: "futni a busz után szokás, a sport az a foci".

És ez utóbbi úgy tűnik, mára megváltozott. Mindamellett, hogy semmilyen erényét nem kívánom elvitatni a futballnak, rendkívüli élmény azt látni, hogy lassan-lassan beszivárgott a hétköznapokba a világ egyik legkönnyebben űzhető, és egyszerűsége ellenére hihetetlen élményeket nyújtani képes sportja, a futás.

Érezni lehet ezt akkor, amikor egy városközti futás során szinte minden egyes kereszteződésnél mosolyogva engednek el az autósok, a Szejkére futáskor gyakran jönnek szembe más futók, az aktuális kedvenc telefonos sportalkalmazáson sorra bukkannak fel ismerősök és a Facebookon is egyre-másra büszkélkednek az első kilométerekkel.

Százak szedik a lábaikat

Ennek a jelenségnek az egyik táplálója minden kétséget kizárólag Fuss NEKI!, a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány éves adománygyűjtő futása. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy idén 386 futó eredményeit rögzítették. Vagyis közel négyszáz nő, férfi és gyerek húzta fel futócipőjét, hogy néhány kört maga mögött hagyjon. És jelen esetben mindegy, hogy mi motiválta őket: saját határaik túllépése, adománygyűjtés, bizonyítani valaki másnak, vagy éppen maga Gandalf - a lényeg, hogy eljött.

A Fuss NEKI! (és minden álszerénység nélkül a Városnapi Tömegfutás is) éppen ezért több, mint egy egyszerű adománygyűjtő rendezvény. Természetesen a másokon segítés is lényeges elem, de ettől függetlenül is nagyban hozzájárult ahhoz a jelenséghez, hogy egyre többen kedvelik meg a futást, lelik benne örömüket, és közben sokat tesznek saját egészségükért is.

Csak az a rossz futás, ami nem történt meg

A másik csodás tulajdonsága a helyi, városi futásoknak, mint amilyen a Fuss NEKI! is, hogy semmiért sem kell aggódni: nincsenek megkötések, ha létezik fix táv, az rövid, így valóban bárki könnyedén részt vehet és maradandó sikerélménye lehet. Persze vannak olyanok, akik kissé sóvárogva gondoltak barátokra és kollégákra akik éppen Bukarestben, Budapesten vagy éppen Trentinoban teljesítették valahányadik maratonjukat pontosan ugyanabban az időben.

Csupán néhány kör a városi parkban, és már nem is tűnik olyan lehetetlennek, hogy ne csak mi gratuláljunk nekik, hanem egy napon nekünk is jöjjenek az üzenetek, hogy "na ez igen, szép volt"!

És addig is, ha Fuss NEKI!-n futottál, Tömegfutáson, vagy épp az első néhány bátortalan körödet teszed meg a stadionban, ha a Szejke dombját próbálod meghódítani: szép volt! És semmiképp se add fel, mert most tényleg jó futónak lenni.