Kétszázalékos apátia

Két dolog biztos az életben: a halál és az adó. Utóbbinak most van az időszaka, és minden negatívum ellenére adakozni is lehet, mifelénk mégsem akaródzik.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
angrygraffitti

Sok hűhó semmiért... De mi a tanulság?

Maradt a régi alkotmány, de valami mégis...
Képernyőfotó

Igenre buzdított a polgármesteri hivatal, majd nem

Rövid idő alatt meggondolta magát a polgármesteri...
1990 januárjában Udvarhelyen még tömegek vonultak utcára a magyar oktatásért. fotó: Balázs Ferenc

Teljes a káosz a MOGYE tájékán, de még van remény

Megpróbáltuk összefoglalni, hogy mi minden történt a...

Szasza
Szasza
szerkesztoÍRTA: SZASZA
2011. május 06., 17:19
0 hozzászólás. 

Nem kell statisztikákat sorolni és felméréseket bújni naphosszat, köztudott, hogy, a magyar egy eléggé búslakodó nép, szeret mindenre panaszkodni. Ez igaz a székelységre is, sok esetben hatványozottan. De a panaszáradat mellé bizony ritkán csapódik tenni akarás, általában csak odáig sikerül eljutni, hogy ez így nekünk nem jó, sőt, fúj, de rossz, tenni viszont már annyira nem is akarunk ellene.

Így van ez a kétszázalékkal is. Idén már ott tartunk, hogy úton-útfélen elénk tolják az eléggé egyszerű formanyomtatványt, csak néhány adatot kéne befirkantani, és már csepegnek is az adólejek a természetjáróknak, a természetvédőknek, a fiataloknak vagy éppen a kultúra terjesztőinek. Nem túl bonyolult a dolog, nagy valószínűséggel szerződéses alkalmazottként termeljük a GDP-t, így még adóbevallást sem kell tennünk. Nem mintha amúgy sokan hódolnának ennek a szenvedélynek: az erre kötelesek 35 százaléka vallott, a két százalékot átirányítók száma pedig a tavalyi harmadára esett vissza. Pár perc alatt támogathatnánk, ráadásul semmibe sem kerülne, mégis, ha nincs noszogatás, nincs akaraterő sem.

Mindenható kormányunk sem feltétlenül arra törekszik, hogy egyszerű legyen a történet. Tegyük fel, hogy akad néhány lelkes ember, jelen esetben a TechSoup Romania és Chris Worman, akit az SzKA éléről ismerhetünk. Ők összedobnak egy gugli térképre alapuló honlapot, itt megtaláljuk az ország jónéhány nonprofit szervezetét, városunkra nagyítva egyszerűen válogathatunk a kínálatból. Néhány kattintás és előttünk van a 230-as (egyéni vállalkozóknak a 200-as) nyomtatvány, kitöltve a szervezet adataival, már csak a miénket kell begépelnünk.

Gépelnénk mi, ha lehetne, ám a pénzügyminisztérium valamelyik hűvös irodájában akadt egy közalkalmazott, aki kitalálta, hogy az nem úgy van, a nyomtatvány azért nyomtatvány, hogy papírra kerüljön, majd kézzel töltsük ki adatainkat. Ezzel a lendülettel meg is tiltotta a holnapról történő adatbevitelt – a szervezet adatai mehetnek, a sajátunkat viszont a jó öreg golyóstollas írás módszerével vethetjük papírra. Mert ez így legál. Ellenben az adóhatóság oldalán elérhető a számítógépen is kitölthető változat. Mert ez így normál.

De bürokrácia ide vagy oda, aki akar, az tud tenni. A számok tükrében nem sok ilyen akad. Tavaly és tavalyelőtt Udvarhelyen közel tízezren ajánlották fel adójuk két százalékát, idén, egy héttel a határidő lejárta előtt ez a szám még a háromezret sem éri el. Romániában jelenleg körülbelül négymillió olyan internet felhasználó van, aki rendelkezhetne az összegről, mégsem teszi. És így vándorol a pénz az államkasszába. Biztosan ezt akarjuk?


0 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."