A minap megint nyertem. Rövid, de velős sms tudatja velem, hogy az Altex üzlet nyereményjátékán nyertem tízezer eurót meg egy Nokia telefont, a részletekért hívjam a számot. Nem méltattam annyira.

Másnap mégis felhívtam. No nem azért, hogy megtudjam, hogy tudom átvenni a tíz rúgót euróban plusz a telót, hanem azért, hogy

megszívassam egy kicsit.

Többszöri próbálkozásomra sem vette fel, nem is hívott vissza, pedig gondoltam, hogy elcsevegek vele, legalább nőjön a telefonszámlája vagy fogyjon az egység a feltöltőkártyájáról. Nem volt szerencsém. Ez volt az ő szerencséje.

Néhány évvel ezelőtt, egy vasárnap reggel másképp történt: akkor nagyon gazdag ember lettem. Olyan mesés összeget vágtak hozzám, hogy gyorsan kezdtem gondolkodni, hány évet kellene dolgoznom érte, s kiszámoltam, hogy elég sokat. Ötvenezer euró volt, kérlekszépen. Igen, én

nyertem ötvenezer eurót.

Tisztán, elméletileg kápéban, az Orange játékán én lettem volna a szerencsés. Csupán feltöltőkártyát kellett volna vennem a szimpatikus, udvarias pasasnak és annak a kódját elküldjem. Aha, megvan, mire megy ki a játék.

Mondom a telefonálónak, hogy jó, egy kicsit leteszem és kifújom magam, hívjon öt perc múlva. Gyorsan hívtam az Orange ügyfélszolgálatát, bejelentettem nekik, hogy mi is van. „Nici vorbă de aşa ceva, dom-le, înşelăciune la nivel înalt!" - jön a válasz, vagyis megnyugtatnak, hogy ne is álmodjak hasonló nyereményről.

Jól van, öt perc múlva hív az ingyenélő, hogy akkor mi a pálya, le tudnék-e ugrani feltöltőkártyáért. Leugrani nem fogok, nem is tudok, de beszélni azt igen – ezt nem mondtam neki, a lényeg az, hogy legalább negyedóráig süketeltem vele, tettem a hülyét, hogy hogy csináljuk, mint csináljuk, hogy is van ez a nyereményjáték, satöbbbi. A csávónál ekkor szakadt el a cérna és egy hangos

„Bozgor nenorocit ce eşti!"

felkiáltással úgy csapta le a telefonját valahol, hogy az én „elmész te a jó..." kezdetű mondatomat már nem hallotta, de amúgy sem értette volna, mert azt már magyarul mondtam és mosolyogva.

Szóval a sztori önmagáért beszél – egészen biztos, hogy rengeteg emberrel vetethettek feltöltőkártyát, s később kifinomultabb módszerek is lettek. Ezelőtt kb. másfél évvel Székelyudvarhelyen is történt olyan eset, hogy valaki kétszáz eurót fizetett a hiszékenységéért, s hiába ment panaszt tenni utána a rendőrségre.

Amit meg kell jegyezni: az esetlegesen nyereményjátékot meghirdető cégek a közlésnek már nem ezt a formáját választják, részben a csalók miatt. Telefonon nem lehet ekkora összeget nyerni, ez csalás, kamu, átverés. Ám ha van rá időnk, türelmünk, tudunk románul (kivétel nélkül román nyelven jelentkeznek a csalók), akkor elszórakozhatunk velük, jól felidegesíthetjük őket.

A napokban (valószínűleg az ünnepek miatt) nagy adag ilyen sms volt „forgalomban", az év végére beindultak ingyenélő „barátaink". Kalandra fel!