Két részletben végre sikerült eljutnom kedden a városi zöldségpiacra, hogy a hét egyik legfontosabb eseményéről tudósítsak. Megzavart a hét sztárja, az eső.

- Hólyagosan esik – mondta egy hölgy szakértően az eresz alatt.

- Ki tudja, meddig tart... Ma itt kell töltsük miatta a napot – panaszkodott a néni.

- Amilyen széles az út, úgy folyt le a Bethlehenen – telefonálta egy sietős úr.

- Magyarországról jött, ott is minden elázott, folyt béazon a várból – beszélték a piros ruhás nők.

Mindenki az esőről beszélt. Miközben vastag sugárban zuhogott, helyenként szökőkútként bugyogott felfelé a kanálisból a lé.

Félúton a fenekem jelezte, hogy a tegnapi vihar nyoma sem száradt fel teljesen a bicikliülésről. Nyomban orvosoltam a problémát a tegnapi újsággal, így a piacra érve ázott hírdarabok potyogtak az ülepemről.

Az agresszív nyugdíjasok hazamentek

Ezt a kis mókát leszámítva, a piac meglepően kellemes ebben az időben, kissé nedves, de nyoma sincs a zsúfoltságnak, az agyat is felfőző kánikulának.

Oda lehet férni az asztalokhoz, ahol már a befőzni való paradicsomot árulják 2-2,5 lejért kilóját. A paprika sem drága, 3,5 lejért már hozzájuthatunk a zöldhöz, hatért a paradicsompaprikához.

A vásárlók nem tolakodnak, mindenki a saját lába szárazon tartásával van elfoglalva a másik fellökése helyett, még a testesebb, agresszíven nyugdíjas alakoktól sem kell félni.

A csemegekukorica, a paradicsom, a dinnye, a padlizsán szezonját éljük. Láttam ázott kacsát, igazi, sötétzöld héjú cukkinit, zsenge szemes paszulyt, házi őszibarackot. A cukkini 2-3 lej kilónként, a zsengés fuszulyka 15, az őszi barack 3 lej.

A román tesók is megérkeztek a szőlővel, amióta nem jártam a piac felé. A fehér szőlőért 4-5, a pirosért 6 lejt kérnek. A piacot a bogyósok keretezik, az első fertályban a még cseppet éretlennek tűnő piros áfonya, a hátsóban a homoktövis kéreti magát. Mivel az erdő nem csökkentett áfát, nem olcsón.

De hogy ne legyen minden fenékig tejfel,

megérkezett a világ legutálatosabb virága is,

a vakációgyilkos őszirózsa. Már büszkén virít a nénik vödreiben. Azt kell tudni erről a hidegrázós virágról, hogy az iskolások ősi ellensége. Amint augusztus elején, közepén kidugja a nyomorult bimbóit, elkezdődik a vakáció rövidebbik fele.

A kardvirág más tál tészta, ha nyáron van a szülinapod, akkor neked is az az egyik kedvenc virágod. Abból is van még, úgyhogy nincs minden veszve.

Esőben is elegánsan

Az esős piacra mindenképp érdemes gumicsizmát, gumipapucsot húzni. A virágárus néni már felkészülten érkezett, csinos masnis darab ékesíti a lábát, miközben elegánsan elsöpri az esővizet a standja elől.

A gyümölcsárus bácsi, mi epresnek nevezzük, mióta Ufó lefotózta, hogyan hozzák a szatmári epret, szól, hogy tegyük fel a facebookra ezt a folyót, ami minden esőzéskor itt kialakul a piacon, ne csak Egyed Ufó Zoltán töltse fel az internetre. Küldetés teljesítve. Ő egyébként szintén gumicsizmában jár, de a vaskosabb fajtában. Dühösen hordja a termékeit, gondolom, vissza a raktárba.

A gyerekek viszont élvezik az instant locsipocsit, libasorban vonul a három szöszi az anyjuk után. Naná, hogy nem az anyjuk nyomában, hanem pont a tócsa közepében. Ők ha esik is, a rendes, bokamegtartós szandált választják.

Aki nem szereti a gumit, húzhat az eső ellen platform, azaz magasított talpú cipőt. A pöttyös papucsból elöl-hátul távozik a nedvesség, miközben csini.

A felnőttek azt játsszák, hogy a szandálba húzott fehér zoknit sikerül-e épségben hazavinniük, ezért fura mutatványokat végeznek. Előre, hátra dülöngélnek, úgy járnak, mintha a víz szintje csökkenne attól, ha óvatosan lépnek bele.