Miután megittuk az első kávét (amit a főnök főzött!) igazi pimasz vendégek módjára – Annácskának eszébe jutott, hogy még tortát sem hoztunk a babalátogatóba – felfedezőútra indultunk az inkubátorház épületében. A keressük meg a konyhát címszó alatt mindehová bedugtuk az orrunkat.

Ennivalót már az első sarkon találtunk, a földszinti folyosón van a becsületkasszás hűtőszekrény, ínycsiklandó szénhidrátokkal és ellenállhatatlan színezékekkel tele. Az agyserkentő táplálék kettő és három lejért kapható, az átláthatóság kedvéért egy átlátszó dobozkába kell fizetni.

A rendszer eddig nagyon jól működött – tudjuk meg az igazgatótól – 300 lejes alaptőkével indult a „bolt", azóta már duplájára nőtt az összeg.

A kaja után a második legfontosabb dolog, a kávé is itt van kéznél. A fiúk szerint az automatából a forró csoki igazán finom, a kávét inkább a saját eszpresszójukból szeretik.

Jössz egy meccsre?

És ha már az ember kivette az aprópénzt a tárcájából, jótékony célra is fordíthatja, mielőtt kifordulna a hátsó ajtón cigizni. Ide van felállítva egy óriási urna, csocsóasztalra gyűjtenek az inkubáltak. Azt nem tudjuk, mióta zajlik a gyűjtés, de az eddigi összeget elnézve még eltarthat egy darabig, a csocsóasztal 2 ezer lejbe fog kerülni. De nyugi, csak a fele kell összegyűljön adományból, a másik felét kifizeti a ház. És ami még jobb, ingyen lehet majd használni, ha meglesz.

Az egész hely egyébként nagyon király: modern, tiszta, világos, egységes dizájnelemekkel. Egyetlen javaslatunk lett volna csupán, hogy még jobb legyen: a lépcsőház falaira is jól jönne valami motiváló felirat vagy dekoráció, mint az igazgató irodájában, ami egyébként az egyik legvidámabb hely az egész épületben.

Erre kiderül, hogy a tervek már megvannak a lépcsőházi falak dekorálására, csak még nem tudták felfesteni őket.

Az első emeleten találtunk egy termet, ami talán konyhának, vagy étkezőnek indult, a feliratok legalábbis ezt sugallják. De kaja nincs, csak egy gyakornok srác, Szabi, aki éppen az inkubátorház új beléptetőrendszerét programozza.

Azt mondja, mindjárt kész van, és azért lesz jobb, mint az eddigi, mert szinkronizálni lehet a mobileszközökkel, vagy valami ilyesmi.

Végre megvan a konyha is,

egy kicsi zöld szakács van az ajtón, ebből sejtjük, hogy jó helyen járunk. Az biztos, hogy nem amerikai stílusú, inkább minimál, hűtő, mikró, sütő, és szekrény. Ennyi. Megmelegíteni, vagy elkészíteni a kaját még ugyan el lehet, de megenni már inkább máshol kell, itt ugyanis sem asztal, sem szék nincs.

Szerencsére a konyhával szemben van az ebédlőnek nevezett bárszékes terasz. A kilátás egész jó, de beépített embereinktől megtudjuk, hogy eredetileg cigizőnek szánták az üvegkalitkát, csak a tervezés és kivitelezés között betiltották a dohányzást az épületekben. Nem is nagy szívás.

Lázadás a fedélzeten

Visszatérve a konyhába: ezek az emberek szeretnek veszélyesen élni. Világos a felszólítás, hogy a hűtőn kívül csak egy elektronikai eszköz legyen bedugva a konnektorba, erre az anarchisták nem bedugtak kettőt?! Ebből még baj lehet.

A konyha minimál, a terasz olaszos, a lift pedig román. Ez azt jelenti, hogy van, csak nem megy. Mondjuk, azt a két emeletet meg lehet mászni egy szuszra. Csak olyankor esik rosszul, amikor úgy jársz, mint Tamara: feljött, és az ajtó előtt jutott eszébe, hogy lent hagyta a kulcsot.

A legfelső emeleten, a folyosó végén megtaláltuk az ajtót, ahová MUSZÁJ volt bemenni. Majdnem olyan volt, mint a népmesékben, a hetvenhetedik toronyban, a hetvenhetedik ajtó, hetvenhét lakattal bezárva. De ezen csak annyi áll: szülőknek tilos.

Nyilván azonnal berontottunk. Bent olyan dolgokat találtunk, amire senki nem számított: a webprogramozók játszóterét. Kincső és Csongor mellett egy sárga kacsa, egy narancs gekkó, egy zöld róka, egy rózsaszín kutya és több origami pajtás is itt lakik a nagy almás képernyők között.

Ők egyébként nem az alap irodai felszerelést használják, itt mindenki főnökszékben ül, különben fájna a hátuk. Ja, nem az állatkáknak, hanem a szemtelenül fiatal inkubált programozóknak.

Visszafelé a vécét néztük meg.

Az iskolákkal ellentétben itt mindenhol van folyékony szappan, melegvíz, wc papír és kéztörlő. Különösen szimpatikus, hogy a környezetvédelemre is figyelnek, és arra kérnek, hogy csak egy darab kéztörlő papír használj el egy kézmosás után. Logikus, nem?

A komfortérzetünket azért némiképp csökkenti, hogy a wc-ajtókban nincs kulcs, tehát nem lehet bezárni, így azért szoríthatsz, nehogy valaki rád nyisson. Mondjuk az ilyen helyeken a szorítás nem éppen célravezető.

Az épületben mindenhol tisztaság van, ez többnyire Enikőnek, a takarítónőnek köszönhető, aki minden nap végigpucolja a közösen használt tereket. Igen, az ajtóüvegeket is, mind!

Bekukkantottunk a raktárba, majd visszajöttünk a földszinti nagy konferenciaterembe, megírni, hogy mit láttunk. De bejártunk már egy olyan műhelybe, ahol 3D nyomtatóval virágtartók készülnek, és VR szemüvegen keresztül lehet benézni a jövő otthonába. Itt mutatjuk meg.