Aki hozzászokott az udvarhelyi kiállítás megnyitók arcpirító „alig lézengenek páran" „hagyományához" annak tegnap este panaszra nem lehetett oka. Legfeljebb azért, mert a hivatalos megnyitó alatt a Hagyományőrzési Forrásközpont folyosóján hallgathatta a P. Buzogány Árpád művelődésszervezőnek a hagyományőrzésről szóló, elgondolkodtató beszédét és csak ezt követően vehette szemügyre a falakat, asztalokat díszítő szőtteseket.

„Pótolható-e, szabad-e pótolni, és ha igen, akkor milyen mértékben az üzletekben kapható olcsó, tucattermékekkel a „teremtő erejű székely emberek" műhelyeiben született, kézműves termékeket? Átörökíthető-e a 21. században az az elveszőben levő mesterségbeli tudás, ősi értékrend, motívumkincs, amelynek birtokosa a varsági Anna néni? Miért volt és maradt a hagyományos kézműves termék az oly sokat hangoztatott, közhellyé csépelt „önazonosságunk megőrzésének?

A teremben kiállított, Anna néni szövőszékén „született" szőttesek minden szónál ékesebben adták meg a feltett kérdésekre a választ. Kenderből szőtt, „hasogatott" fenyőmintás törülköző, kockás mintás gyapjúszőnyeg, csíkos rongyszőnyeg, szedettes díszpárna, piros mintás lakodalmi vagy a fekete temetési kötény, apró rudas edénytörlő, „o" betű mintás terítő, tulipános szedettes drapéria és párnahuzat, a Kányádi-versre rímelő „fekete-piros" székely szoknyának való - a teljesség igénye nélkül, csak párat soroltunk fel a közszemlére tett munkákból. Ünnepet és hétköznapokat, bút és vigasságot a színekkel is jelképező fehér, piros, szürke, fekete, kék egyszerű vagy bonyolult mintázatú használati tárgyak, amelyeket az édesanyjától szerzett tudásával, sok évtizedes munkával Anna néni teremtett. Tanítónőként tanítványainak, nyugdíjasként pedig a hozzá tanácsért fordulóknak adta és adja át azt a mesterségbeli tudást, amelyet tavaly a népművészet kiváló mestere címmel is elismertek.

A megnyitón jelenlevők megtisztelő érdeklődése is egyaránt szólt a szemnek kedves, gyönyörű kézimunkáknak és mindenek felett létrehívójuknak, a Székelyvarságon szépet teremtő Anna néninek.

Kovács Berta Anna szövőnő önálló népművészeti kiállítása a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont székhelyén (1918. December 1. utca 9. szám, II. emelet) várja mindazokat, akik egyetértenek P. Buzogány Árpáddal abban, hogy „nem a milliószámra gyártott olcsó termékre van csupán szükség, hanem valódi otthonokra, ahol szép és nekünk tetsző a szőnyeg, a fáskosár, a fakanál és a nadrágszíj is. És valódi emberek kellenek, akiket ne tömegként kezeljenek, hanem egyének, alkotó emberek legyenek, a maguk gondjával és a maguk nagyszerű ötleteivel, kezük munkájával."


Fotók: Barcsa István