Igazi „veszélyes játéknak", izgalmakkal és meglepetésekkel teli másfél órás színházi élménynek ígérkezik az idei évad nyolcadik, egyben utolsó előtti színházi előadása.

A rendező, Csurulya Csongor bevallása szerint olyan, mindvégig felfokozott hangulatú, teljesen "lemeztelenített" előadást kínál a nagyérdeműnek, amelynek  erőssége mindeneklelőtt a színészi teljesítmény. Csurulya Nórája más, mint az eredeti három felvonásos előadás, hiszen a mű ezúttal nem nagyszínpadon, nem a nézőtől tisztes távolságban elhelyezett, díszletekkel, fényeffektusokkal felturbózott Babaházban (Ibsen darabjának, a Nórának az eredeti címe) kel életre, hanem egy, minden - hamis és igaz - színészi gesztust leleplező, a nézőtől karnyújtásnyira levő stúdiótérben. Ez a minden apró színészi gesztust nagyító alá helyező, így „veszélyes" rendezői megoldás óriási fegyelmet is diktál - nem csak a színésznek, de a nézőtéren ülőknek is, ugyanakkor épp ez a mindent láttatás a nyíltszíni siker és/vagy a bukás kockázatát is hordozza.

Csurulya egy bravúros megoldásoktól mentes produkciót vitt színre, nem a különböző nézőbolondító trükkökre, hanem a hiteles színészi teljesítményre alapoz. Véleménye szerint a Nóra színészközpontú előadás, amelynek lényege, erőssége a mindent megmutató „visszacsupaszításban" rejlik.

„Ezt az előadást nem fogja se a hangosítás, sem a világosítás megvédeni - csak a színészek. Itt nem lehet színészi flikk-flakkokat hányni, itt minden minimál, szinte filmesen kell játszani, mert minden látszik, minden, ami igaz, vagy ami hamis. Itt nem lehet elbújni semmi mögé, itt „vigyázni kell". A próbafolyamat végéhez közeledve úgy érzem, egy mélyen emberi érzéseket és problémákat felvonultató, és remélem, hogy meg is fogalmazó előadás van születőben. Épp ezért magam is örömmel és izgalommal várom a bemutatót, hogy lássam, hogy az, amit kitaláltam és a színészek segítségével felépítettünk hozza-e azt a fajta találkozást, azt a fajta érzelmi ütést, amit érzek és amit a történet magában hordoz" - fogalmazott Csurulya a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón.

A rendező elárulta, hogy bár az ibseni klasszikus dráma patináját a Németh László-féle fordítás szövegével kívánta erősíteni, a 19.századi, ma már archaikusnak tűnő, deklamáló szöveget az expresszivitás érdekében is módosította, letisztázta.

A kérdésünkre, hogy egy 19. századi, a „babaházból" szabadulni akaró, a saját útját és önmagát megtalálni vágyó és ezért a maga korában botrányosnak számító elhatározásra jutó nő, Nóra drámai történetének van-e aktuális mondanivalója a 21. század nézője számára, Csurulya egyértelműen igennel válaszolt.

„Az előadás felvet kérdéseket: a jó mennyire szolgálja a családot? Meg tudja-e egy nő magát védeni a társadalommal szemben a jogon keresztül? Az erkölcs felülírhatja-e a jogot? Az biztos: az előadásnak nem az a lényege, mint volt Ibsen idejében, hogy mit mondanak a szomszédok, mit mond a város? Ma  korántsem erről van szó. Ma már bizonyos morális dolgok állnak szemben egymással, például a törvény az erkölccsel. Nem árulom el a titkot, de az az érzésem, hogy ez a darab nagyon késélre teszi és erős, ma is aktuális problémákat dob fel a nő helyzetéről és szerepéről a családban, társadalomban. Szerintem ez a probléma ma is ugyanúgy jelen van, mint a 19. században, a különbség csak annyi, hogy akkor nem lehetett beszélni róla. Most szabad, de a probléma attól még ugyanolyan valós."

A Nóra című darabot ebben az évadban, májusban négy alkalommal mutatja be a társulat, de aki nem tudja megnézni, annak lesz még rá lehetősége, hiszen az előadás repertoáron marad a következő színházi évadban is.

Előadások:
május 5. csütörtök 19 órától (Tomcsa Sándor bemutató bérlet)
május 6. péntek 19 óra (Nyírő József felnőtt bérlet)
május 11. szerda 19 óra - szabadelőadás
május 12. csütörtök 19 óra - szabadelőadás

Henrik Ibsen: Nóra

Fordította: Németh László
Rendező: Csurulya Csongor
Jelmez: Vidovenyecz Edina
Mozgás, hang: Lőrincz József
Fény: Dénes Balázs