Rengetegszer hallani olyan panaszokat, hogy a fiatalokat nem érdekli a kultúra, csak a tévé meg a számítógép, és egyébként is elveszett ez a generáció.

Ha picit továbblépünk, az is nyilvánvaló lesz, hogy sokszor az ügyeletes kultúrfelügyelők sem tesznek túl sokat azért, hogy a fiatalokat is megszólítsák valahogy.

A Székelyföldi Filharmónia eltalálta,

hogyan is lehetne ezt jól csinálni. Nem arról van szó, hogy tizen- és huszonévesektől hemzsegett a Művelődési Ház vasárnap este, de szép számmal akadtak tinik is. Ráadásul nem a popcorn majszolásával voltak elfoglalva, legtöbbjükön látszott, hogy valóban élvezik az előadást.

A több mint teltház már igazán csak hab a tortán: még pótszékből sem volt elég, voltak, akik állva nézték, illetve hallgatták végig az előadást.

Mi a recept?

Recept az soha sincs, így most sem. Nincsenek univerzális, mindig és mindenhol működő megoldások arra, hogyan töltsünk meg egy kevésbé népszerűként számon tartott előadással egy teljes nézőteret. A filharmóniások viszont kifejezetten jó irányban tapogatóznak, amikor a klasszikus komolyzene mellett a modernebb daraboknak is teret engednek.

Bár korábban is gyanítható volt, az este végére bebizonyosodott: a filmzenék telitalálatnak bizonyultak. Régebbi és egészen új filmek főcímzenéi egyaránt felcsendültek, ami egészen elképesztő hatással volt a közönségre.

A fiatalok gyakorlatilag friss filmes élményeket idéztek fel a Karib tenger kalózainak nyitányára, az idősebbekből pedig minden bizonnyal szép emlékeket hozott elő a Ben Hur zenéje, ami egyébként magyar zeneszerző munkája.

Zenei csemege

Nem túl gyakori, hogy ilyen jellegű műveket játsszon egy filharmonikus zenekar, és talán nem is ez a dolguk. Az viszont kétségkívül elmondható, hogy szükség van a modernebb darabokra is, a filmzene pedig kiváló lehetőség a bemutatásukra.

Gyakran úgy nézünk filmet, hogy a zenére már nem is marad kapacitásunk koncentrálni, így egy ilyen koncerten nemcsak az élményeket elevenítjük fel, hanem egy új zenei csemegébe is belekóstolhatunk.

Ha pedig nem láttuk az adott filmet, jó esély van rá, hogy egy ilyen előadás után leküzdhetetlen vágyat érezzünk egyik-másik megnézésére.