Megismertetni a nagyközönséggel a Székelyudvarhelyen élő és alkotó képzőművészeket – ezzel a nehéz, de nemes, egyszersmind hagyományteremtő szándékkal ötölte ki tavaly, és hozta tető alá a Haáz Rezső Múzeum képtárának gondozója, Veres Péter muzeológus a Termés című képzőművészeti tárlatot.

 

Sok vagy kevés a 16?

Tavaly áprilisban tíz udvarhelyi képzőművész állította ki munkáit. Idén tizenhatra sikerült felduzzasztani ezt a számot.

Hiányzott a tavalyi művészekből kettő: Kövecsi Kovács Imre meg Sándor Nagy Tünde és, bár nemrégen egyéni tárlattal lepte meg a nagyközönséget, nem állított ki Bencze László grafikus sem. De szívesen megnéztük volna, hogy mi termett – felsorolás a teljesség igénye nélkül – Lakatos Gabriella és Öllerer András, Márton Erika és Kovács Ildikó vagy Maszelka János műtermében is. Reméljük, majd a harmadikon velük is összefutunk.

 

A művészet helyi krémje

Ami jó, és bizakodást kelthet bennünk a jövőre nézve, az a Berze Imre, Biró Gábor, Kalló László, Kubanek László, Nagy György, Nagy Péter, Török B. Erzsébet, Török Ferenc alkotta stabil mag és az „ újak" csapata: Elekes Gyula, Jakab András, Kelemen Albert, ifj. Kolumbán Antal József, Lakatos László, Szabó János, Vass Mária Magdolna, Zavaczki Walter Levente.

A fotóba fért elit. Fotók: Csedő Attila

Őket nevezte - enyhe túlzással- a szerda esti tárlatmegnyitón adminisztratív felvezetőnek aposztrofált beszédében „az udvarhelyi képzőművészek elitjének"  Miklós Zoltán múzeumigazgató.

 

Kinél mikor és mi termett?

Az összesen 31, különböző stílusú, különböző technikával (akril, akvarell, tus, olaj, pasztell, linómetszet, gobelin, keleti csomózás, tűzzománc) és különböző anyagokból (fa, gipsz, patinázott gipsz, fém, kő) készült alkotásokat két helyiségben helyezték el.

Lakatos László és a Kapcsolat

A Barabás-teremben kaptak helyet a szobrászművészek (Berze Imre, ifj. Kolumbán Antal József, Lakatos László, Szabó József, Zavaczki Walter Levente) alkotásai. A kisebb és nagyobb méretű plasztikákat úgy helyezték el, hogy azok körbejárhatóak, azaz minden irányból megtekinthetőek legyenek. A látvány eklektikus: Szabó gipszből kiöntött, elnagyolt „művészi jobbja" mellett monumentálisnak tűnik Zavaczki fémesre patinázott Metamorfja és törékenynek hat Lakatos fából faragott Vénusza.

Kolumbán fa-kő kombinációja első látásra agynak tűnik, de Halként van felcímkézve. Talányosak, ám kiforrott művészi látásmódról tanúskodnak Berze cím nélküli alkotásai.

Az agy neve Hal

Izgalmas látványt nyújt a külső terem, ahol egymás mellett jól megférnek a különböző, az alkotó egyéniségét, látásmódját és stílusát mindenképpen relevánsan tükröző művek.

Biró Gábor: A magány anatómiája

Biró Gábor „nem szájbarágó", de nagyon intim Magány anatómiáját mintha fegyelmeznék Kubanek mértani pontossággal megszerkesztett Szellemi gályarabjai.

 

Hit és alkotómunka harmóniája

Török B. Erzsébet textilbe szőtte biblikus hitvallását. Kalló László, „ a csendesen lázadó" akvarellista tájképei mintha feleselnének Jakab András feszültségekkel, komor színekkel terhes festményeivel. Kelemen Albert két tusrajza, a kiállítást méltató Veres Péter szerint „Udvarhely krónikája", a jelző véleményünk szerint főként az Udvarhely esőben című,  képeslapra is kívánkozó munkára vonatkozik.

A tűzzel játszó románc

Elekes Gyula két zománcmunkája időutazás a régmúltba, Török Ferenc pedig 2009 nyugtalan és erős színekben pulzáló Nyarát kínálja a nézelődőnek.

Török Ferenc: Nyár

Kiforrott rajztudást tükröznek Nagy György portréi és impresszionista hangulatúak Nagy Péter akvarelljei. Érdekes színfolt Vass Mária Magdolna balladás hangulatú Este a székelyeknél című, keleti csomózással készült és fahordozóra erősített textilmunkája, ami tematikájában nem, színvilágában viszont rímel a Gótika című pasztelljével.

Szemet vonzó és elgondolkodtató Termések, amelyeket Veres Péter megfogalmazásában „nem lehet beszuszakolni egyetlen művészeti irányzatba sem, mint ahogy nem lehet felcímkézni valamilyen lokális jelleget sejtető jelzővel sem".

 

Lazáznak az udvarhelyi művészek, de „ez is Udvarhely"

Veres Pétert, a Termés –kiállítás sorozat atyját még a kiállítás előtt szerettük volna kikérdezni, végül a megnyitót követően sikerült egy villáminterjúra elcsípni.

„Tízes skálán 8-9-es. A művészek jól reagálják le, csak általánosságban jellemző rájuk, hogy lazák, a határidőket nem igazán tartják be."– értékelte a kiállítás megszervezésének nehézségi fokát Veres.

Kubanek László gályarabjai

A művészi érzékenység is tényező, de ebben az évben sértődés nem esett amiatt, hogy – mint tavaly megtörtént – valakiről elfeledkezett volna.

Minden kezdet nehéz alapon idén még befogadtak 2007, 2009, 2010-es alkotást is, Veres szerint valószínű még jövőben is lesz „ráhagyás", de a padláson nem fér el több kifogás és a tehetséges, de nagyon lusta művészekre rá fognak hajtani.

Veres Péter Kalló akvarelljével

„Ez most azért működik még így, hogy minél inkább kedvet kapjanak az alkotásra a művészek "– mondta Veres, hozzátéve, hogy majd a feltételeken, a művészek érdekében is, szigorítani fognak. Mert, ahogy méltatásában fogalmazott, bár még nem teljes a kép, de „ez is Udvarhely".

A bő egy hónapig látogatható Termés 2012 tárlatot ajánljuk minden művészetet kedvelő és kíváncsi udvarhelyi figyelmébe, akárcsak a (meg is vásárolható) munkákat bemutató, 5 lejes katalógust.