Sztojka Borbála (ének), Kövecsi Norbert (szólógitár), Lázár Tamás (ritmusgitár), Jason T. Howson (basszusgitár) és Jánosi Szabolcs (dob) ugyan még csak jövőre érettségiznek, egy kicsit máris rocksztárok. Magyarországi bemutatkozásuk után beszélgettünk a 1st Attempt tagjaival a zenekar múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

Hogyan született meg a 1st Attempt?

Lázi: Én kilencedik első félévében gimis voltam, ott megismertem Norbit, utána visszamentem a Pedába, ott megismertem Jasont, és eközben volt még egy szilveszter, ahol megismertük Borit és Szabit, akik együtt konfirmáltak, szóval egy év alatt mindenki megkerült.

Bori: Én Lázit kicsi korom óta ismerem.

Norbi: Én meg Jasonnel ötödik óta osztálytárs vagyok.

Szabi: Szóval kézenközül mindenki ismert már mindenkit, de Jason és Lázi jutottak arra az ötletre, hogy csináljunk zenekart. Akkor még poénkodtunk, hogy Lázi lesz az énekes.

Bori: Aztán a poén életre kelt, mert én gitároztam és Lázi énekelt, mindenki más a saját hangszerén játszott, úgy ahogy.

Lázi: Itt még Norbi nem volt a képben, úgyhogy nyáron megfordult a leány fekvése, hiszen nagyjából kényszerből, de vettem egy gitárt, és akkor cserélődtek egyet a szerepek. Ősszel jött az ötlet, hogy vegyük be Norbit, mert hanem megdöglik az egész, hiszen nagyon kellett az a szólógitár.

Szabi: Onnan számoljuk a banda megalakulását.

Hogyan lett 1st Attempt és ugye nem lesz 2nd?

Lázi: Hát mindenkinek ez az első kísérlet. Akartuk már megváltoztatni a nevet, de a Facebook nem hagyta. Egyébként is már ezen a néven ismertek meg az emberek. 2nd Attempt majd a tribute bandánk lesz.

Ki és mi van rátok inspirációs hatással?

Bori: Az a vicces, hogy azért ilyen vegyes a stílusunk, mert mindenkit más érdekel.

Szabi: Helyi szinten, ami közös, az a Face Today. Külföldiek közül elég nehéz olyat mondani, amit mindenikünkre rá lehetne sütni, de inkább a pszichedelikus rock és a Middlemist Red.

Lázi: Igazából mindannyian mindenevők vagyunk. Ha valamelyikünk kap egy zenekart, akkor arra ráállunk egy-két hónapig. Utána sem felejtjük el, csak kicsit félretesszük. Amit még mind szeretünk, az a Babel. Ez egy magyarországi underground zenekar, akinek minden tagja Kőbányán tanult. Szóval inspirációk terén elég nagy összevisszaság van, és abból lesz ez, amit mi játszunk.

Milyen próbateremből indult el a 1st Attempt?

Szabi: Első ízben a próbaterem Lázi szobája volt. Mindenki be volt ülve egy kis kombóval, én egy cajónnal. Aztán ezt kinőttük és most a Heavy Tools üzlet alatt vagyunk, de úgy néz ki, hogy lassan onnan is megyünk tovább.

Bori: Az éjjel álmomban lebontották.

Lázi: A stílusunkhoz megy, mert nagyon földalatti, néhol egerekkel, omladozó vakolattal. Elég zavaró, hogy néha ott úgy berozsdásodnak a húrok, hogy már marja a kezed. Tíz után már nem zenélhetünk, mióta ránk hívták a rendőrséget.

Szabi: Nem volt, amit csináljanak, mivel a kapu zárva volt, mi meg nem hallottuk, hogy kint vannak.

Inkább feldolgozásokat vagy saját dalokat játszotok?

Szabi: Most már jobban húzunk a saját dalok fele.

Bori: Hát főleg feldolgozásokkal kezdtük, de körülbelül most egyenlítődött ki az arány.

Lázi: Lassan saját dalos koncertünk is lesz.

Hogy születnek a dalok?

Norbi: Inkább jammelésből. Lemegyünk csak úgy játszani, valamit kitalálunk, felvesszük telefonra, ami jó, megtartjuk, ami annyira nem, azt kidobjuk.

Bori: Én meg otthon írom a szövegeket és utólag lejövök, aztán rárakjuk, ami talál rá. Nekem órákon, suliban megy a legjobban a szövegírás.

Lázi: Otthon esetleg unalmunkban játszunk valamit, és ha észrevesszük, hogy jól szólna, akkor bemutatjuk a többieknek, de főleg az előző verzió.

Hosszútávon is szeretnétek a zenével foglalkozni, és ha igen, mindezt együtt?

Szabi: Tulajdonképpen úgy képzeljük el, hogy tizenkettedik után is együtt megyünk majd Kolozsvárra, hogy együtt tudjuk folytatni a zenélést. Úgy összenőttünk az egészen, hogy már nem is tudjuk elképzelni a zenekar nélkül az életünket.

Bori: Olyan ez, mint egy szép nagy házasság. A múltkor tiszteletbeli férfivá avattak, hiszen már a kényes, srácos témákat is meg merik velem osztani. Egyébként tényleg nagyon tesós állapotban vagyunk, minden koncert előtt van egy bandaölelés, összedugjuk a fejünket, és elkiáltjuk, hogy ügyesek leszünk. Mindig egy bogban vagyunk valahol.

Lázi: Ez az, ami a sava-borsa az egésznek, hogy nem csak a zene köt össze minket, hanem a barátság.

Milyen volt az első koncertetek?

Bori: Az nagyon égő volt. Az első koncerten mi még azt sem tudtuk, hogy létezik olyan, hogy hangosítás. Mi ügyesen vittünk, és felszereltünk két hangfalat az éneknek.

Szabi: Volt egy karosszékem, dobszékem még nem volt, sőt cintányérjaim sem. Mi azt hittük, hogy van közben ilyen félidő, mert ugye a nagy zenekarok is biztos tartanak szünetet. Öt szám után bevágtunk egy tíz perces szünetet. Az öt szám nem tett ki tíz percet, de mi meg kellett pihenjünk, és megigyunk egy sört. Egyébként megtelt a Tea. Igaz, hogy főleg szülőkkel. Akkor mindenki azt gondolhatta, hogy ebből nem lesz semmi.

Melyik volt a legvagányabb koncertetek?

Norbi: Hát még valamikor az elején volt egy a Thunderben, ott kivertük a biztosítékot. Az egyik szám közepén elment az áram. Ahogy megoldódott, folyattuk onnan, ahol abbahagytuk.

Szabi: Hát, mikor mondták, hogy fel kell ott lépni, gondoltam, a kést belénk állítják, ha lemegyünk ilyen kicsi langyi zenével, de nagyon jó volt.

Lázi: A Corsóban is nagyon szerettünk a koncertezni. A szűk és a tágabb baráti kör is odagyűlt és olyan családias hangulat volt mindig.

Közben megjártátok a Víz, Zene, Virág Fesztivált Tatán. Meséljetek! Milyen volt?

Lázi: Mikrobusszal mentünk. Jött velünk a Four People One Pack is. Őket is a Peron tehetségkutató révén hívták meg.

Bori: Egyedül voltam lány az egész mikrobuszon. Jé! Egy internátusban voltunk elszállásolva. Kaptunk két szobát, abból egyet feláldoztunk. Ott volt a party. Az olyan büdös volt másnap reggelre, hogy nem lehetett ott létezni. Jason és Norbi ott aludtak szegények, füstölődtek reggelig.

Norbi: Tatán nagyon jó volt a koncert is, csak sajnos kicsit rossz időpontra raktak be. Nem egy embertől kaptunk olyan visszajelzést, hogy végre itt egy olyan zenekar, akik fiatalon már nagyon jó zenét játszanak.

Szabi: Nagy meleg volt, de meg volt az előnye is, mert egy olyan színpadon voltunk, hogy mindenki ott fordult meg. A színpad előtt lézengtek az elején körülbelül tízen, de aztán odagyűltek és cédéket is adtunk el elég jó mennyiségben, sőt egy koncertlehetőséget is kaptunk Esztergomba. Szerencsére nem volt egyikünkben sem ijedtség. Még jobban fel tudtunk szabadulni. A koncert után, ahogy meghallották, hogy Erdélyből jöttünk, rögtön hozták a pálinkát.

Milyen a rocksztár élet? Be lehet a gitárral csajozni?

Norbi: Persze, hogy lehet. Az a baj, hogy ameddig tart a koncert addig esznek meg a szemükkel, és amikor lejössz, még váltasz velük néhány szót, csak akkor szólnak, hogy kell menni pakolni, és ameddig pakolsz, addig lelécelnek.

Bori: De felvesznek a csajok Facebookon, még engem is.

Mik a tervek nyárra? Mi várható tőletek és hol láthatunk majd titeket?

Szabi: Vittünk magunkkal Tatára operatőrt. Jobban mondva, az egyik osztálytársamat, aki elég jól ért a vágáshoz. Ő csinált egy csomó felvételt, még fog Tusványoson is, és abból szeretnénk egy nyári bulis videóklippet a kislemezen lévő Cold Summer című számnak. Az Under The Skin számunknak is szeretnénk egy videót, ha minden jól megy, még Tusványos előtt, de a nyár folyamán mindenképp.

A koncertek sorrendje: Tusványos, EMI-tábor, SIC Feszt, Ólomfeszt.

Lázi: A SIC Feszten a Hooligans előtt lépünk fel és az Ólomfeszten a Punnany Massif előtt, ami nem kis szó. Októberben megyünk Budapestre a Music Expóra, ahol mi képviseljük Erdélyt, mivel megnyertük a Peront, és úgy próbálunk egyezkedni az esztergomi sráccal, aki felajánlotta a koncertlehetőséget, hogy egyúttal tudjunk ott is fellépni. Valószínűleg az lesz az első alkalom, hogy előzenekarunk is lesz. Aztán a jövő iskolaév második félévében egy kicsit pihentetjük a zeneipart, az érettségi apropójából.