Nehezen kapjuk meg a kadicsfalvi kultúrotthont, ha nem kérdeztük volna meg előzetesen egy ott lakó ismerősünket, valószínűleg nem is sikerült volna. Az épület fele közeledve viszont Lőrincz Zsuzsannát messziről észrevesszük, kint vár minket.

Ő amellett, hogy önkormányzati képviselő, annak az Artera Alapítványnak az elnöke, amely a Míves Emberek Sokadalmát is megrendezi. Most a kadicsfalvi Családok Ünnepe miatt látogatunk ide, úgyhogy Lőrincz Zsuzsanna erről mesél nekünk a kultúrotthon gyerekzsivajában, hiszen éppen alkotótáborban vesznek részt a kicsik.

Éppen a Míves Emberek Sokadalma szülte meg az igényt az első gyerektáborra, amit akkor Mesefalunak neveztek, még 15 évvel ezelőtt. A népművészeti alkotóműhely három éve költözött Kadicsfalvára és azóta része a családok ünnepének.

Reggel kilenc órától délután hatig vannak itt a nemcsak kadicsfalvi gyerekek, de kilenc órán keresztül nem dolgoznak. Uzsonnák, játékok, sporttevékenységek szakítják meg a művészkedést. Több udvarhelyi gyerek is részt vesz az egy héten át tartó alkotásban, sőt Kőhalomról és Csíkszeredából is érkezett érdeklődő kislurkó.

Míves gyerekek

A gyerekek egy mesejátékot is előadnak. Ők maguk dolgoznak fel egy előzetesen kiválasztott mesét, készítik el hozzá a kellékeket és a pénteki gálán el is játsszák. A pénteki gálaműsorra mindenkit szeretettel várnak, 17 órától kezdődik. Először két kiállítást lehet megtekinteni, a gyerekek alkotásait, valamint egy profi népművészeti kiállítást az Artera Alapítvány kézműveseinek munkáiból, hogy a kicsik láthassák, mekkora fejlődési lehetőségük van. Az este a Role koncertjével zárul.

„Ha minden jól megy, akkor a templomunkban lesz, ami egyelőre eléggé fel van fordulva. A családok ünnepe tulajdonképpen a kadicsfalvi Szent Anna-búcsúköré szerveződött, ennek a rendezvénynek az a lényege, hogy ezt egy picit gazdagítsuk. Szombaton sportvetélkedők lesznek és vasárnap este egy Anna-bál" – magyarázza az elnök.

A körülbelül 35 gyereket reggelente hozzák a szüleik, és délutánonként elviszik, ők nincsenek velük, majd pénteken tekinthetik meg, mivel foglalkoztak egy héten keresztül utódaik. Lőrincz Zsuzsanna a lurkókra felügyelő Miklós Zsuzsannát mutatja be, aki tizedik osztályos diákként került az Artera Alapítványhoz, Zsuzsa néni azt hitte róla, hogy már főiskolás olyan profi módon vezette a táborokat.

„A szülők nála jobb nevelőhöz nem is adhatnák a gyerekeket" – méltatja Zsuzsa néni Zsuzsát, aki csak nevetgél a dícsérő szavakon.

„Zsuzsa! Zsuuuuzsa!"

– kiabálják mindegyre a gyerekek, és Zsuzsa valóban mindenhol ott van és segít, úgy, hogy közben nekem is készségesen meséli, miket alkottak a kicsik. Molnár Ibolyától és Takács Gizellától tanulhatták meg a keresztszemes hímzés és a szövés fortélyait, kendőcskéket batikoltak, nemezeltek, kosarat fontak, bútort festettek, és üveget is Kovács Irmával.

Olyan kendőket festettek a gyerkőcök, hogy amikor Zsuzsa mutogatja nekem, Lőrincz Zsuzsanna meglátja és megkérdi, „jut-e egy neki?". Már szinte úgy tűnik, pechje van, amikor kiderül, éppen egy marad neki is.

Zsuzsa keddtől folyamatosan itt van, ő figyel mindenre és mindenkire úgy, hogy közben nemezelést oktat. Elmeséli, hogy fajátékokat is készítettek: gólyalábat, diótörőt és már fut is Kristófhoz, aki bajban a rovásírással, de Zsuzsa segítségével újra rajzolni kezdi a kriksz-krakszokat.

A gyerkőcöket is megkérdezem, melyik volt a kedvenc programjuk a héten. A legőszintébb fiú habozás nélkül vágja rá, hogy a foci, de olyan fiúcska is van, aki a nemezelést és a varrást élvezte a legjobban.

„Hiába mondják, hogy ezek a mai fiatalok, ezekkel a gyerekekkel nincs semmi probléma, olyan ügyesen odateszik magukat, rendesen versenyeznek a feladatoknál. Itt köztük nem tudsz megöregedni, mert olyan jól esik, hogy ezek a fiatalok vesznek körül és utólag az utcán rám köszönnek" – áradozik a műhelyről Zsuzsa néni búcsúzásunkkor.