Szerdán érkezett meg stábunk a helyszínre, ahol a Nigromantia behörrenése fogadott, ebből is tudhattuk – elkezdődött. 10 perc után rájöttünk, ez a death vonal nem a mi stílusunk (másé sem – összesen két csaj rázta a színpad előtt), ezért inkább a sörcsap felé igyekeztünk. Kellemes meglepetés, hogy a temesvári csak 2.5, a meggypálinkába pedig jár meggy is (100% natúr). Hamar sikerült az első rejtélybe is beleütköznünk: szinte minden második ember karján, fellépők ruháján, de még a budiajtókon is feltűnt egy felirat: A7X.

Előtört belőlünk az újságíró és azonnali oknyomozásba kezdtünk, ami nem is tartott túl sokáig. Megérkezett két kedves hölgyismerősünk, aki el is árulta a titkot: a nulladik napon egy nem feltétlenül józan haver magához vette fekete markerét és önjelölt Daliként alkotta meg a IX. Székelyföldi Rockmaraton önálló szürrealista vonalát. A mindenhonnan visszaköszönő A7X felirat pedig nem rejt mást, mint az elkövető egyik kedvenc zenekarát, az Avenged Sevenfold nevűt (aki először jön rá, hogy miért van X a rövidítésben, azt megjutalmazzuk egy év uh.ro előfizetéssel).

Buli a Damned koncerten

Közben felhívták a figyelmünket, hogy hamarosan egy gyergyói banda, a Damned kezd a színpadon, akik egészen jól nyomták a folk-metált, a környéken tartózkodók elismerően hümmögtek a performansz láttán. Ők hamar átadták a teret a Kopor-Shownak, akik tulajdonképpen már kisebb rajongótáborral rendelkeznek. Nem is kellett szégyenkezniük, tisztességes koncerttel indították be a népet, majd átadták a helyet a debreceni tankoknak.

Tankcsapda és rajongóik

A tankok pedig jöttek is, láttak is, csak éppen nem győztek: azt kell mondanunk, hogy Lukácsék az utóbbi évek egyik leggyengébb erdélyi koncertjüket prezentálták szerdán. Valahogy semmi nem jött össze nekik: kevés néző volt, a Minden jót számait nem igazán ismerte a tömeg, nem alakult ki egy jó koncerthangulat és egyébként is halk volt az egész. A nagy slágerekre azért beindult a daráló az első sorokban, de jóval több hullámvölgy volt a koncert alatt, mint kiemelkedő pillanat. Azt mondjuk eddig is tudni lehetett, hogy Lukács nem tud énekelni, de koncertben azért mindig is jó volt a 'csapda, az ilyen-olyan bakikat általában tökéletesen eltakarják és fergeteges hangulatot alakítanak ki, de ez most teljes mértékben elmaradt.

Hol vagytok székelyek? Hát a Rockmaratonon...

Másnap elég későre jutottunk ki a Szejkére, így a Defendernek már csak a végét kaptuk el, ekkor kezdett feltűnően megnőni a tömeg, előkerültek a magyar zászlók, meg székelyföld lobogója is. Kárpátiára készült a nép, nekünk meg volt olyan szerencsénk, hogy koncert előtt épp hozzánk ült le Bíró Tamás és Csiszér Levente, a zenekar gitárosa illetve basszusgitárosa. Sajnos hosszabb interjúra nem volt idejük, de azért pár rajongó karjára dedikáltak, majd rohantak is a színpadra. Kétségtelen, hogy népszerűek felénk is, a tömegben rengeteg fanatikus arc volt, meg aztán igazi kórussá is alakultak egy kis vesszentrianonozásra.

Bíró Tamás és Csiszér Levente, a Kárpátia gitárai mögül a nép közé vonultak

A bulit egy sör társaságában végigkövette Kalapács Józsi is, akivel zárszóként a magyar és a székely himnuszt is előadták, aztán rövid átállás után következett a Kalapács, akiket az égiek egy kiadós esővel tiszteltek meg, de a tömeget ez láthatóan nem zavarta. A zenekar saját számai mellett volt persze Gép-induló, Itt és most, meg térdelés nélküli B.S. Emlékére. Józsi hangja pedig ugyanolyan jó, mint az első Pokolgép albumokon, a magyar rock klasszikus érájának kedvelői számára ő biztosan egy igaz-torkú énekes marad.

Kalapács esőben is büszkén rockol

Koncertekről egyelőre ennyit, ma ismét megnézzük, ki mit alakít, reményeink szerint az AB/CD ismét hatalmas bulival áll elő, Hobo pedig még sosem okozott csalódást, reméljük, hogy most az újabb dalok mellett néhány klasszikussal is szolgál.

A fesztivál hangulata egyébként kimondottan jó, a tömeg nem túlzottan nagy, de összetartó (főleg a sörcsap környékén), látszik, hogy sokaknak nem csak rockfesztivál, de egy évi egyszeri találkozási lehetőség is az esemény. Jöttek az ország minden szegletéből, de a Kárpátia gitárosait például egy magyarországi fickó támadta le autogramért, szóval van egy kis nemzetközi jellege is a dolognak.

Petrás és Kalapács Himnusz-duettje

Az árak miatt sokan panaszkodtak, legalábbis a belépők esetén. Igaz, hogy a sajtó van annyira vérszívó, hogy ingyen megy be, de azért volt egy-két pillanat amikor úgy éreztük, jobb is, hogy nem kellett fizetni. Összességében azért nem ez a jellemző, bár valóban nem kis összeg a 180 lej ezért 4+1 napért, de cserébe kapunk néhány igazán minőségi koncertet, plusz egy olyan társaságot, amit máshol nem igazán. Egyéb tekintetben pénzügyileg abszolút nem kell megterhelnünk magunkat, teljesen korrekt áron tudunk enni-inni, a léggitárverseny pedig még ingyenes is...

MagyaRock Trianon ellen