A célzatosan „helytelenül", azaz kötőjel nélkül, egybeírt, rendhagyó és egyben beszélő című Irodalomszerelmesek-estjének ötletgazdája a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány YouthBank csapata volt, akik a kétnapos Pub's Night rendezvénysorozat apropóján egy szó szerint lírai eseményt is becsempésztek a hajnalig tartó bulik sorába. Az udvarhelyi ifjú és már befutott tollforgatók szűkebb csapatát a Tamási Áron Gimnázium havonta megjelenő diáklapja, az Ébredés főszerkesztője, Bara Izolda, és mentora Szakács István Péter tanár-író verbuválta össze.

Erdély Kinga, a dr.Palló Imre Zene és Képzőművészeti Szakközépiskola végzős diákja, Nagy Szende, a Tamási Áron Gimnázium kilencedik osztályos tanulója és az iskola padjaiból már kinőtt Berze György saját, versben és prózában megfogalmazott gondolatait olyan tapasztalt és illusztris triumvirátus előtt olvashatta  fel, mint Farkas Wellmann Éva költő, Lőrincz György és Szakács István Péter író.

Gyuri bácsi A várakozás balladája című első írásával, Farkas Welmann Éva „tegnap született" és már korábban papírra vetett szonettjeivel, Szakács tanár úr pedig „amikor azt gondoltam, hogy költő leszek" korszakából datálódó, November című kétsorosával, majd a Statiszták című, hosszabb lélegzetvételű írásával kapcsolódott be a felolvasásba. Természetesen nem a mester-hármas, a „meglett írók" voltak a főszereplői ennek az irodalmat és szerelmet szorosan, az irodalom szeretetét kötőjelek nélkül egybekapcsoló estének. A figyelem központjában a négy reményteljes ifjú irodalmár állt, akik már debütáltak hasonló eseményen, és akik ezúttal is egymásnak adták a stafétát.

Jólesően kellemes, üresjáratok nélküli, pörgős, de csendes hallgatásra és elgondolkodásra egyaránt alkalmas hangulat jellemezte a közel kétórás irodalmi rendezvényt, amelynek során, vázlatosan ugyan, de kirajzolódtak a felolvasott verseket, prózákat „diktáló" lélek-portrék is.

Érdekes volt, ahogy Erdély Kinga - Berze György - Nagy Szende - Bara Izolda versbe, prózába komponált egyéni látásmódja egy-egy életérzés vagy gondolatfoszlány erejéig egymásba kapcsolódik, stílszerűen „rímel" vagy éppen ellenkezőleg – ugyanannak az érzésnek a kifejezésében egymással - persze csak jelképesen! - perlekedik.

Az önmagát „minden művészet szerelmesének" nevező, szabadúszó Berze az „örökkévalóságra törtetve" rögtönzött „ezt, meg azt". A vonzások és taszítások kettősségét, az elfogadás és megtagadás terhe alatt „egyenes gerinccel megtörő" volt gimis, most pallós Erdély Kinga „Cuki" érdekes és fantáziadús világok krónikása, aki Karok, körök szorításából kiválva üzen szimbolikus távolságból „jó éjt!". Szelídebb vizeken evez, de az igazi mélységekbe is „belelát" a legfiatalabb irodalmár, Szende, akinek Álmodni azt lehet! versének „dalt álmodni, azt lehet" sora inspirálta eme rövid és nem teljességre törekvő beszámoló címét.

A 21.századi dalt álmodók sorából nem hiányzott Bara Izolda sem, aki „a manapság már csak teázó" Csillagfanatikusokat idézte meg versével.

A felolvasó esten nem tolongott az udvarhelyi diáksereg, csupán a gimi 11. c osztályának egy kis csoportja volt az elhangzottaknak szem- és fültanúja. Ők eleinte tisztes távolságból "hallgatóztak", ám Szakács tanár úr vicces, de határozott felkérésére „előbújtak", sőt, akárcsak a többi jelenlevő, aktív résztvevőivé is váltak az estnek. A főszervező és a moderátor szerepét hibátlanul betöltő Bara Izolda kezdeményezésére az irodalom-szerelmesek Jókai Mór szellemét is megidézték. A zárásként elhangzott köszönetnyilvánításokat megelőzően, kézről-kézre járt a Jókai-kötet, így a Portréban összegyűlt közönség a Faustina című elbeszélés egy rövid részletének hangos felolvasásával tisztelgett a magyar irodalom zseniális és legnagyobb romantikus írójának emléke előtt.

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

A még szárnyaikat próbálgató és a hazai és határon túli irodalmi berkekben már befutott  udvarhelyi irodalmárok felolvasó-estjének adott otthont szombaton a Portré kávézó.

 

A célzatosan „helytelenül”, azaz kötőjel nélkül, egybeírt, rendhagyó és egyben beszélő című Irodalomszerelmesek-estjének ötletgazdája a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány Youthbank csapata volt, akik a két napos Pub’s Night rendezvénysorozat apropóján egy szó szerint lírai eseményt is „becsempésztek” a hajnalig tartó bulik sorába. Az udvarhelyi ifjú és már befutott tollforgatóinak szűkebb csapatát a Tamási Áron Gimnázium havonta megjelenő diáklapja, az Ébredés főszerkesztője, Bara Izolda, és mentora Szakács István Péter tanár-író verbuválta össze.

 

Erdélyi Kinga - a dr.Palló Imre Zene és Képzőművészeti Szakközépiskola végzős diákja, Nagy Szende, a Tamási Áron Gimnázium kilencedik osztályos tanulója és az iskola padjaiból már kinőtt Berze György saját, versben és prózában megfogalmazott gondolatait olyan tapasztalt és illusztris triumvirátus előtt olvashatták fel, mint, Farkas Wellmann Éva költő Lőrincz György és Szakács István Péter író.

 

Gyuri bácsi A várakozás balladája című első írásával, Farkas Welmann Éva „tegnap született” és már korábban papírra vetett szonettjeivel, Szakács tanár úr pedig „amikor azt gondoltam, hogy költő leszek” korszakából datálódó, November című kétsorosával, majd a Statiszták című,  hosszabb lélegzetvételű írásával kapcsolódott be a felolvasásba. Természetesen nem a mester-hármas, a „meglett írók”, voltak főszeplői ennek az irodalmat és szerelmet szorosan, kötőjelek nélkül egybekapcsoló estének. A figyelem központjában a négy reményteljes ifjú irodalmár állt, akik már debütáltak hasonló eseményen, és akik ezúttal is egymásnak adták a stafétát.

 

Jólesően kellemes, üresjáratok nélküli, pörgős, de csendes hallgatásra és elgondolkodásra egyaránt alkalmas hangulat jellemezte a közel két órás irodalmi rendezvényt, amelynek során  vázlatos ugyan, de kirajzolódtak a felolvasott verseket, prózákat „diktáló” lélek-portréik is.    

 

Érdekes volt, ahogy Erdélyi Kinga - Berze György - Nagy Szende - Bara Izolda versbe, prózába komponált egyéni látásmódja egy-egy életérzés vagy gondolatfoszlány erejéig egymásba kapcsolódik, stílszerűen „rímel” vagy éppen ellenkezőleg – ugyanannak az érzésnek a kifejezésében egymással - persze csak jelképesen! - perlekedik.   

 

Az önmagát „minden művészet szerelmesének” nevező, szabadúszó Berze az „örökkévalóságra törtetve” rögtönzött „ezt, meg azt”. A vonzások és taszítások kettősségét, az elfogadás és megtagadás terhe alatt „egyenes gerinccel megtörő” volt gimis, most pallós Egyed Kinga „Cuki” érdekes és fantáziadús világok krónikása, aki Karok, körök szorításából kiválva üzen szimbolikus távolságból „jó éjt!”. Szelídebb vizeken evez, de az igazi mélységekbe is „belelát” a legfiatalabb irodalmár, Szende, akinek Álmodni azt lehet! versének „dalt álmodni, azt lehet” sora inspirálta eme rövid és nem teljességre törekvő beszámoló címét.

 

A 21.századi dalt álmodók sorából nem hiányzott Bara Izolda sem, aki „ a manapság  már csak teázó” Csillagfanatikusokat idézte meg versével.

 

A felolvasó esten nem tolongott az udvarhelyi diáksereg, csupán a gimi 11. c osztályának egy kis csoportja volt az elhangzottaknak szem- és fültanúja. Ők eleinte tisztes távolságból ”hallgatóztak”, ám Szakács tanár úr vicces, de határozott felkérésére „előbújtak”, sőt, akárcsak a többi jelenlevő, aktív résztvevőivé is váltak az estnek. A főszervező és a moderátor szerepét hibátlanul betöltő Bara Izolda kezdeményezésére az irodalom-szerelmesek  Jókai Mór szellemét is megidézték. A zárásként elhangzott köszönetnyilvánításokat megelőzően, kézről-kézre járt a Jókai-kötet, így a Portréban összegyűlt közönség a Faustina című elbeszélés egy rövid részletének hangos felolvasásával tisztelegtek a magyar irodalom zseniális és legnagyobb romantikus írójának emléke előtt.