Ha július, akkor Rockmaraton Szejkefürdőn - idén a nyolcadik folyik gőzerővel, és bár a legelső augusztusban volt, 2002 nyarán, az udvarhelyi júliusokhoz már hét éve hozzátartozik Erdély legrangosabb rockfesztiválja. Három vagy négy nap tömény fémzenével, százakkal, ezrekkel a színpad előtt. Általában az a bevett szokás, hogy naponta 2-3 ismertebb magyarországi rockzenekar lép fel, előttük és utánuk pedig egyrészt erdélyi magyar, másrészt szintén magyarországi együttes koncertezik - két éve svéd, egy éve finn, idén pedig német fellépői vannak a seregszemlének. Kilenc Székelyföldi Rockmaraton történetét foglaltuk össze röviden - az idei pedig arra hivatott, hogy maga is beírja nevét a sorba.

Egy - kezdetnek nem volt rossz, sőt! (2002. augusztus 21-24.)

2002 tavaszán már lehetett hallani Udvarhely-, sőt, később Erdély-szerte, hogy augusztusban rockfesztivált tartanak a Szejkén. Az ugyanazon év júliusában ugyanott megrendezett Erdélyi Diáktalálkozó technikai szempontból csúnyán bekrepált, és az tiszta volt, hogy mind a hangosítást, mind pedig a színpadi felhozatalt illetően komolyabb dolgokra számíthatunk az első ízben mindjárt négynaposra szervezett fesztiválon. Ekkor még a szekszárdi Gyimesi Sándorral közösen szervezte meg a rockmaratont Orosz-Pál Levente, és főleg előbbi kapcsolatain jöttek a zenekarok. A rockzenén belül nagyon sok stílus jelen volt ezen a maratonon: kezdve a klasszikus rockot játszó bandáktól a punkokon keresztül a heavy-, power- és death-metalig vagy a gótikus, dark zenékig terjedt az igen-igen széles skála. Így tehát volt csápolás, fejrázás, „hedbengelés", pogózás. Ami a nézőket illeti, az exPokolgép- és Omen-énekes Kalapács József koncertjét legalább 1200-an nézték végig az akkori becslések szerint. És olyan nagy nevű magyar bandák voltak ott, mint az újjáéledt P. Box (sajnos Cserháti István zenekarvezető azóta elhunyt), a magyar punkzene őskövülete, az Auróra, a Radics Béla örökségét játszó Tűzkerék, a Replika, a Nevergreen vagy az olyan tribute bandek, mint az Iron Maidnem és a Cry Free (utóbbi Deep Purple-feldolgozás-zenekar, előbbi egyértelmű). Egy fájdalom maradt a végére: a Tunyogi Rock Band magyarázat nélkül nem jött el, pedig az egyik legnagyobb bulinak ígérkezett.

Kettő - magyarock a sárban (2003. július 10-13.)

Több mint ezres nézősereg, háromnapos felhozatal és sajnos nem esőmentes rockfesztivál. Ekkor került komolyabban képbe Jére Ágoston, hiszen az előző évben megismert Gyimesi kiszállt a szervezésből, így azóta is Orosszal ketten szervezik a rockmaratont. Megalapították a Zeneudvar Egyesületet, azzal a céllal, hogy elősegítse az erdélyi magyar rock-pop élet fejlődését. Ezúttal háromnapos volt a maraton, pénteken egy Queen-tribute együttes után a Moby Dick rázta fel a tömeget, de itt már esni kezdett. A másnap ismét a Kalapácsé volt, ismét learatta a babérokat... Különleges hangulatú, hosszú, nyolc-tíz perces power-metal-szerzeményekből álló műsora a szintén magyarországi Cross Bornsnak volt - talán a „legintelligensebb" zenéjű együttes volt a felhozatalból, igényes, kimunkált nótákkal. Aztán a Prosecturára pogózhattak a punkok, erre még rátett a Lay Off is. Utolsó nap a Psycho Symphony, a TransylMania, a Knock Out és a Defender volt a sorrend, utolsónál vastagon eleredt az eső - a műsor félbeszakadt, a Hollywoodoo-ra már csak a sárban szökdösők maradtak - egyébként igen jó buli volt ez. Az Akela valamikor hajnal felé zárta a fesztivált, elkéstek, a tömeg nagy része pedig nem várta meg őket. Pontot tettek a második rockmaraton végére.

Három - először az Ossian (2004. július 9-11.)

A harmadikra már „maturalizálódott" a fesztivál: ismét péntek-szombat-vasárnap volt az időpont, első nap a Nevergreen húzott nagyot, másnap a délutáni kemény eső dagonyát hozott létre, de nem tudta megakadályozni az esti nagy bulit: az Ossian először tette tiszteletét a rockmaratonon. Aki emlékszik erre a koncertre, talán még mindig feláll a szőr a hátán, akkora buli volt. A másik csúcs a vasárnap volt: ekkor üde színfoltként hatott a Takáts Tamás Dirty Blues Band a sok metál után, majd Kalapács már harmadik rockmaratonján énekelhetett Székelyföldön. Az eső Takátsék előtt állt el, az emberek kedve szerencsére nem - a szervezők elkönyvelhették az első nullszaldós fesztivált, és már akkor eltervezték, hogy a következő négynapos lesz. A rockmaraton több ezres közönsége az udvarhelyiek mellett főképp magyarországi és más erdélyi magyar városok rock kedvelő ifjaiból került ki, akik rendbontás nélkül élvezték a számukra ünnepnek számító három „rocknapot".

Négy - Bill volt a király (2005. július 13-17.)

Ebben az évben már sokkal több olyan együttes koncertjén lehetett részt venni, melyek neve hosszú évek óta ismerősen hangzik. Ezért is nem volt meglepő a rengeteg kisgyerek jelenléte, hisz a közönség java része nem a tizenévesek soraiból került ki. Az első napon Magyarország blueskirálya szórakoztatta a nagyérdeműt: Deák Bill Gyula együttesével érkezett a Szejkére, és megmutatta az udvarhelyieknek az igazi kőbányai blues erejét. A nézőszám ekkor volt a legnagyobb, ezt pénteken a P. Mobil sem tudta túlszárnyalni, pedig az is nagy buli volt. Jöttek ismét tribute-bandák (Scorpions Tribute Band, Judas Best, Iron Maidnem), aztán a szombati Metal Hammer-napon az Agregátor és a visszatérő Moby Dick volt emlékezetes, vasárnap pedig a korábbi motorostalálkozókról ismert Ismerős Arcok volt a főszereplő.

Öt - a Lord legyen veletek! (2006. július 11-16.)

Hónapok óta terjedt a hír a városban és Erdélyben, hogy a Tankcsapda lesz a fő attrakció - ez sajnos nem valósulhatott meg, hiszen köztudottan az egyik legnépszerűbb magyar rockzenekar az egyik legdrágább is... Ez a fesztivál már az első nap kitett magáért, az ötéves jubileum szerdáján Kalapács tért vissza ezerrel, utánuk pedig a Lord tudta le első erdélyi koncertjét. Mi az, hogy letudta... Az idősebb generáció számára a legemlékezetesebb marad a szombathelyi banda. S számukra legalább akkora élmény volt itt koncertezni, mint a közönségnek őket látni. A csütörtököt nyakon vágta az eső, az Aurórára és az Ámokra emiatt kevesebben voltak, a pénteki nap ismét az Agregátoré és a Moby Dické volt. Szombatra visszatért az Ossian: este fél tízkor feldübörgött és megremegett a színpad, ahogy a szejkei rock katonái együtt énekelték a legnagyobb Ossian-dalokat az együttessel. Az időjárás nem mindig volt a legkedvezőbb, szerencsére általában a koncertek alatt nem esett, csak a délutánok nedvesedtek be egy-egy kiadósabb záportól.

Hat - észak megvillant (2007. július 7-12.)

Újabb négynapos feszt, az első olyan rockmaraton, amelyen már nemcsak romániai és magyarországi csapatok léptek fel - a svéd Sabaton együttes úttörő volt ebből a szempontból, a szejkei domboldalon először tette tiszteletét nyugat-európai rockzenekar. Pokolgép, Ossian, meglepetésként az AB/CD, illetve a Tunyogi Rock Band - mindkettő óriási buli volt, közönség szempontjából az azóta elhunyt Tunyogi Péter vonzotta a legnagyobb tömeget a színpad elé. Érdekes színfolt volt a Zorall is, először tartottak Hammer World-napot, a szombat teljesen a magyarországi metalbandáké volt, ekkor döngetett a Sabaton is - a hatodik rockmaraton pedig a közönségé. Komolyabb esőzés nem volt ezen a fesztiválon, ismét volt léggitárverseny.

Hét - magyarok és finnek (2008. július 8-12.)

Újabb év, újabb maraton, ami esős nappal nyitott, hiszen a HétköznaPI CSAlódások koncertjének végén le kellett húzni a rolót - ennyire azért nem volt súlyos, csak a színpad teteje ereszkedett meg a zuhé miatt, de Kalapács már egészséges koncertet adhatott, akárcsak utána a Nevergreen. A legnagyobb közönséget kétségtelenül a csütörtökön fellépő Kárpátia vonzotta, még a környéken tartózkodó anyaországbeli turisták is kitelepedtek kempingszékeikkel. Pénteken újmetál-nap volt, a Depresszió, Road és Superbutt zenekarokra összegyűlt közönség számából kiderült: valamelyest nálunk is értik, érzik a metal műfaj új szelét. A szombaton este fellépő finn Moonsorrow emelte a fesztivál színvonalát, az északi metal képviselői után pedig a Rückwarts nyomott igen emlékezetes rock-showt. Ezen a maratonon naponta már nem egy, hanem három-négy húzónév is volt.

Nyolc - A Piramis csúcsa: a külföldiek (2009. július 7-11.)

Így is lett, hiszen a nyolcadik maraton a külföldiekkel robbantott: visszatérő vendégként ismét fellépett a Sabaton, s a Metal Hammer napon olyan német zenekarok zúztak az eléggé sáros domboldal előtt, mint a Brainstorm, a Perzonal War és a Coronatus. A fesztivál első napján azonban a Magyar rocklegendának számító Piramis (pontosabban annak három tagja) lépett fel, de élmény volt újra látni Deák Bill Gyulát is, illetve a magyar metal szintén visszatérő nagy klasszikus hármasát, a Pokolgép-Ossian-Moby Dick triót. Valóban minden napra több húzónév jutott, mert a fiatalabb rockgeneráció olyan együttesei, mint a Depresszió, a Superbutt, a Road, az Agregator vagy a Földrengés is tiszteletüket tették a Szejkén - újabb négy nap zárult kitörő sikerrel.

Kilenc - Végre Tankcsapda! (2010 július 6-10.)

Közel negyven együttes nyomta a kilencedik rockmaraton színpadának deszkáit, közülük az első nap headlinere az évek óta várt Tankcsapda volt - lassan már nincs olyan klasszikus név a Magyar rockzene történetében, amely ne járt volna legalább egyszer a szejkei fesztiválon. A pénzügyi válság miatt a korábbi évekhez viszonyítva tapasztalható volt némi visszaesés a látogatottságot illetőleg, de a koncertek így is nagyon rendben voltak. A Kárpátia ismét óriási tömeget vonzott, akárcsak a sokadik maratonján fellépő Kalapács József. A tribute-zenekarok közül ezúttal az AB/CD adott nagy bulit és először játszott Hobo is bandájával a rockmaratonon: az együttessel a Circus Hungaricus szólólemezének anyagát és néhány klasszikust adott elő. A nemzetközi fellépő ezúttal a finnországi Korpiklaani volt, ők zárták az utolsó maratont.

A történet viszont mától tovább íródik.