(Jó)szándék volt

Mégpedig a péntekire, csak azért, hogy belekóstoljunk egy hozzánk aránylag közel levő kisfesztivál hangulatába. Az első benyomások jók voltak - pénteken délelőtt még az látszott, hogy a szervezők egy aránylag kis helyen próbáltak egy ifjúsági tábort összehozni. A tábor Erdőszentgyörgy irányából közelíthető meg a legkönnyebben, a főútról öt kilométert kell gyalogolni a szép, de a történetét ismerve mégis félelmetes tó partján.

Van más megközelítési lehetőség - egy reggeli buszjárat két és fél óra alatt mesés látványú, de a második felében hihetetlenül rossz úton (Udvarhely-Malomfalva-Rugonfalva-Székelykeresztúr-Etéd-Kőrispatak útvonalon) pont a tábor bejárata előtt tett le, másnap onnan is hozott haza.

A helyszínen alig néhány százan voltak - pénteken délelőtt még azt gondoltuk, hogy ez a napszaknak tudható be, s majd délután sorban állnak a hátizsákosok, de nem így lett. A 18 órakor kezdő első koncerten (a sepsiszentgyörgyi Selfish Murphy nevű, rockos ír folkzenét játszó csapat) még alig néhányan lézengtek. Annyira rossz idő azért nem volt, hogy ez legyen a kifogás, mert ennél nagyobb és színvonalasabb fesztiválokon van, illetve volt sokkal nagyobb eső és vihar, de ez a legtöbb résztvevőt nem zavarja annyira.

A Kiscsillag fellépése előtt eleredt az eső, de a csapat színre lépése után elállt a csepergés, Lovasi András együttese mintegy száz-százötven csápoló előtt játszott. Akárcsak másfél héttel korábban Tusnádfürdőn, itt is nagyszerű hangulatot varázsolt a kvartett, amit a frontember vicces beszólásai is kellemesen tarkítottak. „Mit intéztünk nektek!" - szólt mosolyogva Lovasi a koncert végén, amikor azon vettük észre magunkat, hogy a koncert alatt tényleg nem esett. Elhangzottak a Kiscsillag régebbi (Jávor Pál, Feketemosó) és újabb (pl. Sirály) szerzeményei, a ráadás ezúttal az Állnak a férfiak és a Van-e szándék? voltak.

Aztán a Kistehénen volt a sor, hogy egy nagyon jól sikerült „dinamóval" befejezze az aznapi koncertözönt: Kollár Laci és csapata már szemerkélő esőben kezdett, de az utolsó számok alatt már rendesen zuhogott - ettől függetlenül legalább kétszázötven ember tombolt a színpad előtt. Az eső elállt, aztán egy Huli Buli zárta a napot, ezt már nem vártuk meg, minket várt a sátor. Ez így nagyjából rendben is volt, de...

Az árnyoldal: elmaradt koncert, gyenge körülmények

Szombaton délben már lehetett hallani a kapun kívül és belül olyan hangokat, hogy a vasárnapra meghívott Ossian nem fog fellépni - egyesek azzal magyarázták ezt, hogy az első két napon nem váltottak annyi belépőjegyet, hogy abból ki tudják fizetni a fellépőket. Ez vasárnapra be is igazolódott, a népszerű magyarországi együttes koncertje valóban elmaradt. A többi koncertet és előadást rendben, időben megtartották, de vasárnapra kiborult a bili, mert egyesek nem szereztek tudomást az Ossian-koncert elmaradásáról és jóhiszeműen befizettek.

Ami a tábor további „árnyoldalait" illeti: rengeteg résztvevőt láttunk karszalag nélkül (habár reggel többször is leellenőrizték a sátortábort a szervezők karszalag-ügyben), a zuhanyozási lehetőségek egyenesen nevetségesek voltak (egy sátorszerű valamiben négy férőhely volt egyszerre), a tábor területén egyáltalán nem volt térerő (erről persze nem a szervezők tehetnek, de telefonon ezért nem lehetett elérni őket), csak a parkolóban.

A sátortábor dombon volt - aki néha alszik sátorban, az tudja, hogy ez erősen kellemetlen tud lenni, mert az ember le-lecsúszik a sátor aljára. A hely nagyon kicsi - az általunk látott és kb. négy-ötszázasra becsült pénteki tömegnek ez még kényelmes volt (illetve lehetett), de egy két-háromezres résztvevői számnak ez nagyon-nagyon rossz és kényelmetlen lett volna, már csak a vécék számából kiindulva (ezekből összesen nyolc volt).

A helyszín más irányból (az erdőn keresztül) szintén megközelíthető, azon a felén (habár ki volt világítva) nem álltak biztonsági őrök (a színpad előtt sem a koncerteken), csak a bejáratnál - ott sokszor még négy-öt is. Az árak aránylag elfogadhatóak voltak (sör 4 lej, fél whisky vagy unicum 5 lej, finom péksütemények 1 és 2 lej között, stb), a helyszínen napijegy 25-be, a tábor négy napjára 60-ba került.

Hogy ezért mit kapott cserébe a nagyérdemű, azt hadd döntsék el azok, akik ott voltak, mi egy nap alatt ezt „fogtuk meg" a 3. FiERD-táborban: a pénteki koncertek (számunkra) kitűnőek voltak, de az ott tapasztalt körülmények (vásárhelyiesen szólva, mert ebből a városból volt a legtöbb résztvevő) a „zsálé" szintjénél csak akkor voltak magasabbak, ha az ember nagyon kevéssel is beéri.