A Székelytámadt várba látogattunk, ahol közel 50 kisdiákkal és néhány páncélba öltözött lovaggal találkoztunk. Gyorsan ki is derítettük, hogy kik ők. Az Arany Griff Rend katonái éppen a gyerekeknek hozták meg a kedvüket egy kis bemutatóval a jövő héten kezdődő Szent László Kis Góbéi Középkori Kalandversenyre.

A „legnagyobb és legzordabb külsejű"

Sashalmi-Fekete Tamás 2012-ben alapította a csapatot, akkor költözött Székelyudvarhelyre Kaposvárról, ahol már 2002 óta tagja volt egy hagyományőrző csoportnak. Mellette történelemtanárként dolgozott, de elmondása szerint mindkettő egész embert igényel, ezért most teljes munkaidőben az Arany Griff Rend vezetője.

„Mivel Székelyföldön nem volt akkor komoly középkori hagyományőrző csapat, úgy gondoltam, hogy belevágok. Az az igazság, hogy az itteni barátok hívtak, vártak, be is léptek a csapatba, ők voltak az első fecskék" ­– vág bele a történetbe.

Azt is szerette volna kihasználni, hogy rengeteg vár és erődtemplom van Székelyföldön, úgyhogy be is költöztették edzéseiket a Székelytámadt várba a rossz idő esetén használatos Refi tornateremből. Ha majd a cikk elolvasása után neked is megjön a kedved a víváshoz, vagy éppen az íjazáshoz, péntek délutánonként 18 órától megtalálod őket a vár udvarán, ahova szívesen látnak.

Most éppen nem edzést tartottak, hanem a diákoknak ismertették a több hetes öttusa verseny szabályait.

A középkorban élnek

Tamásék soha nem unatkoznak, évente 20-25 felkérésük van különböző városnapokra és fesztiválokra, ellátogattak például a Visegrádi Nemzetközi Palotajátékokra és a Nagyszebeni Középkori Fesztiválra.

Ők maguk is rendeznek edzőtáborokat és eseményeket. A Szent László év miatt idén nem csak a lurkók vetélkedőit szervezik meg, hanem 8 ország 60 helységéből gyűjtik össze a Szent László legenda-ciklus freskóit, amelyeket eddig nem lehetett egy helyen megtekinteni.

Mindenféle oktatási intézményben is megfordultak már az óvodáktól az egyetemekig, ahol rendhagyó történelemórákat és nem csak harcművészeti, hanem reneszánsz táncos bemutatókat is tartanak.

Féléves próbaidőszakot kell teljesítenie a leendő közkatonáknak, ami alatt a jelentkező is eldönti, hogy akarja-e ezt csinálni és a rend tagjai is, hogy tudnak-e az illetővel dolgozni.

„Nem szokott probléma lenni, a hasonló a hasonlót vonzza alapon, mindig olyan lelkületű emberek jönnek, akik egyrészt szeretik a történelmet, másrészt olyan kikapcsolódást szeretnének, amelyik egy picit kiszakítja őket a jelenből" – magyarázza Tamás. A rend 31 tagot számlál papíron, de körülbelül 18 emberre tudnak számítani, ha menni kell valahová.

Tamásról az is kiderül, hogy tizenhárom éves korában fogott neki karatézni, majd tanítani azt, de emellett más keleti harcművészetet is tanítói fokozatig vitt, a középkori harcokkal pedig 2002 óta foglalkozik és több kurzuson is részt vett.

Erősebb a láncnál a kard

Mielőtt beszédet tart a diákoknak, az öltözeteikről is beszélgetünk kicsit, amelyek minden apró részletükben tökéletes rekonstrukciók. Viccesnek tartja, hogy a páncélokat és a fegyvereket könnyebb beszerezni, mint a ruhákat megvarratni. Előbbieket Magyarországról hozatják, ahol kialakult egy több ezer fős közeg, amely ezzel foglalkozik.

A ruhákkal már sokkal nagyobb bajban vannak, mert a szabók sokszor idegenkednek az elkészítésüktől, és az is probléma, hogy alig találnak rendes alapanyagokat, mindenben poliészter van.

Most, a hűvösben kifejezetten jól jönnek a gyapjúval bélelt kabátok, és a láncingek, ún. gambezonok, de a melegben már nem annyira, rengeteg vizet kell inniuk, hogy pótolják az elveszített ásványi anyagokat.

Hiúzok Pumában

„Nagyon érdekel a történelem, úgy is hívnak, hogy Artúr" – meséli nevetve a az egyik legrégibb tag. A székelyudvarhelyi Puskás Artúr már a megalakulást követő évben tagja volt a rendnek. Most egyetemre jár Veszprémbe, szakácsnak tanul, de amikor hazajön, mindig velük tart. Volt, hogy az ujját megütötte, de komolyabb sérülést még nem szenvedett a harcok során.

Ismerteti, hogy különböző rangfokozatokat lehet elérni vizsgák által, amelyek 25 méteres íjjal való célbalövésből, párviadalból, birkózásból, és fegyver- illetve történelemismeretből állnak.

A rangokról Simó Márton közkatonával (a legkisebb fokozat) beszélgetünk, aki idén hiúzvizsgára készül, amely a második a fokozatok közül. Felettük a farkasok, a medvék, és legmagasabban a griffek foglalnak helyet a sorban. Marci elmondja, hogy ez egy európai rendszer, és azt is, hogy csupán egy hiúz van a csapatban, illetve, hogy Sashalmi az egyetlen griff közöttük.

Marci gyorsan továbbszalad, hogy bemutassa a kicsiknek az íjászatot, majd egy vívómeccset is levezet, amelyen a Puma-cipőben harcoló lovag, Tibi diadalmaskodik. Később nagyobb testalkatát kihasználva birkózásban is verhetetlennek bizonyul, bár megnéznénk, ahogy Sashalmival feszülnek egymásnak.

Te ki vagy?

A gyerekek a vetélkedőn csatakeresztet is hajítanak majd egy fatáblába, amit Sashalmi szemléltet nekik, illetve teljes fegyverzetben futnak stafétaversenyt a vár körül.

„Egy olyan sport után kutattam, ami szellemiségében és edzésstílusában is megegyezik azzal, amire szükségem van. Azt hiszem, Szent István napok voltak a városban és egyszer csak észrevettem, hogy páncélos emberek járkálnak az utcákon, azt is mondtam, hogy nekem ez kell. Odamentem a legnagyobb emberkéhez, aki a legzordabbnak tűnt, ez volt Sasi barátom és megkérdeztem tőle, hogy te ki vagy" ­– emlékszik vissza a Sashalmival való első találkozására Marci.

Annyira megfogta őt az egész, hogy azóta már a középkori mesterségek után is kutat. Szerinte a zárás utáni esték a legjobbak, amikor se turisták, se műanyagzacskók, se cigarettacsikkek nincsenek, és tényleg úgy érezhetik, hogy a középkorban vannak.

Öltözékét készíttette és készítette, megtudjuk tőle, hogy minden tag kap egy alapfelszerelést, úgymond bérbe, de ezt csupán egy minimális tagságiért kölcsönzik neki, majd idővel mindenkinek saját darabokkal bővül a felszerelése.

A gyerekek arcán némi ijedség látható,

amikor vívnak a rend tagjai, de Sasi egy történettel megnyugtatja őket.

Elmeséli, hogy egyszer egy visszahúzódó leányzóra erőltette rá a cserkésztábor vezetője, hogy kipróbálja a vívást, pedig a leány semmi esetre sem akarta. Azt mondta, szemüvege nélkül nem is lát semmit, azt pedig le kellett vetnie, hogy felkerüljön rá a sisak, ráadásul egy erős lánnyal állították párba.

„Ha hiszitek, ha nem, nem tudom, hogy a hatodik érzéke aktiválódott-e a kicsi lánykának, de úgy megverte a másikat, hogy öröm volt nézni és utána az esőben ordított, mint egy igazi harcos, hogy arrgh, ezt nem akarom lehúzni magamról" – regéli Sashalmi.

A zászlójukat is bemutatják a kicsiknek, amelyen a korona a székely nemesi előjogokat, a szív a bátorságot jelképezi, és a medve nem játék.

A végére már a lurkóknak is megjön a kedve, viccelődnek, nevetgélnek, felpróbálják a sisakokat. Közös megegyezés alapján szerdánként öt órától tartják majd a viadalokat, de jövő héten még nem élesben megy a küzdelem, csak kipróbálják a harcnemeket. A gyerkőcöknek érdemes lesz küzdeniük, hiszen az első csapat 750 lej értékben fog nyereményt kapni.