Sok mindent tanultunk Beninről és az ottani viszonyokról Gagyi Rékától a MolyKlubban. Mindössze hatan voltunk kíváncsiak a székelykeresztúri önkéntes lány hat hónapos afrikai kitérőjére, de nem bántuk meg, hogy kíváncsiskodtunk.

Réka az Erdélyi Ifjúsági Egyesület koordinátoraként dolgozik. Szervezetük Erasmus+ programokat pályáz meg, ezen keresztül sikerült kijutnia három másik társával: egy kollégájával, illetve egy csíkszeredai és egy kovásznai szülésznővel együtt. Fél évig Ketouban, egy „kis" harmincezer fős faluban éltek.

A benini rossz szellemek

Elmondta, a két szülésznő 29 kisbabát segített világra ottlétük alatt, ami nagy számnak mondható, hiszen Beninben tízből hat nő otthon szüli meg gyermekét. Mint később megtudtuk, ez főként a vudu miatt történik, ami nagymértékben távol tartja őket az általunk modernnek tekintett világtól.

Ugyan a beniniek szinte fele keresztény és negyede muzulmán, a vudu vallás áll mindenek, még a törvény felett is. Valószínűleg ezért tartják tiszteletben egymást a keresztények és a muzulmánok, Rékától megtudtuk, hogy egymás ünnepeit is megülik. Annyira félnek a szellemektől, hogy inkább otthon, mindenki tudta nélkül hozzák világra gyermekeiket az asszonyok, megkímélve családjukat attól, hogy valaki megátkozza a kicsit.

Rékának az lett volna a feladata, hogy családépítésről, védekezésről, egészségről tartson nekik előadásokat, de mivel a helyiek nem voltak rá nyitottak, így végül Rékából ideiglenes angoltanár lett egy állami iskolában.

Nem volt könnyű dolga. Régen francia gyarmat volt Benin, de mint elmondta, az elmaradottabb helyeken, ahol ő is tanított, franciául nem, hanem saját törzsük nyelvén beszélnek. 46 fős osztályában összesen tizennégy féle törzsi nyelven kommunikáltak, ezért főleg rajzolással tudta megértetni magát.

Benjaminok és Benjaminák

A családformák sem szokványosak Beninben. Poligám házasságok vannak, de a muzulmánoktól eltérően náluk nincsen felső határ a feleségek számát illetően. Rékának olyan diákja is volt, akinek édesapja 19 feleséget tartott el. Mivel házaikban kizárólag alszanak, és az utcán nevelkednek, mindenki mindenkit a testvérének tekint.

A kisfiúk négyéves korukig Benjaminok, a kislányok meg Benjaminák. A malária és az agyhártyagyulladás okozta nagy elhalálozási arány miatt, nem biztos, hogy megérik ezt a kort. A lányok később családnevet sem kapnak, nem is tartják őket családtagnak, csak amikor férjhez mennek. Ez akkor történik, amikor úgy látják, mellei képesek arra, hogy tápláljanak egy gyermeket.

„Nagyon sokszor előfordul, hogy egy 11-12 éves lány ötödik feleségnek hozzámegy egy öregemberhez. Ez elfogadhatatlannak és brutálisnak hangzik, de nekik sokkal könnyebb" – ecsetelte Réka.

Ezzel szemben a fiúgyermekek több előjogot is élveznek, elsőszülöttként nekik létfontosságú, hogy leérettségizzenek, mivel családfenntartónak kell lenniük édesapjuk halála után. Egészen addig apjuk tartja el őket, abban az esetben is, ha annak már unokái is vannak.

Samuval december elején találkozott Réka és annyira megtetszett neki a baba, hogy haza is hozta volna. A kisfiúról szülei nem tudták, hogy mennyi idős, de amikor a keresztúri önkéntes megkérdezte, hogy mikor ünnepli első születésnapját, azt körülbelül június elejére saccolták. Réka beavatott, hogy lehetőség sem lett volna, hogy magával hozza Samut, mivel ő is otthon született, ezért semmiféle papírja nincsen.

Nigéria Benin Kínája

A gyerekek már öt-hat éves koruktól eladóként, kőművesként, vagy fodrászként dolgoznak, de nem feltétlenül pénzért. A pénznek a nagyobb városokon kívül nem igazán van értéke, inkább a piacozás és a cserebere kereskedelem működik. Egyszer a klinikán is ananásszal fizették ki Rékáék szolgáltatásait.

„Amikor először láttam kőműves fiatalokat, megkérdeztem, hogy mennyit kapnak. Az orvos, aki minket kalauzolt, elmondta, hogy ők nem kapnak pénzt, de örülnek, hogy dolgozhatnak. Kapnak napi egy étkezést és havonta egy öltözéket.

Én megsajnáltam őket, és gondoltam adok egy kis pénzt fagyira, persze fagyi nincs. Négy gyerek volt, odaadtam az egyiknek ötezer cfa frankot, és ő elszaladt. A kollégáim röhögtek a markukba, de a fiú visszajött, ideadott nekem egy ezrest, és a másik három gyereknek is egyet-egyet" ­– mesélte Réka és azt is hozzátette, hogy ottlétük alatt, ugyan lehetőségük lett volna rá a helyieknek, eszük ágában sem volt átverni őket.

Érdekeségképpen azt is megosztotta velünk Réka, hogy az ország egyetlen bevásárlóközpontja a legnagyobb városban, Cotonouban van, de ez is inkább a fehérek gyülekezőhelye, feketéket csak a pultok mögött lehetett látni. Azon kívül, amit megtermesztenek, mindent a szomszédos Nigériából szereznek be. „Nigéria Benin Kínája" – viccelődött Réka.

Ünneplik a halált, csodálják a fehéret

A fehérek, tehát Rékáék vonzották őket a klinikára, egyébként nem igazán foglalkoznak a betegségeikkel. A keresztúri lány megmutatott az előadáson jelenlévőknek egy Down-szindrómában szenvedő kislányt is, akit a beniniek ugyanolyannak tekintenek, mint egészséges társait.

A benini gyerekek játékairól is beszélgettünk. Az előadó elmesélte, hogy ottlétük alatt a székelyudvarhelyi Török Tünde másodmagával kilátogatott hozzájuk Beninbe, és játékokat vittek magukkal, amiket egy jótékonysági akcióval gyűjtöttek a helyi lurkóknak. Réka videón mutatta meg, hogy megijed egy kisfiú a plüssmackóktól, ugyanis egészen addig ezek a gyerekek nem láttak hasonló játékokat, de mindennel játszanak, ami kerek.

Érdekességképpen Réka bemutatta, hogy az beniniek egyik legfőbb ünnepe a temetés, ahol azt ünneplik meg, hogy ennyit élhetett az elhunyt. Megnézhettük képeken Ganviét is, a „benini Velencét", az egyetlen települést, ahol a lakosok nem félnek a víztől.

Ez még mindig csak egy töredéke annak, amit a keresztúri lány elmesélt. Réka ottléte alatt blogot is vezetett, amire csak ajánlani tudjuk, hogy kattanj rá, sőt YouTube csatornáján videókat is találsz a benini kiruccanásáról.