Ma délelőtt a Kovács család került utcára, miután kilakoltatták és új zárakat szereltek egykori ingatlanukra. Tegnap még Kuvar utcai lakosok voltak, ma már hajléktalanok és az utcára pakolt bútoraikra ügyelve próbáltak menedéket találni éjszakára.

Maguk sem hitték, hogy idáig fajulhat az ügy. "Sürgősen menedéket kell kerítenünk" - mesélte Kovács Ilona, az ügy érintettje.

Az eset még 2006-ban kezdődött és mondhatni, hogy a már lassan "megszokott" lakásmaffia-forgatókönyv szerint zajlott. Ilona férje egy régi osztálytársához folyamodott egy 2000 lejes kölcsönért. Az egyezségről közjegyzői papír is született - Ilona azonban sem a közjegyzőt, sem pedig a kölcsönt adó személyt nem kívánta megnevezni. A közjegyzői papírt először a férje, majd ő is aláírta - tulajdonképpen ezt a szerződést hamisították át lakásszerződéssé, amelynek értelmében lakásuknak új tulajdonosa lett.

A sértett számára csak 2007-ben lett egyértelmű, hogy mibe keveredtek, miután a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) jelezte ezt. "Többször is megfenyegettek, hogy ne adjuk törvényszékre az ügyet. Azzal jöttek, hogy naponta tűnnek el kisgyerekek. Akkor még nekünk is kicsik voltak a gyerekeink" – mesélte Ilona.

Amíg folyt a pereskedés, addig négyszer cserélt gazdát az ingatlan. Az utolsó tulajdonos ma reggelig adott haladékot a kiköltözésre. Mivel Ilonáék sem hitték, hogy eddig fajulhat a dolog, most utcára pakolt bútorokkal értetlenül állnak az eset előtt. „Egy élet munkája van abban a lakásban. Amikor ide költöztünk, csak ajtó és ablak volt, egyéb semmi. Mindet mi csináltunk. Garzonnak készült, de a fásszínt átalakítottuk, így lett kétszobás lakás. Most mindent elvettek."

A házikedvencből is könnyen kóbor eb válhat

A család egy újsághirdetésben keresett albérletet, de miután az utcára kerültek, akkor derült ki, hogy az előző albérlő csütörtökön költözik ki, addig ők nem mehetnek. Ha ki is ürül az új lakás, egy havi lakbér a garancia és a csak költöztetési díj kifizetése után mehetnének. Egyelőre egy jóindulatú szomszédnak köszönhetően a bútorok egy részét egy közeli garázsba pakolják, hogy az eső ne verje meg.

Ilona biztató jeleket a polgármesteri hivataltól sem kapott. Leadták már régebb az igényt a szociális lakásokra, de október előtt a hivatal sem tud segíteni. Addig a családnak magának kell megoldania a hajlékkérdést.

Hiába bizonygatja Ilona az igazukat, hiába mondja, hogy megvan a grafológusi szakvélemény, amely kimondja, hogy hamisították az aláírásukat, most mégis egykori ingatlanjuk előtt kipakolva és tanácstalanul áll az egész család.