„Befonnak egyszer téged is / valami pompás koszorúba / idegen lesz majd és hideg / minden akár e bécsi utca" – így kezdődik Kányádi Sándor „Halottak napja Bécsben" című költeménye. Így végződik egyszer mindenkinek. Kivéve azokat, akiknek nem adatik meg ez sem, hanem a városi köztemetőben hantolják el őket.

Kis udvarhelyi temető-történet

A Szent Miklós-hegyi római katolikus temetőben a legrégebbi sírok a 17. század végéről valók, de a feltételezések szerint korábban is temetkezési helyül szolgált. A belvárosi református temetőkert csak később jött létre, kezdetben a két felekezet közösen használta a gimnázium mögötti temetőt, a katolikus egyház területén, egészen 1758-ig.

A reformátusok ezután hozták létre a saját sírkertjüket, ez a Bethlen utca és a Tábor-lakótelep közé került idővel, mert a tömbházakat a temető fölé építették a hetvenes években, – holott az száz évvel ezelőtt a város szélének számított. Az unitárius temetőkert a múlt század elején jött létre, de a Tábor-lakótelep tömbházai és a mellette levő magánházak annyira körbevették, hogy nem lehet bővíteni tovább.

Itt már csak olyanok temetkezhetnek, akiknek előre megvett sírhelyük van, vagy hozzátartozójuk nyugszik. Új parcellát nem lehet nyitni, megtelt a temető. Az unitáriusok néhány évvel ezelőtt Szombatfalván nyitottak egy új temetőt, ugyanott, ahol református és katolikus is van. A belvárosi református temetőkert felső részében van a zsidó temető, a régi zsidókat az Éltetőkút utca feletti részen helyezték örök nyugalomra. Utóbbi sírkert már nagyon elhagyatott, a hatvanas években volt ott utoljára temetkezés.

Kadicsfalván, illetve Bethlenfalván is van egy-egy temető, ezek még akkor keletkeztek, amikor nem voltak „összeforrva" a várossal – utóbbiban van eltemetve Haberstumpf Károly, híres építész. A Kuvar-szikla hátoldalán lévő kis, elfelejtett sírkertben jobbára román nevekkel lehet találkozni, ezt a helyet főleg a két világháború közti időszakban használták.

Mélyebbre ássák a csontokat

A legtöbb temetkezés a legrégebbi, a plébániatemplom feletti temetőben van – itt a terület bővíthető, hiszen az ún. Pap-kert az egyház tulajdonában van, s a kilencvenes évek után, amikor a Cserehát fele bővült a temető néhány sorral, most oldalra terjeszkednek a feltételezések szerint legalább negyedszázadra elegendő sírhellyel.

Derzsy András gondnok elmondta, hogy 25 évre 200 lejt kell fizetni egy sírhelyért. Azt is megérdeklődtük, mi lesz azokkal a sírokkal, amiket nem „váltanak meg" negyedszázad után. A gondnok kifejtette, 25 év után az egyházi nyilvántartás alapján többször (legalább két-három alkalommal) levélben értesítik az utódokat, hogy lejárt a sír ideje, s szíveskedjenek meghosszabbítani azt.

Az esetek többségében ez meg is történik, amennyiben nem, akkor a sírhely tulajdonjoga visszaszáll az egyházra, az pedig újra eladhatja. A régi sírkő nem vész el, két dolog történhet vele – megfordítják és a másik felét feliratozzák, vagy ha megrongálódott, akkor a temető bejáratánál állítják fel. Amennyiben valakire „rátemetnek", a maradványokat (amennyiben még vannak) mélyebbre ássák el, erre kerül az új koporsó. Olyan soha nem történik, hogy valakinek a földi maradványait kiássák és eltüntessék, a sírásók erre kegyeleti okokból gondosan vigyáznak, a csontok ugyanabban a sírboltban maradnak.

Arra is van példa, hogy a leszármazott fordíttatja meg a sírkövet és a másik felére véseti fel az övét – ez történt például Embery Árpád egykori gimnáziumi tanár sírkövével is, családjának egyik utódja újra megváltotta a sírhelyet, a követ megfordíttatta és frontjára a saját nevét vésette fel.

Kereszt alakú sírkő nem lehet a reformátusban

Gede Mátyás református lelkipásztor szerint a belvárosi református temetőkertben már csak olyan tartalék sírhelyek vannak, amelyek az egyházközség azon tagjai számára vannak fenntartva, akik hirtelen halnak meg és nincsen megvásárolt sírhelyük. A terület három hektárnyi, 1893-ban épült a kert közepén álló épület, rendeltetése szerint segélyotthon volt, ma itt van a ravatalozó és a temetőgondnoki lakás.

A református lelkész elmondta, hogy az egyház visszakapott egy hét és fél hektáros területet a Jézus szíve-kápolna feletti magaslaton. Itt létesül az új református temető, kb. 2,5 – 3 hektáron. A belvárosi református temetőbe temethetnek katolikus hozzátartozót is, de például kereszt alakú sírkövet nem készíttethetnek. A nem református szimbólumok csak a sírkő feliratán lehetnek. 25 évre 150 lej egy sírhely egy személynek, dupla sír esetében a kétszerese. Erre rájön még egy 50-80 lejes díj, amit a temetőtakarításra, illetve temetői járulékként kell befizetni.

Köztemető a Csereháton

Az ún. köztemető, vagy a „szegények temetője" a katolikus temetőkert meghosszabbításában, a Cserehát felé fekszik. A Marin Preda iskola transzformátorháza melletti kis területen – szünetekben itt szoktak a diákok cigarettázni. Ide temetik el a hajléktalanokat, vagy az olyan személyeket, akiknek nincsenek hozzátartozóik, ezért elhantolásukról a polgármesteri hivatal gondoskodik.

Több Jehova tanú is ide temetkezik, ez a temető nem az egyházé, hanem a városé, tehát a sírok ásását sem a temetőgondnok és emberei végzik. Aki ide szeretne temetkezni, az a polgármesteri hivatal szociális osztályán kérheti ezt.

Eligazító táblák készülnek

Akárcsak a katolikusban, a református temetőben is több híres udvarhelyi személy nyugszik – néhányuk sírját az önkormányzat (pl. a Tomcsa Sándorét), illetve a Haáz Rezső Múzeum (pl. Spanyár Pál sírját) gondozza. A Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány idén tavasszal a két legrégebbi temetőkert bejáratához egy tájékoztató, térképes táblát szeretne elhelyeztetni, aminek segítségével a temetőben nyugvó híres udvarhelyiek sírját lehetne megtalálni.

Péter Ildikó programfelelős elmondta, egyik Kaláka-kampányukban jött az ötlet, hiszen némely sír - pl. a reformátusban a Csanády Györgyé - egyfajta zarándokhelynek is számít. Nemcsak a turistákat, hanem az ittenieket is útba igazítanák azon emberek sírjához, akik kiemelkedő személyiségei voltak Székelyudvarhelynek.