Áll a fenyőfa a blokk mellett, büszkén, egyedül. És veszélyesen. De ültessünk sokat belőle, akármilyen hasznavehetetlen. Legfeljebb kivágjuk.

Amióta Székelyudvarhelyen megépültek az első lakótelepek (a hetvenes-nyolcvanas években épült a Tábor és a Bethlen), a blokklakók igyekeztek szépítgetni a betonházak közötti üres területek zöldövezeteit.

Minisorozatunkban (amelynek első részében a sövényekről esett szó) az udvarhelyi tömbházak közötti zöldövezetekkel foglalkozunk: fákkal, sövényekkel, virágágyásokkal. Vannak jó példák, és nem követendők is.

Csütörtökre virradóra leszakadt egy vastag ág az Építők utcájában, a nyomok szerint azért, mert egy korhadt, öreg fa nem bírta terhelést. Nem mindig vannak a fák megfelelően kezelve, szerencsére, a tömbházak között ritkán dőlnek ki.

Tíz évvel ezelőtt történt már ebből tragédia Székelyudvarhelyen: egy hölgyet a vihar által kidöntött fa sújtott halálra.

Ha megnézzük a lakótelepi zöldövezetek felhozatalát díszfák szempontjából, azt vehetjük észre, hogy körülbelül tízfélét ültettek az elmúlt harminc-negyven évben.

Nem dominál egyik faj sem, eléggé vegyes a skála, azonban Jakab Árpád kertészmérnök szerint nem feltétlenül egészséges az, ha a tömbház közelébe fát ültetünk, és azt nem nyessük rendszeresen.

Például a fenyőfa nem feltétlenül jó, mert egy vihar könnyen kidöntheti – igaz, a tömbházak levédik az erős szelet, de a relatív sekély gyökerei miatt könnyen kibillenhet.

A fűzfa pedig azért veszélyes, mert könnyen letörnek a nagyobb ágai. A Nagy-Küküllő partján levő, Tomcsa Sándor utcai fűzeket rendszeresen vissza szokták csonkolni. Nem szép látvány, de a fűz nagyon hamar visszanő, a lombozata is szebb lesz, ha szakszerűen nyúlnak hozzá.

Horror az ablakban

Némelyik fa nagy árnyékot vet a lakásokra, ez sem feltételnül jó – nem beszélve arról, hogy heves széllökéseknél az ágak az ablakokat verdesik, ami elég félelmetes. Sok helyen az is megfgyelhető, hogy egyrészt a zsúfoltság, másrészt a nemtörődömség miatt, valóságos dzsungelek alakulnak ki a tömbházak között. Nem esztétikus, ugyanakor árnyékos is, sokszor a földszinti ablakból való kilátást is eltakarja.

Ahhoz, hogy a lakók kivághassanak egy fát, a városházán kell engedélyt kérniük. Létezik egy ún. fakivágó bizottság, amiben a hivatal szakemberei, illetve erdész, ökológus és kertészmérnök is van – a kérés után a helyszíni szemle következik, a bizottság tagjai adnak engedélyt a kivágásra, illetve meg is tilthatják a fa eltávolítását a zöldövezetből.

A legfontosabb az volna, hogy a fákat szakszerűen és rendszeresen metsszék a lakók – ha nem értenek hozzá, tanácsot kérni mindig lehet, ha mástól nem, egy erdésztől, vagy a városházán.

Az elöregedett, veszélyessé lett fákat pedig elővigyázatosságból jó visszametszeni, illetve kivágatni akkor, ha a lakók többsége egyetért ebben ,és az említett bizottság is úgy dönt, hogy eltávolítható a fa.