Udvarhely nem Budapest. A rossz idő, ami nem volt, csúnyán keresztbe tett az augusztus 20-i hangulatos ünneplésnek. Első alkalom, hogy itthon vagyok és elejétől fogva részt vehetek a nyári nemzeti ünnepen, déltől készítgetem a szívem az emelkedett hangulat közös megélésére. De Szent István ide, vagy oda, a megígért szilvás gombócnak el kell készülnie, kicsit késve rohanok a központba. Valahol a Gondűző és a Szent Pető között vagyok, amikor ránézek az órámra, és az pontban 21.00-át mutat.

Elköltözött a Márton Áron tér?

Szaporábban szedem a lábam, nehogy lekéssem a 21.10-et, amikor is minden udvarhelyi rendezvény elkezdődik. De majdnem pofára esem, amikor 21.03-kor látom, hogy a Márton Áron téren alig állnak többen, mint egy átlagos hétköznapi délután, a nagyszínpadon pedig még kalapálnak valamit. Gyorsan megnézem a térképet, nem változott-e meg az utcák és terek neve, amíg szabadságon voltam. Nem, továbbra is a Patkó a Márton Áron, mellette a Városháza tér. Lődörgök kicsit, hátha ez a szokás itt augusztus 20-án, hogy megvárják, amíg mindenki végez a fejéssel.

A nagyszínpad üresen tátong, az emberek kérdően néznek egymásra. A polgármesteri hivatal fele sétálok, valakik még mondják mellettem, hogy menjünk arra, lám ott mi van. A barátok templománál már látszik, hogy a városházán lehet valami. A Szent István díszterem előtt annyian álldogálnak, mint egy koncert vagy konferencia előtt és után szokás állni. Az ajtóban viszont sokan. Kívülről úgy tűnik, dugtig van a terem, a fotókon látszik, hogy azért még elfért volna bent néhány álldogáló ember.

Az angyalok kenyere és a város kulcsa

A városháza alkalmazottai és az önkormányzati képviselők egy része is kint ragadt a többi földi halandóval együtt. Épp a lelkészeket halljuk, amint megáldják az új kenyeret, az angyalok kenyerét, amelyből jó adni, és jó kapni, és áldást kérnek nemzetünkre. Azután Bunta Levente átadja a város kulcsát a Székelyudvarhelyen 1942-ben született, évek óta Amerikában élő Károlyi Gyöngyvér Mártának.

A tornászedző-házaspár életútját, sikereit hosszasan méltatják, az általuk felkészített tornászok olimpiai és világbajnoki érmeinek száma meghaladja összesen a 100-at. Károlyi Márta köszönőbeszédében elmondja, hogy sikerei közül ennek örül a legjobban, jövőben férje után ő is félbehagyja az edzői pályafutását, és terveik közt szerepel, hogy minél több időt töltsenek itthon. Köszöni a városnak, hogy erős személyiséget faragott belőle. Cserébe fitnessprogramot akar itthon létrehozni a 70-es korosztálynak.

A Károlyi házaspár ezer szállal kötődik a városhoz: évente legalább kétszer hazalátogatnak, vállalkozásokba fektettek be, munkahelyeket teremtettek, és a rossz nyelvek szerint Bunta Levente polgármester texasi otthonukban vendégeskedik, amikor hetekig nem látjuk.

A kulcs átadását néptáncelőadás követi, de ezt már nem várom meg, pedig biztos szép lehetett, csak kintről nem látszott.

Jó lett a szilveszterit kárpótló tűzijáték

Kisétálok a főtérre, ahol már több százas, talán több ezres a tömeg, mindenképp álldogálnak legalább annyian, mint március 15-én. Lehet, hogy azért siettek ki, nehogy lekéssék a tűzijátékot. Sokan bámulnak az égre, nyugtatják az unatkozó gyerekeiket és pöfékelnek unalmukban.

A hangfalakból Bálint Attila sajtószóvivő hangja szólal meg, hogy a néptáncelőadás a Szent István-díszteremben tekinthető meg. Állítólag 21 óra körül is értesítették az embereket, hogy nem a főtéren lesz az ünnepség. 22 órakor elkezdődik az ingyen tűzijáték, ami most több mint 10 percet tartott és elég jól sikerült. Legalább ennyi. Legalább nem esett az eső. Otthon mesélem, mekkora csalódás ért. Mire az egyik családtag: Ez Udvarhely, mire számítottál?

Igaz. Mire?