A ferences nővérek tulajdonában lévő két Petőfi Sándor utcai épület lebontása kapcsán vettek részt kerekasztal-beszélgetésen a városháza munkatársai, a mallersdorfi ferences nővérek, illetve Balázs Attila, a Civilek az Örökségért Mozgalom vezetője.

A két rossz állapotban lévő épület Székelyudvarhely történelmi városközpontjának része, ezek helyén akarták a nővérek bővíteni az ott működtetett iskola és óvoda játszóterét. Sokan nem díjazták az ötletet, mégis úgy néz ki, sikerülhet kompromisszumos megoldást találni.

Az urbanisztikai bizonylat nem bontási engedély

Jakab Mária, a polgármesteri hivatal urbanisztikai osztályának munkatársa ismertette, mi is pontosan a helyzet a szóban forgó épületekkel, és az azokra kibocsátott bontási engedéllyel. Május folyamán adtak ki két urbanisztikai bizonylatot a ferences rend kérésére, amelyben a rend azt kérte, hogy a Petőfi Sándor utca 5-ös és 7-es szám alatt lévő épületeket lebonthassák.

Mivel a két épület védett övezetben van, zonális műemlékvédelmi bizottság elé kell terjeszteniük a tervet, csak ezután kaphatják meg a bontási, illetve az építkezési engedélyt. Jakab Mária hozzátette, az urbanisztikai bizonylat csak egy informatív irat, amely nem helyettesíti a bontási, sem az építkezési engedélyt.

Az engedély megszerzéséhez a brassói székhelyű, 11 tagú zonális műemlékvédelmi bizottság jóváhagyása mellett a szomszédok beleegyezésére is szükség van, sőt a bizottságnál felmerül a kérdés, mit lehet a lebontott épületek helyett építeni, hiszen egy zárt sorú utcáról, egy frontbeépítéses szövetrészről beszélünk.

A tervezőnek azon kell gondolkodnia, mit tart értéknek az épületekből, és azt hogyan tudja átmenteni az új kontextusba – mondta a főépítész-helyettes.

Jakab Mária azt tanácsolta a városvezetésnek, hogy csak abban az esetben adják ki a bontási engedélyt, amikor a rendnek meglesz a műemlékvédelmi bizottság beleegyezése az új épületre, hiszen akkor fogják látni azt, hogyan lehet megoldani, hogy a front ne maradjon nyitott, ne legyen egy tátongó lyuk, egy sebhely a védett zónában.

Azt is elmondta, örül, hogy a mostani városvezetés időt szakít rá, hogy elbeszélgessen a kérelmezőkkel, az örökségvédő civilekkel, hogy egy kompromisszumos megoldást találjanak.

Semmi nincs kőbe vésve

Gálfi Árpád polgármester közölte, hogy az egyeztetés jelen pillanatban folyik, szakértőktől kérnek véleményeket, és a renddel való beszélgetés, az ő észrevételeik meghallgatása nem jelenti azt, hogy bármi is el lenne dőlve.

Olyan megoldást keresnek, ami mind a rend számára, mind a székelyudvarhelyi civilek számára elfogadható lesz. A városvezetés javaslata, hogy az esetleges bontás után olyan épület kerüljön a két ház helyére, amely megőrzi Székelyudvarhely belvárosának jellegét.

Orbán Árpád fontosnak tartotta köszönetet mondani a nővéreknek, aki majd huszonöt éve a város szolgálatában dolgoznak. „Nem kérdés, hogy mennyivel tartozik a város a rendnek, még ezek után is azt mondjuk, hogy kérjük a kompromisszumot" – mondta az alpolgármester, aki szerint fontos szem előtt tartani, hogy az idejáró gyerekek jó körülmények között tanulhassanak.

A nővérek is kifejtették, reménykednek, hogy párbeszéd útján mindent sikerül megoldaniuk a városvezetéssel karöltve.

Az alpolgármester megköszönte Balázs Attilának, a Civilek az Örökségért Mozgalom vezetőjének, hogy ilyen esetekben felhívják a mind a városvezetés, mind a civilek figyelmét, hogy kompromisszumos megoldásnak kell születnie, hogy fejlődhessen a város. Balázs Attila szerint azért kényes a helyzet, mert az udvarhelyiek tisztelettel vannak a nővérek munkássága iránt.

„Információ, információ, információ"

„Nem maradhat a városképben egy kerítés" – mondta a Civilek az Örökségért Mozgalom vezetője, aki főként erre próbálta felhívni a figyelmet, miután maga is látta, hogy ezek az épületek hosszútávon nem alkalmasak arra, hogy ott tanuljanak a gyerekek.

Szerinte nélkülözhetetlen, amikor befektetők épületeket vásárolnak, felvilágosítani őket, hogy azokkal mit tehetnek és mit nem tehetnek: „lehet, hogyha a kedves nővéreknek, megvan minden információja, amikor megvásárolják a két frontépületet, akkor másképp cselekednek".

Balázs Attila szerint ez a megbeszélés nagyon jó volt arra, hogy mindenki lássa, hogy sem a civilnek, sem a nővéreknek, sem a városvezetésnek nem rossz a szándéka.

Ki fizeti a micsodát?

A nővérek szerint két nagy probléma tevődik fel az esetleges új épületek felépítése kapcsán, az egyik az építkezés finanszírozása, a másik, hogy egyelőre nem tudják, hova tudnak menni a gyerekekkel, míg a bontási és az építkezési folyamat tart.

Gálfi Árpád szerint erre is megtalálják majd a megfelelő megoldást. Orbán Árpád viccesen hozzátette, a városházán délután nem dolgoznak, lehet odamenni.

Legyen jelenük is

Jelen pillanatban 56 iskolás tanul és ebédel a régi épületekben. A bontásra ítélt két ház gerenda és tégla építmények, a 19. század végén épültek, 1992-től vannak a ferences apácák szolgálatában. Jakab Mária elmondta, sem statikai, sem tűzvédelmi szempontból nincsenek megfelelő állapotban az épületek, így a gyermekek biztonsága a tét.

Körülnézve az épületben láthattuk, hogy valóban nem túl rózsás a helyzet. A ferences nővérek elmondták,esőzésekkor rendszeresen csorog be a víz az épületbe, sőt van, hogy a pince annyira beázik, hogy vedrekkel hordják ki a vizet belőle, ilyenkor az emeleti szobák rendszerint áram nélkül maradnak.

A nővérek szerint a tetőszerkezeten sokszor végeztek már javítási munkálatokat szakemberek, de hosszútávon ezek is feleslegesnek bizonyultak. A régi bútorokat is ők maguk renoválták, elmondták, meg szeretnék őrizni a múltjukat, de úgy, hogy legyen jelenük is.