Az 1992 óta hatalmon levő Nicolae Văcăroiu-kormány idején annyira elszabadult a feketegazdaság, a munkanélküliség és az infláció Romániában, hogy várható volt, hogy ez a rendszerváltás után hatalomra került Iliescu-klikk bukásához vezet majd.

Kellett ehhez az azóta is példátlan ellenzéki összefogás, s kellett az RMDSz is, amelynek az 1996 novemberében megrendezett parlementi és elnökválasztásokat megelőzően volt néhány kisebb meccse. Főleg Székelyudvarhelyen.

A forró nyár és az udvarhelyi váltás

Az 1992 februárjában megrendezett helyhatósági választásokat dr. Ferenczy Ferencz hivatalban levő polgármester nyerte – erről a történetről itt olvashat bővebben, az akkori főszereplőkkel készült beszélgetéseink alapján.

Igen ám, de 1996 májusában jöttek az újabb helyhatósági választások, s ezen egy akkor még ismeretlen fiatalember, bizonyos Szász Jenő meglepetésre legyőzte az RMDSz színeiben induló Ferenczyt és mindössze 27 évesen Székelyudvarhely polgármestere lett.

Ez a helyi erőviszonyokat is nagyban átrendezte, mert a fiatal Szászt több helyi üzletember is támogatta, akik közül többen önkormányzati képviselők is lettek, illetve az önkormányzat papíron RMDSz-es tagjai közül is többeket sikerült átcsábítani a Szász Jenő-vonalra.

Már nyáron tudni lehetett, hogy a városi RMDSz meg fog szorulni, mert ezek a régi-új emberek nem fogják mindenben támogatni a pártot, és változást akarnak. Így is lett, 1996 nyara forró volt Udvarhelyen nemcsak az időjárást illetően, hanem a közélet szempontjából is.

Azt sem kell elfelejteni, hogy még a helyhatósági választások előtt volt egy ún. udvarhelyi médiaháború (egyik oldalon az UTV, a másikon az akkor hetente kétszer megjelenő Udvarhelyi Híradó és az Ati Beta televízió állt), amely alatt nagyjából körvonalazódtak a helyi erőviszonyok.

A nap, amikor egymásnak feszült Udvarhely

1996. szeptember 4-én kezdődött meg hivatalosan is a választási kampány az országban – az RMDSz-nek először volt elnökjelöltje Frunda György személyében. Nem számított arra a szövetség sem, hogy Frundáé lesz a legnagyobb hatalom az országban, de mindenesetre jó teszt volt, a párt azóta is szokott elnökjelöltet állítani.

Frunda szeptember 13-án, pénteken délután a székelyudvarhelyi sportcsarnokban is tartott egy kampánygyűlést, erre az ülőhelyek mintegy fele telt meg. Pár nappal később Temesváron Horn Gyula és Nicolae Văcăroiu aláírták a magyar-román alapszerződést, de a szociáldemokratákon ez sem segített.

Gyakorlatilag minden romániai magyar utálta az Iliescu-rezsimet, mert a románokat is sújtó gazdasági nehézségek mellett nekünk még ott volt a marosvásárhelyi események nyomasztó emléke, az ártatlanul elítélt székelyföldiek ügyei és még naphosszat sorolhatnánk, hogy miért nem szerettük Iliescut és rendszerét.

Még mielőtt az országos kampány igazából nekivadult volna, egyszer Udvarhelyen le kellett játszani egy fontos meccset az RMDSz-en belül. A város és Székelyföld egyik legtehetősebb vállalkozója, Hosszú Attila ugyanis szenátorjelöltként nevezett be az előválasztásra Verestóy Attila ellenében, a képviselőknél pedig Szilágyi Edit jogász, önkormányzati képviselő kívánt megméretkezni az Asztalos Ferenc-Antal István tandemmel szeptember 28-án.

Mint később kiderült, ez akkor már nagyon megosztotta a városi RMDSz-tagságot, sokan az 1996-os cirkusz miatt fordultak el a szervezettől. A vidékit nem annyira, hiszen az előválasztást Verestóy nyerte, illetve Asztalos és Antal, s ha Udvarhelyen kicsi is volt a különbség, vidéken a megszokott arcokra szavaztak a választók.

Az előválaszások hivatalos eredményei szerint a szenátorjelölteknél Verestóy 24.930 (61,08%-ot), Hosszú 15.879 (38, 91%) szavazatot kapott. A képviselő-jelölteknél Asztalos Ferenc végzett az élen (22.930, ez a szavazatok 29,25%-a volt), második lett Antal István 26,33%-kal (ez 20.659 szavazatot jelentett). A harmadik, de már nem befutó helyre dr. Ferenczy Ferenc, a volt polgármester ért be, Szilágyi Editre 9.120-an szavaztak, ez 11,62%-ot és negyedik helyet jelentett. A részvétel 50,96%-os volt.

A nagy meccs. Iliescu vs. Constatinescu

A változás országos szinten nagyon-nagyon érett, példátlan ellenzéki összefogással alakult ki: a parasztpárt összefogott a liberális párttal, a Petre Roman-vezette Demokratikus Párttal és más, kisebb pártokkal is.

Óriási szerepe volt a médiának, többek között az 1995. december elsején elindított Pro Tv-nek, illetve a nyomtatott újságoknak – akkoriban az emberek valósággal falták az újságokat, s a közélet iránt is sokkal jobban érdeklődtek.

Székelyudvarhelyt október 16-án meglátogatta Adrian Severin későbbi külügyminiszter, aki akkor a Petre Roman embere volt – egyértelműen puhatolózni jött ide is, illetve más magyar településekre.

A parlamenti és elnökválasztások első fordulója november 3-án volt és a Demokratikus Konvenció győzelmet aratott a szociáldemokraták felett.

A legfontosabb csata még hátra volt, hiszen az elnökválasztás kétfordulós volt. Az első fordulóban a tizenhat elnökjelölt közül a regnáló Ion Iliescu a voksok 32.25%-át szerezte meg, a Konvenció jelöltje, Emil Constantinescu pedig 28.22%-ot kapott, így ketten kerültek a második fordulóba. A harmadik Petre Roman lett (20.54%), a negyedik pedig Frunda (6.02%), aki óriási meglepetésre megelőzte a két magyarfalót, Corneliu Vadim Tudort (4.72%) és Gheorghe Funart (3.22%).

1996. november 19-én este aztán Bukarestben és az ország több nagyvárosában utcára tódult a tömeg – ezúttal nem valami ellen tiltakozni, mint a korábbi években, hanem ünnepelni. Constantinescu az elnökválasztás második fordulójában legyőzte Iliescut, az eredmény 54,41% (7.057.906 szavazat) – 45,59% (5.914.579 szavazat) lett a kecskeszakállas politikus javára.

És ami utána jött...

Azt talán jobb elfelejteni. Ami az 1996-2000 közötti periódust illeti, a Demokratikus Konvenció kormányzása többször is összeomlott – a négy évig hatalmon levők utólag visszanézve egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a kezükbe került lehetőséggel, s az ellenzék folyamatos, minden szintre kiterjedő aknamunkája is hatékony volt.

Hiába került az RMDSz a kormányba, a nagy eufóriával kinevezett Victor Ciorbea alig több mint egy év múlva lemondott, majd Radu Vasile miniszterelnöksége alatt a Miron Cozma által vezetett bányászok megint szinte rárontottak Bukarestre (Vasile is lemondott 1999 decemberében, s Mugur Isărescu, a Nemzeti Bank mostani elnöke „fejezte be" a konvenció-kormányzást), s még katonai puccsszag is volt akkoriban a levegőben.

Habár sikerült kihozni néhány meghatározó törvényt, a dolgok sajnos nem haladtak, a szép új reményeket pedig sutba lehetet dobni. Azok az évek arról is emlékezetesek maradnak, hogy az RMDSz elkeseredett, de eredménytelen harcot folytatott a magyar egyetemért, a kormányból való kilépéssel is sokszor fenyegetőzött.

Emlékszik valaki a Petőfi-Schiller egyetemre...? A kereskedelmi teltelevíziókban esténként futó, végeláthatatlan, éjszakai, veszekedésekbe torkolló beszélgetésekre, a bányászjárásra, a Tele Eurobingo Showra és a továbbra is átmeneti korszakot élő Románia keserves mindennapjaira talán sokkal többen.

Ami az udvarhelyi helyzetet illeti, Szász Jenő első négy évében megerősödött minden téren – annyira, hogy a 2000 nyarán megrendezett helyhatósági választásokon a második fordulóban 1801 szavazattal verte meg Antal Istvánt, és még abban az évben létrehozta az Udvarhelyi Polgári Egyesületet, ami az RMDSz által „bekapott" Magyar Polgári Párt egyik elődjének is tekinthető. De ez egy másik történet.

A nemzetközi helyzet is fokozódott, hiszen nagyjából erre a periódusra esett a koszovói háború – Magyarországot 1999-ben felvették a NATO-ba, azonban Romániát elutasították (csak 2004-ben vették fel). Mindezek összessége végül odavezetett, hogy Constantinescu nem is indult a 2000. őszi választásokon. A magukat szociáldemokratáknak hívó Iliescuék simán nyertek, az elnökválasztás második fordulójában az országnak két lehetősége volt: Iliescura vagy Corneliu Vadim Tudorra szavazni...

Az egész helyzetről a legjobban a Mircea Dinescu által vezetett Plai cu boi szatíra-újság egyik karikatúrája mondott el mindent - ezen egy borosüveg volt, rajta Iliescu mosolygó arca és a bor „márkája": VIN IMEDIAT. Ez is egy másik történet.