Csütörtök délután mi lehetne kellemesebb elfoglaltság, mint az RMDSZ Udvarhelyszéki szervezetének tisztújító küldöttgyűlése? Öltönyök és kiskosztümök gyülekeznek a székeken egymás mellett, hogy aztán karjukat emelgetve értsenek egyet mindennel, ami elhangzik. Borbáth István nincs jelen, így nincs, aki a múlt heti, székelyudvarhelyi tisztújításon történtekhez hasonlóan a belső ellenzék szerepét magára vállalja.

Most a megjelentek szórakoztatására is gondoltak, aki unja a beszédeket, kivetítőn nézheti az elmúlt négy év fénypontjainak fényképeit. Verestóy Attila és Gálfi Árpád imádkoznak, Verestóy és Pataki Attila mosolyognak, brüsszeli kirándulás a társaságnak, majd keresztúri kistérségi egytálétel, junioros ebéd a kerekasztalos teremben, Bíró Botond az irodában, a tokánnyal s a salátának való két fej káposztával, az RMDSZ-es lányok a múzeumban és azután a kocsmában.

Az esemény ezt leszámítva ugyanolyan vontatottan kezdődik, mint a múltkor, azzal a különbséggel, hogy most pont úgy végződik is (félek, az ilyen mondatokért nem fognak szobrot állítani, magyarázatot lásd alább).

Kelemen Hunor telefonon intézi ügyeit a főasztalnál, míg beszállingóznak a vendégek, s ezt a szokását csak annyi időre hagyja abba, amíg a mikrofonnál beszél. A 229 küldöttből 153-an vannak jelen, Antal Lóránt van a mikrofonnál, és üdvözli a társaságot, abban pedig Kelemen Hunor szövetségi elnököt, valamint Nagy Zoltán területi ügyekért felelős ügyvezető alelnököt. 153 küldöttel a küldöttgyűlés döntésképes.

Kétszáz Orbán Balázst ide!

Az elején Orbán Balázsra emlékezünk, aki 128 évvel ezelőtt pontosan április 19-én hunyt el. Antal felemlegeti, hogy a volt politikus és író Székelyföld gazdasági fellendülése mellett emelte fel a hangját, gazdaságélénkítő programokat szorgalmazott, és akkor sem sértődött meg, amikor az udvarhelyszékiek nem szavazták vissza a magyar országgyűlésbe, teljes vagyonát a közösségre hagyta, ebből alapították többek közt a székelykeresztúri gimnáziumot. „Kétszáz Orbán Balázzsal meg tudnánk dönteni a császárságot", mondta róla barátja, Victor Hugo.

Ezután Bálint Domokos, a székelykeresztúri Orbán Balázs Alapítvány elnöke méltatja szervezete névadójának tevékenységét, párhuzamot von Verestóy Attila és Orbán Balázs között, mondván, mindketten törődtek a hátrányos helyzetűekkel. Orbán nem vált dzsentri arisztokratává, a nép szolgálója lett, a bárói címet se viselte, melyet családja Mária Teréziától kapott, hangsúlyozza Bálint.

Az egyházi áldás sem maradhat el, Simó Sándor unitárius esperes két bibliai idézet közé szorított beszéddel köszönti az egybegyűlteket és kíván sok sikert a munkájukhoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra" valamint a "Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok".

Wass Albert Erdélyi hitvallás című alkotását adja elő a lengyelfalvi Pál Emil.

Nem azért küldtek, hogy a sarokban duzzogjunk

Kelemen Hunor beszéde következik, aki kicsit ellentmondásos a héten. Múlt csütörtökön még azt mondta a 2016-os sikertelen udvarhelyi önkormányzati választásokról beszélve, hogy a sikerek egyéniek, a kudarc közös, most meg azt, hogy a siker nem lehet egyéni, az közös.

Ezt leszámítva nagyjából ugyanaz volt a séma: aktuálpolitikai témák magyarázata. A MOGYE ügyéről elmondta, hogy minden politikai eszközt felhasználnak a Petru Maior egyetemmel való egyesítés megakadályozása érdekében, például rávenni a kormányt, hogy az ehhez szükséges kormányhatározatot ne írja alá.

A PSD-vel való partnerkedésről is szó esik ismét, kicsit már kezd bizonyítványmagyarázás íze lenni a dolognak, de most sokkal képletesebb a magyarázat, mint múlt héten: „a parlamentben nem ülhetünk elszigetelődve, partnereket kell keresnünk, nem azért küldtek minket oda, hogy a sarokban egyedül duzzogjunk".

A 2004-5 óta egyre inkább megerősödött SRI hatalmába vette az igazságszolgáltatást, egyre-másra kerülnek napvilágra a titkos paktumok, amelyeket a legfőbb igazságügyi intézmények a titkosszolgálatokkal kötöttek. 2009 óta ez az együttműködés még erőteljesebb, és már csak az kellene kiderüljön, hogy az ügyvédi kamarának is van ilyen titkos szerződése, ahhoz, hogy jó nagy bajban legyünk.

Ők nem akarják mentegetni a bűnözőket, de nem szabad hagyni, hogy a SRI uralja a terepet, mert akkor megtörténhet, hogy a magyar közéleti szereplőket, politikusokat meghurcolják, és ha bezárni nem is tudják, legalább a pálya szélére állítják őket – halljuk az RMDSZ elnökétől.

Bíró Barna Botondot már széki elnöknek tekinti, aztán gyorsan javít a mondaton. Észlelte a generációváltást a széki RMDSZ-ben, bízik abban, hogy BBB alkalmazza majd a Verestóytól tanultakat, és ötvözi a fiatalos dinamikával, fantáziával. „Nem kell megtagadni a múltat, de van, amikor új utakat kell találni" – mondta, majd szólt, hogy emlékeztessük a románokat arra, a szabadságból nem lesz annak kevesebb, aki adja.

Első napirendi pont a napirendi pontok megszavazása

A szenátor vezeti továbbra is az ülést, kiderül azért, mert a 3 órától tartott választmányi gyűlés így határozott. Azért ilyen fáradt ezek szerint. Az ülésvezető bizottság Kelemen Hunor, Nagy Zoltán, Arros Orsolya és Antal Lóránt személyéből áll.

Antal elmondja, hogy a 26 udvarhelyszéki területi szervezetből 11-ben történt az elmúlt másfél hónapban tisztújítás, hat helységben ugyanazok az elnökök maradtak, így Siménfalván Székely Zoltán, Varságon Pál-Katona Lajos, Keresztúron Rafai Emil, Homoródalmáson Rigó Mihály, Lövétén Györgylőrincz Ernő. Öt helységben változtattak elnököt: Szentegyházán Hatos Katalin, Korondon Ravasz Ferenc, Parajdon Nyagrus László, Homoródszentmártonban Tódor Vendel, Udvarhelyen Derzsi László.

A különböző bizottságok hárommondatos beszámolói után – pénzügyi, etikai-fegyelmi, szabályzatfelügyelő – Bíró Barna Botond mond néhány szót az elmúlt négy évről. „Nem könnyű itt állni, hiszen akinek köszönetet kellene mondani, az nem lehet körünkben" – hatódik meg, majd elmondja, 2011 óta Verestóy a széki RMDSZ elnöke, amikor visszahívták a 2007-es tisztségről való lemondása után.

Az udvarhelyszéki RMDSZ eredményeit Verestóynak tulajdonítja, visszatérése után jöttek az eredmények, amelyek a sikeres választási eredményekben nyilvánultak meg főleg, de voltak szabadidős rendezvények is az UIET-ben és a frissen megalakult Nőszervezet-ben tartott Terefere programok, gazdafórumok, valamint a frissen bevezetett polgármesteri munkareggelik. Az irány jó, a számok ezt mutatják.

„Maximális partner volt, és soha nem mondta, hogy nincsen lehetőségünk arra, hogy ebben a szervezetben tevékenykedjünk" – köszöni meg Antal Lóránt is Verestóynak, hogy politizálni engedte. Ismét hangoztatja az elhunyt szenátor mondását, miszerint nem itthon kell nagyokat mondani, hanem Bukarestben kell az érdekeinket kellőképpen képviselni. Jól hangzik, de még gondolkodnánk ezen egy kicsit.

Arros Orsolya is magához ragadja a szót, hogy a férfiak segítségét kérje: „Ha nem segítetek, mi sem hisszük el, hogy többre képesek vagyunk. Veletek együtt tudjunk gondolkodni és együtt dönteni". Az UIET-ből Imre Gábor számol be arról, hogy elnöksége kezdetétől, vagyis február óta 15 pályázatot tettek le, 3 nyert is a Comunitas Alapítványnál, 12 elbírálás alatt van. Ezen kívül Gasztrofeszt néven csapatépítőt szerveztek, és március 15-e szellemét tisztelték meg.

A beszámolókat elfogadja a küldöttgyűlés, és

következik a „punctul culminant", azaz az elnökválasztás.

Mivel április 12-ig egyedül Bíró Barna Botond adta le a dossziét, egyedül ő a jelölt. Öt perces bemutatkozóját legalább 10 percben adja elő, de nagyon jól nyomja.

"Hány, de hány évet kell rá feltenni, hogy legalább feltehetőleg tudjuk, mit kell tenni és hogy kell tenni!" – foglalja össze egy Goethe-idézettel emlékeit arról, hogy fiatalként sok ötlete volt, de nem vették komolyan a polgármesterek, mígnem rájött, ők is pont így kezdték, és igazából sokkal többet kell dolgozni, amíg az embert komolyan veszik.

Aztán kifejteti, minden célcsoporthoz egy-egy mondatot, kulcsszót intézve saját ars poeticáját... vagy politikáját?

Verestóy Attilát nem lehet helyettesíteni, azt a munkát, amit egy ember végzett úgy tudjuk pótolni, ha egy csapatként összefogva, vállvetve tudunk dolgozni a jövőben. Meg tudjuk szilárdítani a közösségünknek az identitását, megtartani a szolidaritást, összefogást – jelenti ki.

Azon kell dolgozni, hogy a közösség, aki itt él, érezze azt, hogy sikeres, mert a közösség sikere maga után vonja az egyének boldogulását is. Oda kell figyelni iskoláinkra, egyházainkra, mert intézményeiben él a nemzet, ezekre oda kell figyelnünk, amelyek az embereket nevelik és oktatják.

Tudjuk meg azt, hogy hol is élünk, milyen hagyatékunk van. Nekünk is azt kell tennünk, amit Orbán Balázsnak. Le kell járnunk Udvarhelyszéket és fel kell mérnünk a műemlékeinket, örökségünket, mert azok jelképezik, hogy mi, magyarok mióta is élünk itt.

Azon kell lennünk, hogy egy olyan rendszert építsünk ki, amely lehetővé teszi, hogy a gazdák a nyersanyagból készterméket hozzanak létre, ne mások kaszálják le a hasznot. Van három városunk, melyek az iparnak, gazdaságnak igen fontos húzóerői, azokat holland mintára össze kéne kapcsolni, az együttműködést serkenteni, leosztani ki mivel foglalkozzon, megteremteni az értékesítés lehetőségét.

Meg kell határoznunk, mi a cél. Valljuk be, most nem látjuk tisztán, hogy mi a cél. Az elvek szerint igen, de konkrétumok szerint nemigen. Koncepció kell, a terveknek vízió, majd megkérdezni az embereket, tudnak-e azonosulni ezzel.

A fiatalok elvándorlását azzal kellene megakadályozni, hogy csökkentik a fészekrakás költségét.

Azt kell eldönteni, hogy együtt megyünk-e ezen az úton, ami nem lesz könnyű.

A szaladásban van egy holtpont, amikor az ember úgy érzi, hogy nincs tovább feladja, most is ilyen helyzetben vagyunk, de ezután következik a célba érés sikere.

Az az út, amin megyünk, nincs kivilágítva, le sincs aszfaltozva, talán nincs is meg. Úgy gondolom, ha a holtpontokon túl tudunk lépni, akkor a jövőben is erős udvarhelyszéki közösség leszünk. Kritikusokra nem kell hallgatni, azoknak soha nem emeltek szobrot, az eredményeket munkával, kitartással, elhivatottsággal lehet elérni.

Van egy szavazólap, és az én nevem van rajta. Ne higgyék, hogy rólam szól a választás – körülbelül ezek a mondatok hangzottak el a jelölt szájából.

A jelölthöz kérdések nincsenek, egyedül Sebestyén Csaba jegyzi meg, hogy a gazdák egyesülete hiányzik az RMDSZ-t támogató szervezetek közül, pedig ők is fontosak. Antal Lóránt azt feleli, ehhez csak egy banner kell.

And the winner is:

A szavazatszámláló bizottságban Fancsali János, Bokor Sándor és Arros Orsolya vesznek részt, névsor szerint olvassák a küldötteket, kezdődik a szavazás, aminek eredményeit hamarosan Bokor Sándor jelenti be: a 165 leadott szavazatból, 164 érvényes, 158 igen, 6 nem, vagyis Bíró Barna Botond az Udvarhelyszéki RMDSZ új elnöke.

Az ügyvezető elnök és az elnökség tagjainak nevesítése következik. Az ügyvezető elnökre nem tesz javaslatot a friss elnök, mert van egy aspiráns, de az csak szeptembertől vállalná a tisztséget.

Az elnökség tagjai: Antal Lóránt, Sebestyén Csaba, Arros Orsolya, Imre Gábor, Rafai Emil, Derzsi László, Asztalos Ferenc, Bálint Elemér, Bokor Sándor, Gyerkó Levente, Rigó Mihály, Csáki Péter Albert Csaba, Erőss József.

Bizottságok:

Szabályzatfelügyelő bizottság: Szilágyi István, Bálint Attila, Kolumbán Dávid.

Pénzügyi ellenőrző bizottság: Fancsali Kálmán, Péter Sándor, András Ferenc.

Etikai és fegyelmi bizottság: Géczi Levente, Ványolós István, Kolumbán Sándor

Bíró köszönetet mond azoknak, akiktől sokat tanult, és/vagy nem vállalják többé bizonyos tisztségek betöltését: Nemes Melinda, Sófalvi László, Gálfalvi Öcsi, Ványolós István és Asztalos Ferenc kapnak jóféle vörösbort és Barangoljunk Udvarhelyszéken! kiadványt tartalmazó ajándékcsomagot. Antal István képviselő egészségi állapota miatt nem lehet jelen, ezért ő most nem kap.

Ifjabb Antal átadja helyét Botinak, aki elsüti a nap poénját: Majd a munkát is így adja át. Amikor elvégezte, számíthat rám.

A különfélék között Asztalos Ferenctől hallgatunk egy Márton Áron-idézetet, miszerint a népért végzendő munka nem különálló foglalkozás, hanem minden hivatással elengedhetetlenül együtt járó kötelesség. Ezzel véget ér a csütörtöki küldöttgyűlés, és mi a katolikus miserendből vennénk a kedvenc idézetünket: „Istennek legyen hála".