Nemrég kénytelen kelletlen végigültem egy tanácsülést, ami egyébként mindenki számára publikus. Csodálkozásom elég nagy méretet öltött, ugyanis naiv udvarhelyi polgárként arra gondoltam, hogy az általunk választott, városvezetéssel megbízott emberek komoly és felelősségteljes döntéseket hoznak az ilyen üléseken. Bár nem most jöttem le a falvédőről, így sejtettem, hogy nem csak az udvarhelyi közösség van előtérbe helyezve, mégis reméltem, hogy azért rólunk szól a történet.

A felelősségteljes döntések és a városfejlődést szorgalmazó beszélgetések helyett civakodás, ki-be vonulás és utcatáblanév feletti kirakatviták jellemezték az éppen zajló ülésezést. A beszélgetés többször is nevetségesre fordult: a nagy kacarászás közepette elgondolkodtam, hogy azok az emberek, akiknek itt egy-egy döntésen a megélhetésük az életszínvonaluk javulása vagy éppen rosszabbodása múlhat, azok is így nevetgélnének?

Leginkább az kezdett foglalkoztatni, hogy ezek az emberek mit csinálhatnak egy átlagos munkanapjukon, amikor éppenséggel nem tanácsüléseznek. Ők, akik a városért, értünk álltak szolgálatba. Vettem a bátorságot és felhívtam a polgármestert, az alpolgármestert és a három párt egy-egy tanácsosát, hogy engedjék meg, hadd kövessem végig egy munkanapjukat. Mivel nem a rossz szándék vezérelt, így mindenki mellé az általa választott napon csapódtam árnyékként.

A jövő héten induló cikksorozatból kiderül, miként tart terepszemlét Bunta Levente a város erdejében, vagy éppen miért nem tudott Molnár Miklós elmenni édesanyjához a mindennapi közös ebédre. Fény derül arra is, hogyan tenyerelünk bele a lakásmaffia ügyeibe Szász Jenővel. Ne feledje nyomon követni hétfőtől induló cikksorozatunkban, miként zajlanak egy tanácsos vagy éppen a város első emberének „átlagos" munkanapjai.