Az előzetes egyeztetéseken Molnár Miklós volt a legrugalmasabb, nem húzta-nyúzta a találkozót. Gondoltam szaván fogom és másnapra jelentkezem be hozzá: nem volt gond, szívesen vállalta a szerdai napot, ami  történetesen október 6-ra esett. Na de nézzük, hogyan is zajlik az MPP országos sajtószóvivőjének és egyben városi tanácsosnak egy átlagos munkanapja:

9:05-kor találkoztunk az MPP Kossuth utcai irodája előtt. Molnár ingben és zakóban érkezett, de gyorsan magyarázkodásba is kezdett, hogy ez nem a megszokott öltözete, csak a mai protokoll ezt kívánja meg. Gyors ügyintézést zavart le telefonján, még a gang alatt, majd az irodával szemközti kávézóban kezdtük a napot - nagyrészt jelenlétem okáról, majd az MPP és RMDSZ-es viszonyokról beszélgettünk.

10:00 Felmentünk az irodába, ahol Antal Árpád egyedül tartózkodott. Molnár Miklós itt körbevezetett, megmutatta kinek hol van a helye. A szokásos reggeli sajtószemlét kihagytuk, mert valamilyen oknál fogva nem működött az internet-kapcsolat az irodában. Molnár neki is esett az aznapi Aradi vértanúk megemlékezés szervezésének (igen, emiatt a szép öltözet). "Ma duplán is megemlékezik az MPP az eseményről" – mondta és megindokolta a "dupla" ünneplést.

Az történt, hogy miután érdeklődésére azt a választ kapta, hogy a polgármesteri hivatal nem tart megemlékezést, a polgáriak a Székely Pajzs által szervezett délutáni ceremóniához csatlakoztak. Aztán az utolsó pillanatban jelezte a hivatal is, hogy mégis lesz megemlékezés 13 órától. Telefonon kerestük az embert, aki beszédet tart, aki koszorút intéz és természetesen, aki részt vesz.

Szerda a Polgári élet lapzártájának is a napja, és még nem volt meg a sportrovat anyaga: Molnár a városháza által tartott közvélemény-kutatás kérdőívéből merít ihletet a mai sportrovat anyagához. Áttanulmányoztam én is a háromoldalas kérdőívet, elmosolyodva a helyenként fogalomzavaros és helyesírási hibákkal teli íven. A városlakókhoz intézet kérdések között volt egy olyan, hogy mely sportágakat és milyen fontossági sorrendben kellene támogatni? A választható sportok között jelen van a „díjbirkózás" is. Miután nem sikerült rájönnünk, hogy mi is lehet az, Molnár még egy szakértőt is felhívott telefonon. A cikk elkészültével megtartotta a szokásos felolvasását, hogy tesztelje az első reakciókat. Ekkor már Orbán Balázs is csatlakozott hozzánk.

12:15 Helyreállt a net, így Molnár megtartotta a reggelről elmaradt sajtószemléjét (amit egyébként az uh.ro-val kezdett). Időközben váratlan látogató érkezett: Molnár barátnője Andrea lepett meg minket, akivel bájcsevegés helyett munkáról, perről, szakszervezetről beszélgettek.

Röviddel 13 óra előtt elindultunk a központba, a polgármesteri hivatal által szervezett megemlékezésre. A Patkóban már gyülekeztek az emberek, leginkább hivatalnokok. Nem volt hosszas a műsor, ugyanis alig húsz perccel egy után újból a Kossuth utcai irodában voltunk, ahol Miklós már az éppen idegenben játszó SK ügyében telefonálgatott.

Mivel az MPP-nek ez az országos központja, innen kapják a segítséget a más településen működő irodák is: most épp egy baróti szemétlerakó ügyében serénykedett Molnár, a szerződés megírásával volt elfoglalva.

Más napokon kettő után szokta tartani az ebédszünetet, amikor meglátogatja édesanyját és nála ebédel. Látogatásom napján kihagytuk ezt, ugyanis akkor már két napja gond volt a UPC kábeltelevíziós szolgáltatásával Miklós lakásában, és miután telefonon nem boldogult, személyesen mentünk el a kirendeltséghez. Némi egyezkedés, szervezkedés után kiküldtek egy szakit, így Miklós lakására mentünk, hogy beengedje.

Nem vacakoltunk sokat, három előtt vissza is értünk az irodába, ugyanis ekkor kezdődik a fogadóóra, amikor a városlakók ügyes-bajos dolgaikkal fordulhatnak a polgári tanácsosokhoz. Ezen a napon Molnár és Gálfi Árpád volt a soros. Mielőtt jöttek volna az ügyfelek, Miklós még tartott egy gyors átolvasást, javítást a délelőtt megírt cikken.

Megérkezett Kovács Lajos, akivel az SK-t érintő kérdések megbeszélése zajlott. Kis késéssel, de még semmiről sem lemaradva betoppant Gálfi is, majd az első panaszos. Útbaigazítás után és kliens hiányában szabadon beszélgettünk. Természetesen, akármerre indultunk is el, a vége mindig a két párt közötti torlódáshoz vezetett. Érdekes sztorikat meséltek, némelyiken jókat mosolyogtam. Öt óra előtt kevéssel jött a következő városlakó, aki, akárcsak az előző, urbanisztikai kérdéssel fordult a tanácsosokhoz. Miután őt is útbaigazították, elindultunk a második megemlékezésre.

A jelenlét most sem volt nagy, a délelőtti résztvevők egy része egészült ki a Székely Pajzs embereivel. Nagyjából ugyanazon menetrend szerint járt le ez a megemlékezés is. Ezzel el is érkeztünk Molnár munkaidejének végéhez, elköszöntünk és mindenki ment a maga útjára.

A következő tanácsos a Zöld Párt képviselője,  Jakab Attila lesz, akivel iskolát látogatunk, galambot röptetünk s a tanácsban betöltött „mérleg nyelve" szerepéről beszélgetünk