A nem mindennapi találkozást és egyben rendhagyó történelem órát „a nagy idők tanúival" a május 28-án Kányádban második alkalommal megszervezett Hadifogoly és veterán találkozó apropóján, annak előfutáraként hozta tető alá az esemény főszervezője, a Szent László Kistérségi Társulás elnöke, Gál Barna.

A Szentimre utcai kávézóban a két öreg katona, a május 14-én 90. évébe lépett oroszhegyi kerékgyártó mesterember, Vass Áron, és az életének 92. esztendejét taposó, „sükői magányos farkas", Lázár Lajos bácsi egy pohár vörösbor mellett idézték fel a múltat, több éves fogságuk történetének epizódjait.

Könnyű dolga volt a találkozón jelen levő tévéseknek és az írott sajtó képviselőinek, hiszen a két öreg katonát nem kellett kérdésekkel biztatni, sem harapófogóval kihúzni belőlük a szót. Néha egymás szavába vágva, az ízes székely tájszólásba orosz és német szavakat keverve idézték fel a történelemkönyvekben nem jegyzett, ám a személyes emlékezetükben ma, több mint hat évtizeddel a történtek után is elevenen élő szomorú-vidám történéseket.

Mesélés közben előkerült Áron bácsinak a fogságban faragott, míves és ma is hajszálpontosan záródó cigarettatárcája, a 19 éve megözvegyült Lajos bácsi pedig a székelyes furfanggal megmentett,  jegygyűrűjével büszkélkedett. Azzal a karikagyűrűvel, amelyet még a frontra kerülés előtt húzott az ujjára és amelyet ma, 19 év özvegység után is híven visel, s mint mondta, majd ha eljön az idő, akkor a sírba is magával viszi.

A sükői epresét, gyümölcsösét, az ezelőtt 70 évvel vadalma magból elültetett félszáz almafáját, a körtefákat és a 30-40 cseresznye- és meggyfáját ma is szakértelemmel és lankadatlanul gondozó Lajos bácsi, a 82-es hadosztály volt őrmestere négy év katonaság után 1944-ben esett orosz fogságba, ahonnan négy és fél esztendő után szabadult. „Én úgy vélem, amikor sokszor számot vetek magammal, hogy az a nyolc és fél év edzett meg, hogy Isten jóvoltából ma is tudok magamról gondoskodni" - fogalmazott bölcsen. Hozzáfűzte, hogy a túlélésben neki azzal volt szerencséje, hogy hamar megtanult oroszul, így még havi 350 rubel fizetést is kapott a lágerben, sőt, a német és a magyar foglyok képviselőjévé is megválasztották.

A rossz között volt egy kicsi jó is - summázta tapasztalatait Lajos bácsi. „Elmesélem én is, ha már így beléromlottunk a sorsunkba"- vette át a szót bajtársától az oroszhegyi Áron bácsi, aki ma is gond nélkül társalog és régi orosz katonadalt is eldalol az udvarhelyi piacon metszőollót áruló „ukrán fehérnépnek", de nem tagadja, hogy erre a nyelvtudására keserves tapasztalattal tett szert az orosz fogságban.

„Elfogtak Mezőcsáton, 45-ben és bévittek a debreceni híres 82-es huszárpavilonba. Egy hét múlva vittek bé Focsaniba. Mikor vittek bé münköt a harangok szóltak. Azt mondták, vasútcsinálni visznek, de nem úgy volt, Oroszorszába indítottak bé, a Krím-félszigetre" - kezdte kálváriája történetét Áron bácsi.

Mesélte, vagonokban utaztak, embertelenül éheztek és útközben az mentette meg életüket, hogy a saját vizeletüket itták. Áron bácsi is éhezett, fázott és keményen dolgozott a többi fogollyal együtt, de szerencséje volt, mert túlélte a flekktífuszt, a vérhas-járványt, ami „ott aztán seperte a népet". Mesélte, az éhség volt a leggyötrelmesebb, a kenyér aranyat ért és a foglyok életet mentette meg az éhhaláltól a kapálás közben kiszedett és titokban zsebre vágott gyom, amit a levesükbe tettek „hogy legyen sűrűje".

„Volt egy igazi nagy élményünk, jött a karácsony. Csináltak egy karácsonyfát, egy adag kenyér volt a dísz a tetején. Mindenki a kenyeret nézte, hogy lehetne azt levenni onnan. Ez volt egy igazi szegényes karácsony, annyi embör sírt ott a fa alatt és a nagy orosz tisztök is és azt mondták, valóságos, civilizált nemzet vagytok"- idézte fel az egyszer volt szentestét  Áron bácsi.

Rengeteg munkatáboros történet elhangzott még a kávéházban, de a Lajos bácsival és Áron bácsival való találkozást ezzel a lágeres-karácsony történettel zárjuk. Legyen ez a beszámoló egy kis ízelítő abból a semmivel össze nem hasonlítható hangulatból, amelynek részese lehet bárki, aki kíváncsi a sokat látott és megélt bajtársak történeteire és aki úgy dönt, hogy hétvégén ott lesz a kányádi kultúrotthonban, a második Hadifogoly és veterán találkozó helyszínén.