„Székelyudvarhely központja olyan, mint egy rosszul berendezett szoba" – ez a kijelentés hangzott el Balázs Mihály építész szájából a múlt hétvégén majdnem titokban lezajlott II. Tematikus Építészeti Konferencián.

Fotó: Csedő Attila

A lokálpatrióták számára első hallásra felháborító és vérig sértő mondat igazságtartalmán érdemes elgondolkodni. Nem csupán azért, mert szerzője szakértelméhez kétség nem fér (többek közt Kossuth-, Ybl- és Prima Primissima-díj van tarsolyában). Sokkal inkább azért, mert bizonyítja azt a tényt: egy kívülálló mindig objektívebben tudja szemlélni és látni a valóságot.

Legyünk hát bármennyire is ádáz lokálpatrióták, Balázs Mihály merész, de cseppet sem rosszmájú kijelentése jó, ha okos gondolkodásra, és nem buta, elfogult háborgásra késztet. Udvarhelyi közismert személyeket kértünk, véleményezzék a kijelentést.

Lukács István
történelemtanár a Benedek Elek Pedagógiai Líceum igazgatója

A kijelentés sok hasonló nagyságú városra ráhúzható, de a Funar-korszak utáni Kolozsvárra is. A kisvárosokra kicsit az jellemző, mint a kis országokra – minél kisebbek, annál hosszabb a himnuszuk. A látvány lehetőségét biztosító szűk helyen akarnak mindent bemutatni; az esetleg magmaradt régi épületektől az organikus fejlődés nyomán kialakult szép dolgokon keresztül a modern giccsig. Nálunk ezt cifrázza a szocreál stílus, no meg a szobrok tömkelege.

Bosszantó, amit a város jelenkori formálói tesznek a Szoborparktól a Vasszékelyen át a rozsdás patkók oszlopáig. Egy olyan megfigyelőnek, aki a központot egységként szemléli, ez tényleg egy rosszul berendezett szoba.

Szabó Károly
könyvtárigazgató

Alapvetően egy ilyen kijelentés esetén a jó lokálpatrióta mindig felháborodik. Aztán ha leszállt a füst, elkezdi elemezni a dolgokat és rájön, hogy van benne igazság. Összességében elmondhatjuk, hogy mindenünk megvan, csak szanaszét. A mai városi piac és a vár között a római korban már létezett egy, a korabeli települések mintájára felépült, feszes szerkezetű infrastruktúra. A 13. században felépült a Szent Miklós-hegyi plébánia elődje, ami a domonkos-rendi kolostorral és az 1562-ben újjáépített Székely Támadt várral meghatározza az igen egyszerű, klasszikus, európai városszerkezet magját.

A központi vásárteret a századok folyamán fokozatosan körbeépítették, mintegy pókháló-szerűen terjeszkedett a város. Az egykori vásártér belső körére épültek a templomok és a hozzájuk tartozó iskolák. A református templom olyan szempontból kivétel, hogy kicsit „belezuhant" a kör közepébe.

A régi városközpont teljesen rendben volt, de ma nincs levegője. Az egymás mellé elhelyezett Orbán Balázs szobor, a Millenniumi emlékmű, a Csend-szoborcsoport kissé zsúfolttá teszik.

Szabó Zoltán („Kobra")
a Mokka Kávéház tulajdonosa

Nem tudom, hogy az építész ezt pontosan mire is értette, de az épületekre nem hiszem, mert hát ez van itt, Udvarhelyen. Ami sokkal jobban bosszant, az a Pizza 21 előtt levő CEC bank épülete. Ezt olyan színre festették le, amilyen nincs is. Román vidéken nagyon népszerű az a kékes-zöldes szín, de itt?

De nem csak a szín, hanem az épülettömb nagysága is kilóg a képből. Értem, hogy az építtetőnek volt pénze, de azt nem, hogy a városi tanács erre, hogy adott engedélyt? Sokszor elhangzik, hogy Bukarestből kell engedély: de minek kell mindig arra várni? Ami ennek a városnak jó, azt helyben kell eldönteni, meg kell csinálni és kész.

Nagy Pál
színházigazgató

Az biztos, hogy ebben a „szobában" sok mindent másképp lehetne és kell rendezni. Az elmúlt húsz év pozitív változásokat is hozott, de nem eleget. Van egy pár szép épület, sok virág, zöldövezet, de nincs összhang. A szépség nem érvényesül a sok szobor, a kapualjakban lakó, szociálisan rászorulva odanőtt polgár és a sok összevissza üzlet miatt.

Nekem személy szerint sokkal jobban tetszett a régi békebeli (1900-as évek eleji) központ nyitottsága, tágassága. Persze, erre ma már nincs lehetőség, de arra van, hogy megnyissuk a teret a (felújított) Vár felé, vagy egy sétálóutcává tett Kossuth utcára. A lepattant hátsó udvarokat ki kell pucolni mindenestől, megváltoztatni a nem odaillő üzletek rendeltetését. Bízom benne, hogy a következő városvezetésben nem csak szándék, hanem akarat is lesz, hogy felvállaljon néhány fontos változtatást.

Benedek Árpád-Csaba
a városi RMDSZ-frakció vezetője

Laikusként úgy gondolom, hogy a többi erdélyi városhoz viszonyítva Udvarhely központja rendezett, de az is igaz, hogy zsúfolt. Természetesen a több száz éves városrész nem minden szempontból felel meg a 21. századi igényeknek.

Át kell gondolni, hogyan lehet a történelmi városközpontot a jelenhez igazítani úgy, hogy az épített örökséget megőrizzük és az épületek, a tér funkcióját a mai igényekhez igazítsuk. Az átalakítás során sok ellentmondásos helyzetet kell feloldani. Például át lehet gondolni, hogy a hagyomány jegyében ismét sétálóutca legyen-e a Kossuth? A szűk utak a zsúfoltság érzetét keltik, ezeket ki lehetne bővíteni, de legjobb lenne az egész központi teret mentesíteni a gépjárműforgalomtól.

Kubanek László
dizájner

A kijelentés részben igaz. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a városközpont olyan, mint egy jól megtervezett ház, amelyet az idők folyamán sokan laktak és az egymást követő lakók fura módon rendezkedtek be. A főtér alapvető szerkezete mind építészeti, mind pedig közlekedési szempontból rendben van, csak tele van olyan dolgokkal, amelyek különböző korok lenyomatai és nem feltétlenül ott a helyük.

A központ „rendetlenségnek" szerintem két oka van. Az egyik, hogy a mindenkori politikum a térrendezéseket, az épületeket, szobrokat egyfajta manifesztumnak szánja, azaz arra, hogy önmagának állítson valamilyen emléket. A kommunizmus több mint ötven évig egy szocreálnak nevezett stílusban építkezett, amiről meg volt győződve, hogy az szép és jó. Utólag kiderült, hogy se nem szép, se nem jó. Amiért egy személy, egy kisebb csoport vagy egy közösség meg van győződve arról, hogy az, amit ő egy bizonyos kor szellemében létrehoz az mindenkor jó is marad, nem feltétlenül igaz.

Az, hogy mi az igazán értékes, egy tágabb fórumnak kell eldöntenie és az idő ad rá választ. A mostani városközponttal kapcsolatos kérdés adódik: mit lehetne tenni, változtatni? Ennek eldöntése egy komplex dolog, alaposan át kell gondolni a lehetséges megoldásokat.

Mert megoldások vannak, és ha komoly szándék van a változtatásra, akkor ezek meg is fognak születni.