Tompa László, a „magányos fenyő" otthona és dolgozószobája - a múzeum tulajdonában levő parányi helyiségben mindkettő helyet kapott. A tágas épületben, a költő egykori otthonában egy alig tenyérnyi kisszobában berendezett szobában a szűkösség ellenére is kiváló munkát végeztek a Haáz Rezső Múzeum munkatársai.

A kis térben bravúrosan szellősen sikerült elhelyezni a költő személyes tárgyait, íróasztalát, könyvespolcát, kedvenc bőrkanapéját valamint a róla készült Nagy Imre, Ember János, Haáz Rezső, Márkos András és Benczédi Sándor keze munkáját őrző olajfestményt, fametszetet, tus- és ceruzarajzot, a pasztellképet és az agyagból formált portrét.

A csöppnyi emlékszoba így nem kelti a túlzsúfoltság érzetét, a látogató zavartalanul körbesétálhat, beleolvashat az íróasztalon elhelyezett Tompa-kéziratba, nézegetheti a polcon sorakozó Pallas Nagylexikont, szemügyre veheti a köteteket, az üveg alá helyezett kopott pénztárcát és a költőnek a Magyar Állami Vasutakon féláras utazásra feljogosító, 1917-es arcképes igazolványát is. A falon elhelyezett, Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész által összeállított nagy méretű pannókon jól olvashatóak a korabeli sajtóban megjelent versek, cikkek, a Tompáról megjelent méltatások és a költő barátaihoz címzett leveleinek fénymásolatai is.

„Ezek a tárgyak mind a költő tulajdonában voltak, ezt egy előkerült régi számla is bizonyítja. Az asztalon egy írógépet is el akartunk helyezni, de kiderült, hogy Tompa csak kézzel írt" - mondta az emlékszoba felújításában részt vállaló Vécsi, aki kollégáival Róth András történésszel, Veres Péter muzeológussal, Károlyi Zita restaurátorral közösen rekord idő alatt rendezte be a Tompa-emlékszobát.

„Tompa László emlékezetének tisztelete nagyobb, tágasabb teret érdemelne az utókortól, mint ez az egyre jobban zsugorodó tér, de örvendünk annak, hogy sikerült tisztázni a tulajdonviszonyokat és ez a szoba most már a Haáz Rezső Múzeum tulajdonába került" - fogalmazott az ünnepélyes avatón Miklós Zoltán múzeumigazgató.

Az erdélyi és a magyar irodalomban Reményik Sándor és Áprily Lajos mellett a Helikon-triász harmadik személyiségeként számon tartott Tompa László költőre az alkalomra írt, lírai hangvételű írásának felolvasásával emlékezett Szakács István-Péter író-tanár.

„Tompa László Udvarhely és egyben Székelyföld költője(...) költészetének fő vonulatában markánsan megfogalmazódik az erdélyiség gondolata(...). A kisváros léleknyomorító szorításában a költő ugyanolyan empátiával éli át közössége, a székelység végzetét, mint a sajátját(...) Körülöttünk a tárgyak hűségesen őrzik nyomát" - írta méltatásában Szakács, aki Tompa talán egyik legismertebb versét a Diogenész lámpájával címűt idézve egy elgondolkodtató kérdéssel „Hol az a lámpa a lét ránk sötétedő labirintusában?" zárta sorait. Az avató nem lett volna igazi Tompa-versek nélkül, a Sziklavár, Őszi szántás székely hegyek alatt verseket Kulcsár-Székely Attila színművész olvasta fel.

Azoknak az udvarhelyieknek az emlékezetében, akik még éltében ismerték Tompát, egy mogorva, barátságtalan ember képe él, ezt a szikár képet cáfolta meg a költő kedvenc unokája, Tompa Klára visszaemlékezése.

„Gyermekeivel, családjával nagyon szigorú, nagyon zárkózott ember volt és nem tudom milyen csoda folytán, én egészen más embernek ismertem meg. Beültetett a fotelbe és verseket, meséket olvasott nekem, nagyon kedves volt velem. A gyermekei is csodálkoztak azon, hogy öregkorára egy kicsit puhult az öreg, bár ez a költészetén nem nagyon látszik. Nagyon kedves emlékem, hogy az óvodában amikor szerepeltem, mindig kis cetlikre verseket írt nekem és mindig olyan verseket mondtam, amelyeket nagyapa nekem írt.

Amikor elszavaltam, akkor kis zacskókban cukorkát kaptam, amit a nálam három évvel kisebb öcsém, akire mindig nagyon haragudott, mert kicsit válogatós volt az asztalnál nagyon irigyelt. Őt mindig megrekcúmozta, egyedül engem nem. Nem is tudom, milyen okból. Sajnos nem találtam meg azokat a borítékba bújtatott kis cetlikre írt versikéket. Én őt egy nagyon kedves emberként ismertem és nagyon szép és kellemes emlékeim vannak róla. Büszke vagyok rá és voltam kiskoromban is mindig arra, hogy ő a nagyapám" - idézte fel a híres nagyapjával kapcsolatos gyermekkori emlékeit Tompa Klára, aki megköszönte a Haáz Rezső Múzeum munkatársainak, hogy „ez a szoba megújulhatott és kicsit felfrissülhetett."

A felújított Tompa László emlékszoba ajtaja mindenki előtt nyitva áll, a nyár folyamán díjmentesen látogatható. A hivatalos nyitvatartási idő 9-17 óra, de aki a későbbi órákban szeretné megtekinteni, az keresse meg bátran az udvarban lakó Olga nénit, aki az esti órákban is szívesen kinyitja a szoba ajtaját.