A környezetvédelem világnapja alkalmából vetélkedőre hívták a székelyudvarhelyi ovisokat a Zsibongó Napközibe kedden délelőtt. Hét csapat mérte össze a tudását, majdnem mindenki itt volt, még Nyikómalomfalváról is jöttek.

Csak a Ficánkások hiányoztak, de így is megtelt a terem játékosokkal, és az őket kísérő óvónőkkel. A zsűriben rajtuk kívül még Szabó József ornitológus, a madarak szakértője is helyet kapott. Tudni kell ugyanis, hogy az idei a madarak éve, és

a vándorsólyom az év madara.

Miután a csapatok elfoglalták helyeiket a zászlócskáikkal díszített asztaloknál, az év madaráról néztek meg egy kisfilmet. Ez a madárfajta igazi világpolgár, csak az Antarktiszon nem él meg, máshol fellelhető, még a nagyvárosok toronyházain is képes fészket rakni.

Régebb vadászatokon használták, ma már ez kevésbé jellemző, de Ázsiában még mindig lehet ilyent is látni.

A rövid mozizás után a gyerekek bemutatták az általuk készített plakátokat, és össze is foglalták, hogy miben áll a környezetvédelem, és miért fontos.

Egyértelmű, hogy a szemetet nem szabad eldobálni, az újrahasznosítható anyagokat újra kell hasznosítani, a fecskefészket nem szabad leverni, mert a fecskék hasznos madarak, sok rovart megesznek.

A madarak fészkelőhelyeinek a megóvása az egyik legfontosabb dolog, amit értük tehetünk. A téli etetés is sokat tud segíteni rajtuk, de arra oda kell figyelni, hogy ha elkezdtük táplálni őket, akkor egész télen kitartóan kell csinálni. Tavasztól pedig hagyni kell, hogy ők maguknak szerezzék be a táplálékot – sorolták az ovisok egymás mondatait kiegészítve.

Egyik csapat az erdőt rajzolta a plakátjára, ahová nem szabad autóval menni, mert az szennyezi a levegőt, ami ráadásul az állatoknak is rossz. Szeretnénk, ha a valóságban is így lenne, ahogy a plakáton – mondták a kis szónokok.

A Nardini Napköziotthonba járó fiúk célirányosan fogalmaztak: a madarakat nem szabad parittyázni, sem a fészkükbe nyúlni, a fákat kivágni meg pláne! Legyen környezetbarát az egész világ!

Ki eszik meg kit?

A következő próbák mindegyikén csapatban kellett dolgozniuk a kicsiknek, madárhangokat ismertek föl, madarakat ábrázoló puzzle-t raktak ki, és bebizonyították azt is, hogy mindent tudnak a hazai vándor és énekesmadarakról, hogy hol fészkelnek, mivel táplálkoznak, ki eszi meg a kígyót és a békát, és ki az, aki a tápláléklánc csúcsán áll. Eláruljuk, hogy hosszú csőre és lába van.

Az utolsó két feladat alaposan megmozgatta a kis környezetvédőket, bekötött szemmel kakukktojást kerestek, majd az odúba juttatták gyorsan, hogy senki észre ne vegye. Mivel a tojásokból előbb-utóbb kikel valami, élelmet is kellett a fészekbe gyűjteni.

A pufulec-kukacokat egyesével hordták a kis csőröcskék a papírtányérba, vagyis a fészekbe a fa tetején. A fészeknek sem volt könnyű dolga, mozdulatlanul kellett csücsülni, nehogy kárba menjen a sok munka.

Az eredményhirdetés után jött csak az igazi izgalom, az egész csapat kivonult az udvarra, ahol postagalambokat engedtek fel a levegőbe, és titokban mindenki azt kívánta, hogy legyen környezetbarát az egész világ.