Két éve, az EP-kampányban találkoztunk először. Főnökasszonyként mutatták be a csendes, mosolygós szőke leányzót, aki bármekkora volt a stressz, a kocsi hátsó ülésén egy Blackberry-ről mindent elintézett.

Tamás Réka tizenhat évesen eltervezte, hogy tizennyolc lesz, amikor megismeri élete párját. Huszonkét évesen férjhez megy és huszonnégy éves korában jön az első gyerek. Így is volt, egészen addig, amíg hat éve találkozott az UIET-tel és szerelmes lett a munkájába.

Most pedig már azért kampányol, hogy a MIÉRT őt vegye feleségül. Vagy ő a MIÉRT-et.

Miért szeretnél a MIÉRT elnöke lenni?

Megszerettem ezt a szervezetet, nagyon vagány közösségnek vagyok most a tagja, amellyel az elmúlt időszakban elindítottunk néhány kezdeményezést, amit szeretnék tovább vinni.

Vannak olyan ötletek még, amelyeket idő hiányában nem tudtunk megvalósítani, ezeket szeretném folytatni, befejezni. Mert két év soknak tűnik, de így visszatekintve úgy eltelt, hogy egy csomó ötletet nem tudtunk megvalósítani.

Ezeket a kezdeményezéseket nem egy önös érdek indítja, és annak, ami több annál, hogy nekem legyen jó, hanem szempont, hogy legyen az másnak is, csak pozitív lecsengése lehet. Az ilyen dolgokban jó részt venni.

Hogyan zajlik a választás?

Kolozsváron lesz pénteken és szombaton. Péntek délután 4 órakor kezdődik a formális részével, partnerszervezetek köszöntése, díjak átadása, este kicsit bulizunk. Szombaton a küldöttgyűlés munkálatai lesznek beszámolókkal, alapszabályzat módosítással és elnökválasztással.

A területi szervezetek esetében a tagszervezeteik száma alapján meg van határozva, hogy hány küldöttjük vehet részt az elnökválasztáson. 158 szavazati joggal rendelkező küldött fog választani ezen a titkos szavazáson. Két évre szól az elnöki mandátum.

Te hogy kerültél kapcsolatba ezzel a szervezettel?

Az első egyetemi év után, 2011-ben valamilyen alapítványnál, civil szervezetnél kellett szakmai gyakorlatot végezni. Én a dr. Verestóy Attila Alapítványt választottam. Itt ismertem meg Bíró Barna Botondot, akivel barátok lettünk, és a 2012-es kampányban megkeresett, van-e kedvem segíteni az UIET-nek az udvarhelyszéki kampány szervezésében.

Persze! Májusban hazajöttem, megismertem az UIET-es fiúkat, volt egy kis csapatunk. Hatvan önkéntest koordináltam egész Udvarhelyszéken. Lett egy sikeres kampányunk, mindenkinek pozitív volt a közös munka, és visszahívtak az őszi, parlamenti választási kampányra is.

Ekkor már több önkéntessel dolgoztam együtt a képviselő meg a szenátor kampányában, és már akkor jelezték, hogy egyetem után szívesen látnak.

Ahogy hazaköltöztem, elkezdtem az Udvarhelyszéki RMDSZ-nél dolgozni, főleg Botinak az asszisztenseként. Ez 2013-ban volt, ősszel az UIET ügyvezetője lettem. Bekapcsolódtam teljesen a rendezvényekbe, a mindennapos ügyintézésbe és 2014-ben jött az EP-kampány, amikor Lóci (Antal Lóránt) jelölt volt. Körbejártuk háromszor Erdélyt, két napig te is velünk voltál.

Az egy végtelenül stresszes időszak volt, de remek lehetőség számomra. Az volt a legviccesebb, amikor eszembe jutott, hogy kislányként láttam egy amerikai filmet egy választási kampányról, ahogy úton vannak, telefonálnak, intézik a dolgokat, és arra gondoltam, hogy úristen, én is ezt akarom. Az EP-kampány közepén beugrott nekem ez a kép, és jót nevettem magamon: Itt van, tessék Réka, ezt akartad, megkaptad!

Az a két és fél hónap nagyon embert próbáló volt, mert a tempót kellett tartani. Azt hiszem, hogy ilyen húzós időszakom nem is volt azóta.

Mi volt a legnehezebb dolog, amit meg tudtál oldani?

A Lóci-kampányban, mivel ő ifjúsági jelölt volt, mindig fiatalokhoz mentünk, a területi szervezetekkel beszéltük meg a programokat. Az volt a legnehezebb, amikor egyeztetni kellett mindent mindennel. Ma itt, holnap az ország másik végében kell lennünk, és az ütemtervbe bele kell számolni az utat, az étkezéseket, ha nem máshol, az autóban, a szállást, az alvást.

Az egy dolog, hogy én bírom a tempót, de Lóci jelölt volt, ki kellett állnia beszélni, nem lehettek karikásak a szemei.

Az elején megbeszéltük, hogy én leszek a programkoordinátor. Megkaptam húsz telefonszámot, húsz helyszínt és megyét, s akkor elkezdtem nézni a Románia-térképet.

A húsz telefonszámot egyenként elkezdtem felhívogatni, az elején még magáztam is az embereket. Utána esett le, hogy te jó ég, ők is fiatalok, nem kell magázni. Nagyon érdekes volt, hogy minden nap más rendezvény, más helyszín, két ugyanolyan napunk soha nem volt. Volt, hogy végigröhögtük az egész napot, máskor egész nap egymáshoz sem szóltunk, csak amikor muszáj volt.

Ez volt a legnagyobb kihívás, mindent összeegyeztetni mindennel. Fel kell készülni előre mindenre: a körömlakktól a dugóhúzóig minden legyen nálam.

Honnan jön neked ez a stratégiai gondolkodás? Tanultad?

Nem tanultam, a saját igényeimből indultam ki. Minden utazás előtt két-három napot előre megterveztem. Plusz két váltás ruha mindig volt nálam, s próbáltam belegondolni a helyzetekbe, hogy mire lehet szüksége a jelöltnek, a csapatnak. A másik dolog, hogy kampányban éjszakára a telefont nem halkítjuk le. Vagy vizet a boltban nem csak magamnak vettem, hanem a többieknek is.

Egyedül voltál lány az egész bandában akkor is...

Igen, de ez nem volt szokatlan. Amikor az UIET-hez jöttem, akkor is tíz fiú mellé ültem le egyedüli lányként az asztalhoz. Mindig is azt szerettem volna, ha úgy tekintenek rám, mint egyikükre közülük, és nem úgy, hogy én lány vagyok. Utáltam, ha Rékucinak szólítottak, most meg már szeretem. Sikerült kivívni, hogy Rékuciként is egy legyek közülük.

Mikortól látod magad közösségszervezőként?

Középiskolás koromban, sőt már általánosban is volt diáktanácsunk. A gimiben folytattuk ezt, ott a TADISZ-nak nak voltam négy évig aktív tagja, a Vitéz Lelkekben amatőr színjátszó voltam, a Sulisokk újsában kipróbáltam az újságírást, sokáig újságíró akartam lenni.

Mindig is szerettem összeegyeztetni a dolgokat, valamit kihozni az egészből. Egyetemistaként a KMDSZ-ben voltam aktív, és emellett bejötta RIF, a Romániai Közgazdásztársaság Ifjúsági Frakciója. Ez egy szakmai szervezet, ahová barátok által kerültem be.

Annak ellenére, hogy én nem vagyok közgazdász és matek zseni, a RIF-et megszerettem, 2013-tól egészen május elejéig alelnöke is voltam. Itt is szerveztünk konferenciákat, és jártunk konferenciákra. Szeretek emberek között lenni, emberekkel dolgozni, kapcsolatokat építeni. Ha egy csomó véleményt meghallgathatok, és ugyanúgy az én véleményemet is megkérdezik, más szemléletmódokat tudok implementálni a saját életembe. Például hogy hogyan lehet a munkafolyamatokat egyszerűsíteni.

Világéletemben könnyen alakítottam ki kapcsolatokat, és szerettem az a része lenni a közösségeknek, amelyik megszervezi a kirándulásokat, kitalálja, hogy mi legyen az ebéd. Középiskolában osztályfelelős is voltam.

Mindig szerettem tenni-venni. Nem az az ember vagyok, aki unatkozik.

Előfordul, hogy csak úgy fekszem, és nézek ki a fejemből, de két-három percig, aztán eszembe jut valami, és kezdek csinálni valamit.

Ezt a nyüzsgést láttad a családban, vagy így születtél?

Nem voltam az a fajta kislány, akit meg tudtak kötni. Amikor valahol ott akartam lenni, én megoldottam, hogy ott legyek. Középiskolás koromban is minden délután programom volt. Anyukám mindig megkérdezte, hogy Jól van fiam, de minek? Mert élvezem, mert jól esik, mert szeretem.

Mindig megvolt bennem a motiváció, hogy csapatban dolgozzak, és közösen hozzunk össze valamit, ha csak egy teadélutánt is, de az vagány legyen. Hogy kapják fel a fejüket az emberek.

Hogyan dolgozod fel a kudarcokat? Ha leordítják a fejed, hogy viseled el?

Végtelenül optimista vagyok. Az elején még elsírtam magam, ha kiabáltak, úgy öt évvel ezelőtt is. Ma már a kudarcok akár személyes hibából, akár másnak a rossz napjából adódnak, nem érnek kudarcélményként.

Kudarcaim, rossz napjaim vannak, csak nem olyan nagy negatívumként élem meg őket. A helyzeteket elemzem, elgondolkodom rajtuk, hogy oké, akkor most ez megtörtént, és ennek mi a tanulsága.

Ha pedig indokolatlanul leordítják a fejem, akkor egyet nyelek, és arra gondolok, hogy ez van, két óra múlva jobb lesz.

Mit változtatnál a MIÉRT-en?

Sokkal szakmaibb szervezetté tenném. Több figyelmet szentelnék a kis szakközösségeknek, mint amilyen akár a RIF, vagy az építészhallgatók és a mérnökhallgatók, akikkel nagyon kevés a kapcsolatunk. És nem arra gondolok, hogy legyenek a mi tagszervezeteink, hanem egyáltalán kezdjünk egyfajta közreműködést a szakmai csoportokkal.

Mindenkit nem olyan szinten érdekel a politika, mint engem, viszont mindenkinek megvannak az ügyes-bajos problémái, és nagyon sok értékes ember van úgymond a rendszeren kívül is, akiknek van véleményük, teljesen más meglátásuk, mint nekünk. És ha ezeket az embereket nem kérdezzük meg, vagy nem vonjuk úgy bele a dolgainkba, akkor nem tudunk olyan szintű érdekképviseletet nyújtani a számukra, mint amilyenre szükségük lenne.

Különböző szakágakban kisebb képzéseket szerveznénk. A nagy konferenciáknak nem látom annyira értelmét, mert ha kisebb a csoport, és szűkebb témakörre reflektál, akkor jobban kijönnek a problémák, és hatékonyabb tud lenni.

Ki szeretném alakítani a platformot, ahol online tudnak az emberek egymással beszélgetni, vagy ha felmerül valamilyen problémájuk hirtelen, például kap az ANAF-tól egy levelet, akkor megkérdezhessen egy könyvelőt, hogy mi a teendő.

Milyen tulajdonságai kell, hogy legyenek szerinted egy jó vezetőnek?

Rugalmasság, jó rálátás az aktuális helyzetre, a szervezet, a csapat, az ember, képesség szempontjából, igazából bármilyen szempontból, és a vesszőparipám a következetesség. Hogy bárminek fogunk neki, annyira gondoljuk csak át, hogy működőképes legyen, és ha nem az, akkor zárjuk le, és pont.

Rugalmasság: egy országos szervezetet úgy elvezetni, hogy reggel 8-tól 16-ig ülök az irodában, és utána nem dolgozom, mert nincs kedvem, vagy lejárt a munkaidőm, nem lehet.

Hogy ismered ezt fel, hogy kit mire lehet megkérni?

Szeretek beszélgetni az emberekkel. A munkatársaimmal barátok is vagyunk, és ezért tudunk nagyon jól együtt dolgozni. Nyitottnak kell lennünk az egymás problémái iránt, csak akkor tudunk együttműködni.

Minden embert helyettesíthetővé kell tenni, ha elüt holnap a vonat, akkor nem állhat meg a szervezet élete, ezért szoktam megmutatni a lányoknak, hogyan kell a dolgokat megcsinálni.

Ha nem értjük a dolgok mögött a logikát, megkérdezzük egymástól. Az, hogy beszélünk egymással, megkönnyíti a dolgokat.

Te lennél-e az ellenjelöltjeid, a két fiú valamelyikének ügyvezetője, amennyiben nem te nyered a választást?

Nem, mert sajnos vagyok annyira karrierista, hogy szeretem felfele ívelni látni az életemet. Két évig csináltam ezt, nagyon szerettem, de most már szeretnék továbblépni. Vagy egy szinttel feljebb, vagy szeretnék valami mást csinálni.

Mi mást?

A rendezvényszervezés részét mindenképpen szeretném tovább vinni. Ezt a részét nagyon élvezem. Az emberekkel a kapcsolattartást, a semmiből elindítani valamit, amiből aztán kijön valami hasznos.

Nagyon szeretek varrni, van egy kis varrógépem, és néhány hónapja varrogatok. Átalakítom a ruháimat, amikből kifogytam, de szeretem őket és a barátnőimét is. Elkezdtem női csokornyakkendőket varrni, amikért az ismerőseim is lelkesednek. A barátnőm kislányának pedig ezt a kis masnis fejpántot készítettem. Van egy pár ötletem, de ez a pár hét dönti el, hogy melyik irányba megy tovább az életem.

Mit értékelsz az ellenfeleidben?

Hárman indultunk el, most már csak ketten vagyunk. Vasárnap Talpas Boti, a kolozsvári jelölt visszalépett. A háromszéki jelölt pedig Oltean Csongi, a háromszéki ifjúsági szervezet elnöke.

Mindkét fiúnak erőssége, hogy közösségi vezetők voltak az elmúlt időszakban is. Boti volt a KMDSZ elnöke, Csongi Hárit-elnök volt. Dolgoztak ők is emberekkel, látják, hogy mik a fiatalok problémái, milyen dolgozni csapatban. Botival még nem tudtam beszélgetni arról, hogy miért lépett vissza. Csongi aktív politikusként is, megyei tanácsos Kovászna megyében. Medgyesen született, Szentgyörgyön tanult, és ott maradt. Szórványból jön, Székelyföldön él, látja a szórványproblémát is, benne van a székely mentalitás is már, szerintem ez a kétpólusúság az ő erőssége.

Milyenek a mai fiatalok?

Érdekesek és sokoldalúak. Végtelenül kíváncsiak, és nagyon sok a kérdésük. Nehezen lehet őket lekötni, de ha valamivel megfogtad őket, csinálják, és kitartóak tudnak lenni benne. Kihívás ezt a sok kérdést megválaszolni, a figyelmüket lekötni. Azért azt is látni kell, hogy meg van nyílva a világ, rengeteg a lehetőség nekik is, de nekünk is, kérdés, hogy tudunk-e élni vele.

Éppen a sok lehetőség miatt nagy a társadalmi nyomás is rajtuk, hogy tessék, itt van minden, váltsátok meg a világot.

Nagyon önállóak, tizenévesen eltervezik az életüket, és nem engednek beleszólni senkit. Ugyanakkor keresik azt a közeget, ami értékeli őket, az eredményeiket. A család és a baráti kör szárnyakat tud adni nekik, és le is tudja húzni őket a mélybe.

Milyenek a mai öregek? És hogyan lehet összeegyeztetni a fiatalok és idősebbek mentalitását, érdekeit?

Nagyon sokukat látom nyitottnak, érdeklődőnek a fiatalok iránt. Nem biztos, hogy mindig meg tudják érteni, ami körülöttük zajlik, mert most már nagyon változóban van a világ, de a legtöbben igyekeznek felvenni a tempót a technikával, az újszerű kihívásokkal.

Az egyeztetés egy folyamat. Nem egyik napról a másikra történik. Fontos a kommunikáció, hogy tudjuk egymásról, kinek mi a célja, a motivációja, és tudjuk egymást segíteni. Az RMDSZ a fiatalokat általunk tudja megszólítani, ezért szükséges elfogadnia azokat a megoldásokat, amiket mi kínálunk, mert egy ötvenen felüli érdekképviselő nem biztos, hogy tudja, a fiataljainknak mi kell. Ezért van szükség az ifjúsági szervezetekre.

Milyen elvárásokkal szembesül egy női vezető?

Én annak a híve vagyok, hogy az embereket nem nemük, hanem érdemük szerint kell megbecsülni, és az, hogy valaki nőként vezető, vagy férfiként, nem szabad befolyásolja sem a döntéseit, sem a szervezet életét, amelyet vezet. Az, hogy mi, főleg székelyekül azt hisszük, a nő nem arra született, hogy vezessen egy szervezetet, nem jelenti azt, hogy nem is tudja megcsinálni.

Fontos, hogy ne csak a hibát lássuk a másik munkájában, hanem az értéket is. Az egyik rendezvény szervezésekor az ismerősöm rámírt, hogy most, hogy nő a főszervező, reméli, több női előadó is lesz. Mondtam neki, hogy nem ez a szempont az előadók kiválasztásánál, hanem a szakértelem. Ha van jó női szakember, megkeressük, de nem azért hívunk el nőket, hogy meglegyen a kvóta, hanem azért, mert letett valamit az asztalra, és tiszteljük meg.

Történt-e veled olyan, hogy keresték a hátad mögött a pasit?

Nem, soha. Szerintem azért szerettem, és szeretek a mai napig ebben a közegben dolgozni, mert soha nem hallottam azt, hogy ó ez csak egy csaj. Szőke.

Azt mondják, határozott a fellépésem, és talán ezért van, hogy soha nem volt ilyen élményem. Hogy ha teljes jogú partnerként viselkedem, nem sajnálnak le nőként. Én nem ijedek meg az árnyékomtól, nem félek és nem szégyellek kérdezni, ha valamit nem tudok. Megtalálom az útját az érvényesülésnek.

Szerintem kell egy egészséges határozottság, hogy pozitív legyen a végeredmény.

Hogyan hozod meg a döntéseket?

Elég sokat vívódok, de nem engedem, hogy mások befolyásoljanak. Ha hagynám, és nem úgy sülne el a dolog, ahogy én szeretném, tudom magamról, hogy a másikat hibáztatnám. És nem éri meg ez nekem.

Ami csak rám vonatkozik, azt a döntést egyedül szeretem meghozni. Az, hogy ha másnak is befolyásolja a munkáját, akkor megbeszélem az illetővel is. Elmondom a véleményem, volt, hogy meg tudtak győzni, hogy nem nekem van igazam.

Mi a véleményed a kötelező kvótáról, amit az RMDSZ nemrég fogadott el?

Mindenképp lehetőséget kell adni, hogy nőként is kipróbálhassa magát valaki abban, amit szeretne csinálni, ha megvan a motivációja, segítenünk kell. Ha csak egy kicsi csíráját mutatja annak, hogy közösségi szerepet vállalna, akkor motiválnunk kell.

Éppen ezért egy nagyon jó meglátás, hogy pozitív példákat kell mutatnunk női vezetőkkel, hogy megmutassuk, nem igaz az, hogy nőként nem lehet bármit megvalósítani. Viszont azt továbbra is fenntartom, hogy nem a nemük, hanem érdemük szerint kell az embereket értékelni.

Kik a példaképek szerinted, akikre érdemes figyelni az erdélyi közéletben?

Nem tudnék egy adott személyt kiemelni, mert az is fontos, hogy milyen szempontot követünk. Aszerint alakulnak ezek a dolgok, ahogy az ember érdeklődése változik.

Anyaként pozitív példakép lehet a barátnőm is, aki háztartásbeli, három gyereket nevel, és így elégedett és boldog. Vagy a nagymamám, akitől megtanultam varrni, és most, sok év után eszembe jutnak a tanításai, a példája. Vagy egy másik barátnőm, akinek pár éve még számomra elérhetetlennek tűnő álmai voltak, külföldön akart ruhát tervezni, s most Angliában úton van feléjük, és végtelenül élvezi.Ők a mindennapi hőseim.

Mi ez a MIÉRT, mivel foglalkozik és miért?

„Úgy kell elképzelni, hogy jönnek a fiatalok, akik valamit otthon össze akarnak hozni, például egy fociturnét, és segítséget kérnek egy tagszervezetünktől. Elindul ezzel egy folyamat: nevet adnak maguknak, legtöbben jogi formát is öltenek, hogy tudjanak pályázni. Mi ebben segítjük őket.

 

A Magyar Ifjúsági Értekezlet a Kárpát-medence legnagyobb magyar ifjúsági szervezete, az RMDSZ partnerszervezeteként működünk és az a legfőbb célunk, hogy a fiataloknak nyújtsunk kézzelfogható segítséget.

 

Ez egy ernyőszervezet, ami azt jelenti, hogy 18 területi szervezetünk van, és mindegyik területi szervezetnek több tagszervezete van, jelenleg összesen 385. Ez mintegy 3000 fiatalt jelent.

 

Nyújtottunk be már ifjúsági törvénnyel kapcsolatos módosítási javaslatokat, rendezvényeinken pedig konkrét és kézzelfogható támaszt igyekszünk nyújtani a számukra.

 

Ilyen konkrét segítség a Vállalkozz rá! konferencia volt, ahol fiatal vállalkozóknak biztosítottunk közeget a találkozásra, a tapasztalatcserére, tavaly megjelent két kiadványunk, az Önkormányzati kisokos, illetve a Pályázz a jövődre!

 

Azoknak a jelöltjeinknek, akiket tavaly önkormányzati tisztségbe választottak, az önkormányzati kisokosban próbáltuk összefoglalni, hogy hogyan áll össze egy költségvetés, hogy működnek a közbeszerzési folyamatok, milyen felépítése van egy önkormányzatnak stb.

 

A Pályázz a jövődre kiadványunkban pedig összegyűjtöttük az Európában, Magyarországon és Romániában fellelhető pályázati lehetőségeket. Megjelent nyomtatásban és a honlapunkon .pdf formátumban is, ezt időszakosan aktualizáljuk.

 

Az UIET, az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács is egy területi szervezetünk, tagszervezete a máréfalvi Rozetta Egyesület, a Farkaslaki Ifjak Fóruma, BETISZ. Ezek különböző rendezvények körül működnek” - magyarázta el Réka, a MIÉRT működését, felépítését.