Amikor megkerestük Puja Andrea operaénekesnőt, rögtön elárulta, hogy csak ritkásan ér rá, hiszen három és fél éves Dorottya lánya diktálja az időbeosztását. Kilenc éve, tanulmányai befejezése óta él Budapesten, azóta körbejárta, és énekelte Európát.

Tudatosan készültél erre a pályára?

Pallóban végeztem énekszakot. Nem voltam elég jó zongorista, mert nem volt türelmem nyolc órákat gyakorolni, így betettek énekesnek. Hozzáteszem egyáltalán nem bánom. Két hét alatt kiderült, hogy mi leszek, vagy legalábbis mit szeretnék csinálni: biztos voltam benne, hogy operában fogok énekelni.

Elsős korom óta a Pallóban jártam, így nem is tudtam elképzelni mást. A földrajz nagyon vonzott, s gondoltam, ha nem vesznek vissza kilencedikben a Pallóba, akkor valamit a földrajzzal kitalálok.

Nem tudom, hogy ez szerencse, vagy véletlen, de mindig jött valami olyan lépés, ami meghatározó volt. Kilencedikben például azt mondták, hogy kell egy rendes tanár, aki operaénekesnek készít fel, nem csak zenetanár.

Az akkori tanárom segített Kolozsvárra menni, felkészülni. Egyik kolléganőmmel együtt magánórákra jártunk egy operaénekeshez, közben néhány elméleti órát is kellett vennünk. Úgy hozta a sors, hogy nem jutottam be álmaim Kolozsvárjára, persze utólag már nem bánom. Így sikerült, de bekerültem az ország egyik legjobb ének tanárjához Nagyváradon, aki mai napig dolgozik.

A város annyira nem tetszett, mert nyílván a kollégáimhoz vágytam Kolozsvárra, de végül is megbékéltem a gondolattal, mert annál fontosabb nem volt, hogy jól menjen, forogjon a kerék. Azzal vigasztaltam magam, hogy nyugatabbra vagyok, közelebb vagyok valamihez.

Ez tényleg így van? Közelebb vagy mondjuk a lehetőséghez?

Jött egy részképzés, ami előbb jött be Váradra, ezzel kikerültem Magyarországra, s ott megint szerencsém volt. Az a tanár, aki ott befogadott, éppen valaki mást helyettesített. Pászthy Júlia volt, akit ismertem, láttam a fotóit könyvekben.

Bementem a terembe, és mondtam, hogy jöttem Temesi Mária növendékei közé. Erre azt a választ kaptam, hogy „én nem Temesi vagyok, mert ő két hónapig az operában énekel, de én helyettesítem". Bemutatkoztunk, és mondta, hogy Pászthy Júlia, én meg, hogy nem hiszem el.

Összebarátkoztunk és támogatta az előrejutásomat. Mindig azt mondta, hogy ott a helyem.

Egyetem alatt kétszer voltam részképzésen.

Várad után?

Sajnos nem jutottam be az opera stúdióba, amit nagyon javasoltak nekem. Mivel más nem volt, így maradt Kolozsvár és a mesteri képzés. Csak azért, hogy addig is teljen az idő. Ekkor már inkább csalódott voltam, hogy ott vagyok, habár korábban ezt szerettem volna. Egy év volt, három opera-produkcióban vettem részt, tehát tartalmas volt, ahhoz képest, hogy addig még nem is énekeltem a színpadon.

Hogy kerültél a magyar fővárosba?

Kétéves lett volna a mesteri, de továbbra is próbálkoztam a budapesti opera stúdióval. Harmadjára felvettek, és éppen abban az évben szűnt meg. Érdekes volt, felvettek pár énekest, hogy majd lesz velük valami. Megkérdezték tőlem, hogy van-e más munkám, mert ők azért, hogy énekelek, nem tudnak fizetni.

Az akkori élettársammal együtt indultunk el a magyarországi pályán. Ő egyébként mostanra az egyik legjobban befutott bariton lett világszerte. Csíkszeredai a fiú, Molnár Leventének hívják. Idén énekelt a Metropolitanban, New Yorkban. Ő azért elég nagyra vitte.

Nos, vele mondtuk, hogy elleszünk. Szerencsére az operabarát társaságok összedobtak ösztöndíjakat nekünk, és elénekeltem néhány kis szerepet az operában, ez így szokott lenni.

Azért, mert kezdő vagy és végig kell járnod a lépcsőfokokat?

Igen, a stúdió egy előszobája az operának, ahová fiatal tehetségeket felvesznek, és az a cél, hogy bejárassák őket. Meg is csináltam egy csomó kis szerepet, aztán vártam volna, hogy növekednek ezek a szerepek, de ez nem igazán történt meg.

Úgy alakult, hogy – akkor már megismerkedetem a férjemmel – gyakran voltak igazgatóváltások, így szinte évente kellett nem tudom hányszor előénekelni az egész társulatnak. Azt hittem, hogy nagyon jó lesz nekem, mert megdicsértek, aztán nem is hívtak fel, még csak a kis szerepeim sem maradtak meg.

A férjem, mivel pszichológus, átsegített a nehéz perióduson. Akkor azt gondoltam, hogy van még lehetőség. Ismét szerencsém volt, és rám talált egy olyan versenykihívás, amire el mertem menni.

Ez egy kisebb verseny volt, az Ambronay Európai Barokk Fesztivál. Utólag rájöttem, hogy mégsem volt olyan kis dolog, csak nem volt meghirdetve. Nem versenyként futott, hanem fesztiválként, de ettől függetlenül az énekeseket versenyeztették. Így van ez a mai napig.

Be kellett küldeni egy felvételt, és hívtak. Azt gondoltam, hogy ez nem lehet igaz. Ki kellett mennem. Addig még repülőn sem ültem. Kiutaztam Lyonba, és előéneklés után rögtön megmondták, hogy annyira tetszik a hangom, hogy biztosan engem fognak kiválasztani. Senkinek nem mondtak semmit, csak nekem. Életemben először történt ilyen.

Sőt, visszahívtak, hogy még egyszer énekeljek valamit. A zenei vezető elővette a fuvoláját, és ott elkezdett velem játszani, kísérni. Ezt megnyertem, és így alakult, hogy kint voltam többször is Franciaországban, Ambronayban, Bourg-en-Bressben, Amillyben illetve Párizsban. Mi vittük színre először a barokk szerző darabját, Antoin D'auvergne: Les troqueurs című operáját Párizsban a Cité de la Musique-ban. modern rendezésben. Itt már gyűjtöttem egy kis önbizalmat.

Budapesten ekkor már labdába rúghattál?

Nem, még ekkor sem. Továbbra is folytak a stúdiós dolgok, tanárok órákat tartottak, amire szívesen elmentem, de nem történt továbbra sem semmi. Viszont meg mertem próbálni egy nagy versenyt, az már Olaszországban volt, a francia projekt után egy évvel.

A Toti dal Monte Nemzetközi énekversenyre jelentkeztem Trevisóba. Egy hétig tartott, és szintén operaszerepre írták ki. Kellett tudni a szerepet, több mint száz versenyző közül az első fordulóban mindenki leénekelt egy áriát, fele hazament, a másik fele, pedig még egy áriát már a darabbból. Kétnaponta kaptál egy új énekelni valót.

Az nagyon kemény volt, szerencsére a férjem személyes coachként támogatott telefonon keresztül. Ott is bejutottam a döntőbe, ami azt jelentette, hogy két szereposztást kiválasztottak. De én ilyent még sehol nem láttam: a döntő teltházas volt, és az operát elejétől a végéig a két csapat felváltva elénekelte.

Ugyanazt az operát kétszer énekeltétek el a közönségnek?

Igen, első felvonás az egyik csapattól, majd első felvonás a másik csapattól. A közönség tombolva tapsolt. Elképesztő volt. Nem egy ismert opera volt, egy Haydn opera, La vera costanza mert akkor épp Haydn év volt.

Volt egy óra, amíg a zsűri félrevonult, de a közönség ottmaradt. Amikor visszajöttek az eredményhirdetéssel, ugyanannyian voltak a nézőtéren, mint előtte. Nagyon érdekes élmény volt.

Megnyertem a szerepet. Az volt a legjobb, hogy addig csak olaszországi turnékat szerveztek, de abban az évben, amikor nyertem a madridi Teatro Realban készültünk fel a produkcióra. Ez az egyik legnevesebb színház a világon. Jesus-Lopez Cobos, a világ legismertebb karmesterei közül az egyik, vezényelte a darabot.

Ezek a dolgok azért csak számítanak Budapesten is.

Nem, semmit. Minden évben újra és újra elküldtem az önéletrajzomat, előénekeltem. Mondták, hogy nagyon jó, de nem hívtak vissza. Tavaly aztán kaptam egy főszerepet, azt énekeltem most már nem is tudom hányadik alkalommal, és persze a kisebb szerepek vannak, vagy ha valaki helyett be kell ugrani, akkor beugrok.

Ez jellemző Budapestre, főleg a nők körében, mert a férfiak lényegesen kevesebben vannak.

Udvarhelyen mennyire ismerik a neved?

Korábban szinte évente visszahívott a Filharmónia ide. Operaberkekben azért ismernek. Kolozsváron is, csak nem hívnak. Kolozsváron például rengeteg jó énekes van. Ha gyakrabban járnék külföldön versenyre, akkor biztosan jobban ismernének. Talán ötvenéves koromra befutok.

Apropó verseny, nemrég egy rangos megmérettetésen voltál.

Az Armel Operaverseny és Fesztiválon voltam. Minden évben meghirdetnek egy operát öt különböző országban, és nem a teljes opera szerepeit írják ki, hanem egy-két szerepet. Alföldi Róbert rendezi a szegedi színházban, Novák Péter pedig Kolozsváron a magyar operában.

Pilsenben, Csehországban kaptam szerepet. Most megtartották a versenyt, de a darabot jövőben mutatják be. Ez azt jelenti, hogy még nem nyertem meg a versenyt, ez a döntő volt. Mind az öt ország bemutatja a produkcióját, azután bemutatjuk Budapesten, és akkor a közönség dönti el, hogy melyik darab a nyerő. Nyilván ez rendező, darabfüggő.

Megéri operaénekesnőnek lenni?

Ha egyedül kellene ebből megélnem, akkor nagyon nehézkes lenne, de talán jobban összeszedném magam. Mással egyébként nem is tudnék foglalkozni, illetve lehet, ha tudnék, de nem akarnék. Annyira jól érzem magam a színpadon, ezekben a körökben, hogy ezt akarom.

Milyen szerepre vágysz? Melyik A szerep?

A szerepet még nem sikerült elérnem. Eddig mindegyik tetszett. Arra gondoltam, hogy eddig úgy kaptam szerepet, mintha rám öntötték volna. Ha tudatosan kerestem volna, akkor nem ezeket játszottam volna el. A francia barokkot például nem is ismertem, míg el nem játszottam.

Mindenkinek vannak elképzelései, mint a Traviata, hogy ezt milyen jó lenne eljátszani. Nyilván ez az álom. A Romeo és Júliából Júlia, hirtelen ez jut eszembe, de rengeteg van. Mindenféle karakterből szeretnék egyet eljátszani.

A legőrültebb női szerepeket, például az Elektrát, mert ez egy igazán gazdag karakter mindenféle őrült megnyilvánulással, nagy színészi készség kell hozzá. Ezt nem nézik ki belőlem, de már volt rá példa, hogy Franciaországban felhívták a férjem figyelmét, hogy vigyázzon magára, persze mindezt viccnek szánták, annyira meglepődtek a színpadi alakításomon. Nem vonzanak a szende lányka szerepek.

Hogy néz ki egy napod, heted?

Hetente négyszer legalább két óra éneklés kell, ez a minimum. Amikor valamiben dolgozok, akkor napi kétszer két próba, plusz még külön kell foglalkozni a darabbal.

Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó operaénekes legyen?

Mindenképpen kell hangi adottság, de azt gondolom, hogy a szorgalom, az van mindenek felett.

Viszont az, akinek nincs tehetsége, nagyon sokra nem viheti, de egy szintet elérhet. Sokat kell gyakorolni, és jó kezekben kell lenni.

Gondolom, az operaénekesek is féltik a hangjukat. Te mit teszel meg azért, hogy mindig formában legyél?

Nem cigarettázok. Utálok fázni, ezért a férjem szokott erről viccelődni is, mert van, amikor nyáron is sálban járok, s akkor megnéznek az utcán. Ha valaki profin sportol, akkor félti a testét, a zongorista a kezét, a gitáros az ujjait, mindenkinek megvan a maga félteni valója. Az is lehet, ha nem féltené, akkor nem is történne baj. Ez egyébként pszichés is, mert például a gombóc akkor keletkezik a torkodban, ha stresszes vagy, ez egy énekesnél nagyon érződik.

Azt mondják, hogy az énekes soha nem énekel egészségesen a színpadon, ez mindig egy jó kifogásnak számít. Főleg az előadás után, mondják, hogy „hallottad, éppen beteg voltam, fájt a torkom", pont most kaptam huzatot, és a többi. Egészségesen éneklő énekest színpadon még nem láttam. De, ez csak kifogás.

Én azt mondom, hogy az ember vállalja fel, hogy néha vannak olyan dolgok, amik befolyásolják a hangulatát, és nem lehet mindig maximálisat nyújtani .

Hol tudod elképzelni magad a következő években?

Külföldön szeretnék énekelni, de nem élni. Mondjuk, Párizsban szívesen élnék pár évet. Most épül a házunk, és azon nevettünk a férjemmel, hogy most, amikor majdnem a finishben vagyunk, azon gondolkodunk, hogy szívesen eltöltenénk pár évet külföldön, pedig őszre beköltözünk.

Könnyű az anyaságot, a családot összeegyeztetni az énekesi karrierrel?

Hozzá kell tenni a dologhoz, hogy van egy férjem, aki mindenben segít. Például kéthónapos volt a lányom, amikor el tudtunk utazni Franciaországba. Mire egyéves lett, tizenegy országban járt Európán belül. Ezek közül nem mind fellépés volt, közben kirándultunk is.

Franciaországban Dorothénak hívták a lányom, járt operába, és a társulat odáig volt érte. A férjem tolta be a babakocsit az operába. Jöttek operalátogatók és mondták, „la petite soprano" neki. Tizenegy hónapos volt, amikor Belgiumban voltunk, akkor is Dorothénak szólítottak, majd, amikor hazajöttünk egy ideig csak a Dorothéra hallgatott.

Bármikor külföldre mentem, mindig elmondtam, hogy többedmagammal megyek, és mindig segítettek olyan szállást találni, ahol mind elfértünk. Mindenki segítőkész volt.

A férjem pszichológus, mindenben számíthatok rá. Volt olyan, hogy négy órán át délelőtt próbáltam, és addig ő vigyázott Dorottyára. Szerencsétlenségére nem mindig annyit aludt, amennyit szerettük volna. Ő etette meg, ő csinált mindent, ő hozta az áldozatot. Hazamentem ebédelni, és ő várt az ebéddel, megszoptattam a gyereket, s mentem vissza próbára. Délután pedig a változatosság kedvéért behozta a próbára.

Az udvarhelyiek hol, és mikor láthatnak?

Ha hamarabb nem, akkor jövő júniusban lesz az idei döntő darabjának a bemutatója Pilsenben, amit közvetít a Mezzo televízió. Mikor kérdeztem a pontos időpontot, a főrendező azt írta, hogy június 20-21, míg a karmester, hogy 28-29.

A budapesti az július elsején lesz. Azt hiszem, hogy azt közvetíti a Duna Tv. Egy olyan szereplőt játszok, aki Mozart és Rossini idején szoprán énekes volt, egy igazi díva absoluta. A workshopon azt mondták, hogy egy igazi tigrisnőt képzeljek el. Kíváncsi vagyok.

Puja Andrea

A székelyudvarhelyi születésű szoprán zenei tanulmányait a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában kezdte, majd a Nagyváradi Zeneegyetemen szerzett diplomát 2005-ben. Ugyanebben az évben debütált Kolozsváron a Magyar Operában, Rossini A sevillai borbély című operájának Rosina szerepében. Ezt követően főszerepeket énekelt Mozart: Az álruhás kertészlány, (Arminda), Puccini: Bohémélet (Musetta), Kálmán: Csárdáskirálynő (Stazi) című műveiben.

2006-2008 között a budapesti Operaház stúdiójának tagja, Oberfrank Géza és Pászthy Júlia művésznő tanítványa.

2008-ban megnyerte az Ambronay Európai Barokk Fesztivál versenyét, így ő léphetett színpadra a párizsi Cite de la Musique-ban Dauvergne: Les Troqueurs című operájának ősbemutatóján a főszerepben.

2009-ben megnyerte a Toti dal Monte Nemzetközi Énekversenyt Olaszországban. Regina Resnik mesterkurzusát követően, 2009-ben debütált a madridi Teatro Real színpadán Haydn: La Vera Constanza operájának főszereplőjeként. Eddigi pályája során olyan mesterekkel dolgozott, mint Jesus-Lopez Cobos, Jose Antonio Montagno, Serge Saitta, Markus Poschner, Ács János, Gábor Ferenc, Rost Andrea.