Elege lett az itteni létből, ezért úgy döntött, hogy elmegy melegebbre. Sok mindennel foglalkozott, még statiszta is volt egy filmben. Úgy gondolja, hogy készen kell állni a legrosszabbra, de a legjobbra kell várni. Péter Álmossal, a tenerifei kígyóbűvölővel és a Vertical Monkeys Sport Klub tagjával beszélgettünk.

Hogy kerültél Tenerifére, a Kanári-szigetekre? Miért pont Tenerife?

Miután sikeresen befejeztem Kolozsváron a közgazdasági egyetemet, szokásos módon elhelyezkedtem a szakmában, és marketing referensként dolgoztam körülbelül egy évet. A mélypontot 2007-2008 telén értem el.

Emlékszem, reggel korán mentem dolgozni, még sötét volt, illetve mire befejeztem a munkát már megint sötétedett. Kilátástalannak ítéltem a helyzetemet. A pénz, amit kerestem éppen csak, hogy elég volt egyik hónapról a másikra. Karrier ebben a doméniumban nem motivált egyáltalán, úgyhogy azt mondtam magamnak, hogy innen el kell mennem, amilyen messze csak lehet.

Valami jó kis meleg helyre vágytam, ahol sok időt lehet tölteni a szabadban. Legszívesebben Amerikába mentem volna vissza, ugyanis az egyetemi évek alatt sikerült betekintést nyernem az amerikai életvitelbe. Két nyarat dolgoztam New Yorkban és tetszett a grandomán amerikai élet, főleg hogy akár klímát is lehet váltani az államokon belül. De hát nem egyszerű vízumot szerezni, ezért esett a választás a Kanári-szigetekre, ami ugye az Európai Unióhoz tartozik, viszont földrajzilag Afrika mellett, a Ráktérítő közelében van.

Tenerife a vulkanikus szigetcsoport keletkezésileg legfiatalabb, méretre a legnagyobb és egyben legmagasabb szigete, a vulkán csúcsa, az El Teide 3 718 m magas. Egyben Spanyolország legmagasabb pontja is. Nagyon színes, változatos élővilága van. Sivatagos tengerpartok, patakos völgyek, lombhullató illetve fenyőerdők széles választéka fogadja az örök tavasz szigetére látogatót. Zónánként változik a hőmérséklet és a páratartalom (mikroklímák), tehát nagyon sokszínű, ezért remek lehetőséget nyújt a szabadtéri tevékenységekhez. Egész évben lehet túrázni, sátorozni és nagyon sok sportot gyakorolni.

Mióta mászol és mióta vagy Tenerifén? A kettő esetleg összefügg?

A sziklamászást először még Udvarhelyen, a Budváron próbáltam ki, amikor még a Gimibe jártam, de voltunk mászni több helyen is. Aztán Kolozsváron és környékén folytattam az egyetemi évek alatt. De csak hébe-hóba. Aztán eltelt 5-6 év hogy egyáltalán nem másztam.

Két éve kezdtem komolyabban foglalkozni a dologgal itt, Tenerifén. Az interneten keresztül megismerkedtem Czakó Lászlóval, aki Angliából költözött Tenerifére, főleg a sziklamászás meg az éghajlat miatt, és lassan beindult a dolog.

Egyre több ember jött be a képbe, mint például Péter Dely, aki profi szinten búvárkodik, és nagyon jól fotóz, meg nagyon sokan mások. Így lassan összeállt a kép. Tehát kedvtelésből egyre nehezebb szintű falakat mászunk, miközben egyre jobb videókat próbálunk készíteni a cselekményekről. Megszületett a Vertical Monkeys Sport Klub.

Kik a Vertical Monkeys?

A Vertical Monkeys sport klubot tavaly novemberben alapítottuk, mert szerettünk volna többet kihozni a mászásból. Fiatal fiúk és lányok, többségében magyarok, de vannak egyéb nációkból is: litván, spanyol, német, kanári stb. Jelenleg a mászással hobbi szinten foglalkozunk, de persze szeretnénk ezt komolyabban csinálni.

Most éppen egy projektben vagytok...

Igazából több projektünk is fut párhuzamosan mind a sziklamászás, mind a boulder területén. A legutóbbi videónkban egy 7A nehézségű falat nem sikerült kimászni teljesen. Ezt azóta persze megcsináltuk, és a videó is készül gőzerővel, a napokban kész is lesz Péter Dely jóvoltából.

A célunk, hogy egyre nehezebb utakba merjünk belekezdeni, és természetesen tudjuk is kimászni. A videókban meg a felkészülést, előkészítést és a tényleges mászást szeretnénk bemutatni, remélve, hogy mások is kedvet kapnak kipróbálni ezt a remek sportágat, illetve hosszútávon támogatókat szeretnénk szerezni, vagy akár turistáknak eladni mászó programokat.

Mit jelent falat mászni? Mik a szépségei?

A sportmászás, amit mi is gyakorlunk, tulajdonképpen egy felkészülés az igazi klasszikus sziklamászáshoz.

A sportfalak egy kötélnyi hosszúak (min. 8-10 m egészen 35-40 m-ig) míg a klasszikus utak hossza több kötél hosszú, tehát akár több száz méter is lehet. Ezért fontos, hogy a mászó alapos felkészültséggel rendelkezzen erőben, fizikailag fitt legyen, ismerni kell legalább az alap mászási meg kötél technikákat is természetesen.

Ha ez mind megvan, lehet emelni a nehézségi szintet. A számozás a sport mászásban nagyon egyszerű: 5 től (könnyű)-9-ig (nehéz) terjed a skála, és ezen belül A, B és C szintek vannak.

Legutóbbi videónk egy 7A nehézségű falról szólt (La Vagoneta), amit ugye nem sikerült kimászni elsőre. És hát ettől válik valami érdekessé meg izgalmassá, hogy nem megy könnyen. Meg kell küzdeni érte.

Számomra a küzdés egy békés harcban nyilvánul meg, ahol az a cél, hogy a test meg az intellektus együtt dolgozzon egy közös ügy érdekében: felmászni A pontból a B-be. A kérdés hogyan?

Mászás közben folyamatosan saját félelmeivel szembesül az ember. A körülmények: a magasság, a fal kitettsége, a fogások mérete, az eséstől való félelem mind összeadódnak és nagyon könnyen kétségekbe kergetnek, egyszerűen lebénítják a mászót. Hát itt kezdődik a kihívás, hogy mindezek ellenére meg kell tudni őrizni a hidegvért, uralkodni kell az érzelmek felett. Erről a sziklamászók úgy beszélnek, hogy a komfortzóna folyamatos tágítása. Nagyon érdekes ez a játék.

Pihent agyam mászás közben rendszeresen meglep ilyenekkel hogy „vigyázz, leesel", vagy „fáradt vagy", „nem fog menni" stb. Ilyenkor nagyon egyszerű, amit tenni kell: mély levegő. Ettől érzem, hogy megnyugszom, és folytatom a mozgást, a következő lépést figyelem... pimm-pamm... egyszerű, nem?

Az itt szerzett tapasztalatok felbecsülhetetlenek. Felkészítenek bármilyen terepviszonyra az élet bármely területén. Ugyanakkor a biztonságos mászáshoz minimum két ember kell. Egy, aki mászik és a másik, aki biztosítja. Ezért, aki mászik, teljesen a biztosítóra van utalva, abban az esetben, ha leesik mászás közben.

Tehát a mászó partnerek között mindig van egy kölcsönös életre és halálra szóló bizalom, olyan szinten, hogy mindenki felelősséget vállal mind a saját, mind a többiek biztonságáért.

Mi kell a falmászáshoz? Milyen egy jó falmászó?

A sziklamászáshoz elengedhetetlen a megfelelő felszerelés (kötél, cipő, beülő, köztesek, karabinerek, stb.), illetve tudni kell használni is ezeket. Általában párban vagy csoportosan szoktak mászni, viszont az ember mindig egyedül van a falon, tehát nélkülözhetetlen a mászó alapos felkészültsége bármilyen szituációra.

A jó mászó képes megoldani bármilyen szituációt, figyel a társa épségére, és mindig újabb és újabb kalandra vágyik, mindig újabb és újabb falakat, utakat szeretne mászni, különböző sziklatípusokat különböző környezetben, legyen az magas hegy, sivatag, szorosok, tornyok. Csak így tudja szinten tartani azt az adrenalin szintet, amit a sziklák és a magasság adni tud.

Biztosítás nélkül másztok?

Mindig biztosítással mászunk.

Kerültél már életveszélyes helyzetbe?

A sziklamászás veszélyes sportnak számít. Ez tény és való. Folyamatosan adódhatnak veszélyes helyzetek, de életveszélyes helyzetek csak ritkán. De ebben rejlik a varázsa is. Nem babra megy a játék, oda kell nagyon figyelni.

Mit dolgozol? Esetleg falmászás a munkád is?

Ahhoz hogy itt éljek, persze dolgozni is kell egy kicsit. És itt kezdődött (illetve Amerika után folytatódott) a kaland melyet a munka területén átéltem. Részben szükségből, részben kíváncsiságból, játékosságból kipróbáltam magam több területen. Voltam kertész, daytrader (tőzsdeügynök), árultam üzletben, piacon és bolhapiacon. Voltam pincér és báros. Dolgoztam étteremben, bárban és éjjeli szórakozóhelyeken. Voltam baby sitter, illetve idősgondozó, szörfoktató (habár nem tudok szörfözni), szerepeltem egy amerikai filmben statisztaként, melyet többségében Tenerifén forgattak (A titánok harca 2). Voltam önjelölt idegenvezető és szakácskodtam is.

Az utóbbi két évben már egyre kevésbé váltogattam a munkákat. Főleg animációval és a kígyóshowal foglalkoztam. Jelenleg is ebből éldegélek, és készen állok a váltásra is.

Ha valaki Tenerifére látogat, mit ajánlanál neki?

A vakáció méretétől függően mindenképpen érdemes meglátogatni az El Teide vulkán 3718 méteren található csúcsát, Spanyolország legmagasabban fekvő faluját, Villaflort, ami egy régi bortermelő vidék. Még ajánlanám meglátogatni a sziget északi részén fekvő lombhullató Mercedes erdőt, a szintén északon fekvő régi fővárost, La Laguna-t, ami egyetemi város, nagyon sok a fiatal. Az új főváros Santa Cruz, ahol a világ második legnagyobb méretű karneválja zajlik éppen most a héten.

A sziget délnyugati részén fekszik Masca falu, egy gyönyörű, varázslatos hely, csupa lávából épített hagyományos falu, illetve Icod de los Vinos, ahol az ezeréves sárkányfa található.

A déli rész a legmelegebb része a szigetnek, több mint 250 hotel van, több ezer bár meg étterem. El Medano, a wind-szörf paradicsom. A sétahajókázást sem hagynám ki, ahogy a bálnák és a delfinek megnézését sem. Akár együtt lehet úszni a hatalmas teknősökkel Puertito del Armenimeben.

Ajánlanám még Güymar-t, ami egy gyönyörű szőlőtermő vidék, völgy, itt vannak a piramisok. A sziget körül a part nagyon változatos, fekete és fehér színű homokos partok, illetve sziklás tengerpartok nagyszámú választéka várja az ide látogatót.

Neked mi tetszik a szigeten?

Tetszik a klíma, a barátságos, ráérős hangulat, ami uralkodik a szigeten, a multikulti, a gyönyörű tengerpartok, masszív hegyek meg sziklák. Tetszik, hogy nagyon sokan sportolnak a szabadban: a biciklizés és a szörf minden változatát, a búvárkodást, a siklóernyőzést és a sziklamászást gyakorolják. Az éjszakai élet is lehengerlő, hatalmas klubok, kisebb bárok, éttermek sokasága várja a szórakozni vágyókat és azokat is, akik ismerkedni, szocializálódni vágynak.

Ott fogsz letelepedni vagy hazajössz?

A szüleim, a húgom meg az otthoni cimborák miatt szeretnék minél több időt otthon tölteni, habár sajnos nem így alakult ez az utóbbi években. Letelepedési szándékaim nincsenek jelenleg, habár ez változhat egyik hétről a másikra. Addig is, arra törekszem, bárhol járnék a világban, ha már segíteni nem tudok, ne ártsak. Mindig két lábbal a földön járok és mélyre eresztem a gyökereket, hogy biztos lábakon álljak.

Az ember nem tehet mást, mint készen áll legrosszabbra, és várja, hogy a legjobb megtörténik.